Történelmi magasságokba szökött a réz világpiaci ára. A tavaly márciusi, tonnánként közel 9 ezer dolláros árcsúcs után az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt.-nél (ÁPV) is leesett a tantusz: talán érdemes lenne Recsken megpróbálkozni az 1994-ben vízzel elárasztott 2. számú bánya újranyitásával, ahol a réz mellett az előzetes hazai kutatási adatok szerint cink- és aranytartalmú érc is található. Igaz, 1200 méter mélyen és igen kis koncentrációban, így kitermelése jóval drágább, mint amennyiért az 1. számú bányából hozták a felszínre az ércet; utóbbinak a legmélyebb része is csak néhány száz méterrel volt a felszín alatt. Az ÁPV örökébe lépett Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. kizárólagos tulajdonában levő Mecsek-Öko Zrt. idén januárban írt ki pályázatot a 2. számú bánya újraindítására, ám meglehetősen borsos árat kell fizetnie annak, aki hajlandó folytatni a másfél évtizede még reménytelennek ítélt érckitermelést.

Drámai változás ez ahhoz képest, hogy a bányabezárásokkal járó állami környezetvédelmi feladatok elvégzésére szakosodott, tevékenységét a pécsi uránbánya környezeti kárainak elhárításával kezdő Mecsek-Öko néhány hónapja még azt a feladatot kapta, végleg zárja be a bányát, és végezze el annak teljes rekultivációját. A recski rézbányászatnak 150 éves múltja van, a felszínhez viszonylag közeli kitermelés 1980-ig, az 1-es számú bánya kimerüléséig tartott. A 2. számú telephelyen a rézérc utáni kutatás 1959-ben kezdődött, akkor - mai áron - 6 milliárd forintért 136 kutatófúrást mélyítettek, majd 1983-ban az Országos Érc- és Ásványbányák Vállalat két, egymástól 2 kilométerre levő, 1200 méter mély aknát épített ki. Ezeket az 1100 és 900 méteres szinten vágatokkal kötötték össze, és a készletek felmérésére több mint négyszáz - összesen 100 kilométernyi - fúrást végeztek. Időközben elkészült a bányászathoz szükséges infrastruktúra, valamint a kiszolgálóépület. Amikor végre el lehetett volna kezdeni a bányászatot, kiderült, hogy az ércet nem lehet gazdaságosan kitermelni. Ezért minden fejlesztést leállítottak, és csak az állagmegóvásra koncentráltak, hogy szükség esetén bármikor megindulhasson a termelés.

Aztán több mint tíz évig nem történt semmi. A privatizációs szervezet 1995-ben tanulmányt készíttetett, mely szerint az itt található 159 millió tonnás, átlagosan több mint 0,8 százalékos réztartalmú leletből egy 36 millió tonnás, 2,35 százaléknyi rezet tartalmazó, továbbá egy 11 millió tonnás, 7 százalék cinktartalmú képződmény a világpiaci árak függvényében gazdaságosan kitermelhető volna - de nem az akkori, tonnánként 3 ezer dollár alatti rézár mellett (ami amúgy a tíz évvel korábbinak a duplája volt). Így aztán 1996-ban a Magyar Állami Földtani Intézet törölte az ipari ásványvagyon-nyilvántartásból a korábban számon tartott 159 millió tonnás rézérckészletet, majd elkezdődött a bánya felszámolása (HVG, 2007. január 20.). Az aknákat és a tárnákat vízzel árasztották el, utána pedig lezárták, mindössze egy csövet hagyva, hogy időnként ellenőrizni lehessen az aknák állapotát.

A bányakincs hasznosítását az ÁPV több esetben megkísérelte, ám eddig sikertelenül. Az első komolynak látszó érdeklődő 2000-ben jelent meg: az Enargit Kft. az 1-es bányatelken a meddőhányókból tervezte kivonni az aranyat. Ám ahogy jött, olyan gyorsan el is tűnt a cég, amely egy ausztrál magánszemély birtokában volt - 2001-ben már nem is lehetett a nyomára bukkanni. Ezt követően 2005-ben az állami vagyonkezelő pályázatot írt ki a 2. számú bánya hasznosítására, de az akkori, immár tonnánként 3 ezer dolláros, majd az év végére 4 ezer dollár fölé emelkedő világpiaci rézárak ellenére ez a próbálkozás sem járt sikerrel. A rézbányászatot a kanadai Central European Resources Ltd., valamint az amerikai tulajdonú S. Stephan Gold Bányászati Kft. elegendő saját forrás híján kevés beruházással és döntően hitelből tervezte újraindítani. A pályázaton felmerült egy geotermikus erőmű ötlete is, amely a 2 ezer méter mélyről felhozott 140 fokos gőzzel működött volna, de mindez csak múló ötlet maradt.

