Jó két évvel ezelőtt a hazai villamos hálózat rendszerirányítója, a Mavir Zrt. azért került át a legteljesebb, hatpárti egyetértésben a Magyar Villamos Művek Zrt. (MVM) holdingjához, hogy utóbbi nemzeti vállalat maradjon. Ehhez képest ma már arról hallani, hogy az MVM részvényeiből ne csak 25 százalék mínusz egyszavazatnyi vándoroljon magánkezekbe - ahogy az a nemrég módosított vagyontörvényben szerepel -, hanem esetleg 49 százalék is. Márpedig ez lehetővé tenné, hogy a Mol és az OTP Bank egykori privatizációjához hasonlóan az MVM is a menedzsment irányítása alá kerüljön - véli Kaderják Péter, a Budapesti Corvinus Egyetem regionális energiagazdasági kutatóközpontjának a vezetője. A párhuzam már csak azért sem az ördögtől való, hiszen a három hazai cégóriásnak van egy közös nevezője: Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója, a Mol igazgatótanácsának alelnöke, aki az MVM vezérigazgatójával, Kocsis Istvánnal nemcsak rokoni, hanem üzleti kapcsolatban is áll: a villányi Csányi Pincészet Zrt.-ben például tulajdonostársak.

"Ha már lúd, legyen kövér" alapon gőzerővel folyik is az MVM megerősítése, melynek nyomán felértékelődhet a cégcsoport. A Mavir bekebelezésével fémjelzett átszervezések eredményeként az MVM adózott nyeresége 2005-ről 2006-ra 913 millió forintról 101 milliárdra ugrott, saját tőkéje pedig megközelítette a 400 milliárdot. Az év elején az MVM-nek a 77,4 milliárdos saját tőkéjű Budapesti Elektromos Művek Nyrt. (Elmű) 10,54 százaléknyi, Budapest önkormányzata által tulajdonolt részvénycsomagját sikerült elhalásznia a holtbiztos befutónak tartott, az Elműben együttesen 83,5 százaléknyi tulajdonos német RWE Energy Beteiligungsgesellschaft mbH (55,25 százalék) és EnBW Energie Baden-Württemberg elől (HVG, 2008. január 19.).

Persze ahhoz, hogy a menedzsment számára különösen kedvező magánosítási verzió megvalósuljon, az ÁPV-jogutód Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nek a tőzsdei privatizáció mellett kellene letennie a garast. Csakhogy más végkifejlet is lehetséges. A HVG energetikai körökből származó információi szerint a Mol is érdeklődik az MVM iránt. Olyannyira, hogy amikor a múlt év végén értékesítette részvényei 7 százalékát a cseh CEZ villamosenergia-szolgáltatónak, állítólag újabb 3 százaléknyi csomag eladását helyezte kilátásba arra az esetre, ha sikerülne megszereznie az MVM egynegyedét. Szakmai körökben látnak esélyt ugyanis egy MVM-Mol-részvénycserés privatizációra is; ám ez inkább visszaállamosítás, legalábbis Mol-nézőpontból, és annyiban, hogy az MVM-tulajdonlással az olajvállalat ügyeibe ismét betekinthet - és beleszólhat - az állam.

Ugyanakkor az sem kizárt, hogy mégis szakmai befektető lesz a befutó, olyan társaság, amely képes lesz végrehajtani a paksi atomerőmű elkerülhetetlennek tűnő bővítését. Márpedig erre jelen állás szerint csak a franciák és az oroszok képesek. A Dél-magyarországi Áramszolgáltató Zrt.-t birtokló francia EdF International S.A. érdekében állítólag Medgyessy Péter volt miniszterelnök jár el, míg az oroszokat a német-orosz nagypolitikai egyeztetések eredményeként hivatalosan pályázó RWE-EnBW duó mögött kell majd keresni, bár az utóbbi nagyhalak aligha elégednének meg azzal, hogy az MVM-ben csak kisebbségi pakettet birtokoljanak. Kaderják szerint ugyanakkor kérdés, mit jelentene a nemzetbiztonságra nézve, ha az MVM új tulajdonosai között orosz energetikai cégek is jelentős befolyást szereznének.

Az MVM-privatizációs döntés a kormány véleményének meghallgatása után akár már márciusban megszülethet - értesült a HVG. Az MSZP-frakció energetikai ügyekben legilletékesebb szakpolitikusa, Podolák György szerint az értékesítendő arány 49 százalékra való felemelése nincs napirenden, továbbra is a 25 százalék mínusz egy részvény tőzsdei értékesítése a cél. Erre Podolák szerint legkorábban 2009-ben kerülhet sor, mivel szerinte az állami cégnek legalább két nyereséges évet illene produkálnia ahhoz, hogy akár egy kisebbségi részvénycsomaggal kiléphessen a börzére. A szabályok viszont ezt nem írják elő, azok szerint minimum három év auditált eredménye szükséges, amit az MVM természetesen fel tud mutatni. Ez persze nem jelenti azt - tette hozzá Podolák -, hogy ha a magyar ellátásbiztonság szempontjából indokolt, akkor az Országgyűlés ne változtasson a privatizációs korlátozáson. Márpedig erre most kiváló alkalom mutatkozik, hiszen a képviselők ezekben a hetekben tárgyalnak az ország energiapolitikájáról.

CSABAI KÁROLY