HVG

"A tőke úgyis megtalálja az útját, hiába ágálnak az egészségügy privatizációja ellen" - vonta le a tanulságot a kórházbezárások végső fázisának levezénylésével megbízott Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet (EKI) főigazgatója, Kárpáti Zsuzsa. Az EKI munkatársai a felszámolásra ítélt intézmények maradék ingóságainak az átvételekor azt tapasztalták, hogy a nagy értékű diagnosztikai és laboratóriumi eszközök között alig akadt olyan, amely az adott kórház tulajdonában lett volna. Megfelelő anyagi források híján ugyanis az intézmények alapítványoktól vagy közvetlenül a gyártóktól kapják a drágább műszerek többségét, ám az önzetlennek tűnő adományozók nem mindig szolgálják a gyógyintézetek érdekeit. A kórházak egyrészt csak bérlik az eszközt a gyártótól, méghozzá 10-15 évre, és a zömmel orvosok által létrehozott alapítványok is szeretik saját tulajdonukban tartani a műszereket. Az ispotályok felszámolásakor ez akár ütőkártyát is jelenthetett egy-egy orvos számára, hiszen ha nem kapott státust, nélküle a műszer sem költözhetett a befogadó intézménybe.

Az adományok elfogadása ráadásul jelentős költségeket ró a kórházakra, hiszen a javítást vagy a műszerhez szükséges egyszer használatos eszközök beszerzését az intézményeknek kell állniuk. Egy-egy műszer használatáról a kórházak gyakran úgy kötnek szerződést, hogy a kapacitások lekötését is vállalják. Ha pedig ezt nem tudják teljesíteni, a betegeket akár indokolatlanul is vizsgálatra küldik, vagyis a magántulajdonban lévő eszközöket végső soron az Országos Egészségbiztosítási Pénztár fizeti ki. A magánszolgáltatók térnyerése akkor is tény, ha egyes politikusok úgy tesznek, mintha még mindig kizárólag állami lenne az egészségügy: az elmúlt három évben 20 százalékról 24 százalékra nőtt azoknak a gyógyító-megelőző ellátásoknak az aránya, amelyet vállalkozások, illetve nonprofit szervezetek szolgáltatnak (lásd táblázatunkat).

Az áldatlan állapotokat elsőként az orvosiműszer-gyártók elégelték meg, méghozzá vélhetően azért, mert szeretnék megspórolni a jutalékfizetést. A káoszban ugyanis jelenleg az az egyetlen rendszer, hogy a műszerek gyártói, illetve forgalmazói egy hallgatólagosan kialakult egyezség alapján általában 10-12 százalékos jutalékot adnak annak, akin az eszközbeszerzés múlik. Ez lehet az alapítványban érdekelt orvos vagy a kórházi menedzsment tagja, jobb esetben pedig maga a kórház kapja meg a pénzt, árengedmény formájában.

Az Orvostechnikai Eszközök Gyártóinak és Forgalmazóinak Szövetsége most véget szeretne vetni az átláthatatlan eszközbeszerzésnek. A szervezet alelnöke, Polák László a HVG-nek elmondta: két hete átadtak egy javaslatot az Egészségügyi Minisztériumnak, hogy kezdetben legalább a legújabb technológiák esetében értékelje egy kijelölt hatóság az új eszköz hatékonyságát, gazdaságosságát, és a döntéshozók ezek alapján határozzanak arról, milyen finanszírozással mely intézményekbe telepítsenek az adott műszerből. A szaktárca hivatalosan még nem válaszolt a felvetésre, ám a HVG érdeklődésére nem talált kivetnivalót az eszközfinanszírozás jelenlegi rendszerében, mondván, az intézmények "beruházási forrás hiányában kiterjedt módon az eszközök hosszú távú bérletével, illetve lízingelésével oldják meg" a drágább műszerek beszerzését.