Azóta viszont az egekbe szöktek a réz- és aranyárak. Az utóbbi sem mellékes körülmény: a recski Lahóca-hegyi bánya mélyén az ausztrál Rhodes Mining cég kutatásai szerint ugyanis 34,6 millió tonnás - tonnánként 1,47 gramm - aranyat tartalmazó lelet rejlik, ez a fémtartalom alig egytizeddel marad el a vitatott verespataki leletétől. Viszont az összesen kitermelhető arany kevesebb mint 50 tonna, miközben általános nézet szerint e mennyiség alatt gazdaságosan nem lehet aranyat bányászni. A tőzsdei árak felívelésében rejlő lehetőségre néhány kitartó nemzetközi bányatársaság hívta fel a pénzügyi tárca figyelmét. E cégek már jó ideje lobbiztak, hogy az állam ne üljön tétlenül úgymond a világ tizedik legnagyobb rézérckészletén. Az érdeklődést jelzi, hogy a Mecsek-Öko 100 ezer forintba kerülő pályázati anyagát eddig 11 külföldi cég váltotta ki, köztük komoly chilei, kanadai, ausztrál rézbányászati tapasztalatokkal rendelkezők is.

A május végi határidőt követően, június-júliusban a pályázók kétfordulós tárgyalásos eljárás keretében még módosíthatják korábbi ajánlatukat. A kiírás szerint választhatnak: vagy egyösszegű, legalább 4,6 milliárd forintos (20 százalék áfával terhelt) vételi ajánlatot tesznek, vagy legfeljebb ötéves kutatási jogot szereznek. Utóbbi esetben az első évben 100 millió, a következőben 200 millió, a harmadik évtől kezdve 500 millió forintot kell fizetniük, amely beleszámít a vételárba - feltéve, hogy a kutatási eredmény nem veszi el a befektető kedvét a bánya tényleges megnyitásától. Ennek költségét az említett 1995-ös tanulmányban önmagában is 180 millió dollárra becsülték. Mindazonáltal a vételár nem is tekinthető aránytalanul magasnak, legalábbis ahhoz képest, hogy Papp Béla, a Mecsek-Öko vezérigazgatója úgy tudja, az említett 36 millió tonnás érckészletből 800-900 ezer tonna rézvagyon nyerhető gazdaságosan. Ennyi fém a jelenlegi 8300 dollár körüli tonnánkénti rézár mellett több mint 7 milliárd dollárt - vagyis mintegy 1260 milliárd forintot - ér. Az érc persze jóval olcsóbb, ráadásul a nyertes vállalkozónak ilyen ár esetén a pályázati feltételek szerint évi 8,5 milliárd forint jutalékot is ki kellene fizetnie (harmincéves bányaművelés esetén tehát 255 milliárdot), s a nyertes nem mentesülne a kitermelési érték 2 százalékára rúgó bányajáradék megfizetése alól. Megeshet tehát, hogy a pénzügyi terheket megsokallva a nagyszámú érdeklődő közül végül egyetlen vevő sem kerül ki.

Recsknek "egyetlen kitörési pontja a bányanyitás, ami egyre több emberben kelt reményt" - nyilatkozta a HVG-nek Holló Imre polgármester, aki maga is 24 évet dolgozott a bányában. A 3068 lakosú településen 1960-an aktív korúak, s közülük csupán 1300-an dolgoznak, a segélyezésre pedig havonta 4 millió forint körüli összeget költ az önkormányzat. A recski bányászat fénykorában a környező 28 településről 1200 ember vett részt a kitermelésben, ma viszont csupán egyvalaki "őrködik". A polgármester teljes mellszélességgel kiáll a bányászat újraindítása mellett, mondván, "itt mindenki ezt akarja". Az viszont kétséges, hogy a zöld szervezetek is lelkesednének-e a bányanyitásért. "A bányából felhozott kőzetet nem tehetjük fel közvetlenül a vagonokra, mert azt nem venné át egyetlen kohó sem a világon" - ismerte el Papp. Ezért szükség volna ércdúsítóra is, amelynek a velejárója viszont egy zagytározó - és egy meddőhányó.

FÓRIS GÁBOR