A bíróságok fenyegetése nem egyedi: irtaná a kormány a szakterületek autonómiáját

„Mára a bírói hatalom minden fölé nőtt, és jogalakítása, következésképpen hatalomgyakorlása sem nem kiszámítható, sem nem korlátozható, sem nem ellenőrizhető” – ezzel a határozott meggyőződéssel lett Varga Zs. András a Kúria elnöke. És láthatóan mindent megtesz annak érdekében, hogy a „bírói hatalom” korlátozható és ellenőrizhető legyen – éspedig a nagyon is aktív végrehajtó hatalom által. 

Szerinte ugyanis a bíróságoknak minden esetben az Orbán-kormánynak az alaptörvényben megfogalmazott jogértelmezését kell követniük. Mint egy ízben kifejtette, „az alkotmány bizonyos szempontból olyan jogi eszköz, ami a politikai törekvéseket hosszú távra jogi szabályokká konvertálja”. Ez volt az alapja az alaptörvény megalkotásának, amelynek ebből következőleg így csak az lehet a célja, hogy az alkotmányozó kétharmad politikai preferenciáit szolgálja. Varga Zs. ennek védelmére esküdött fel, s bármiféle jogállami kifogást „a joguralom bálványának” tart. Ő is belátta ugyan, hogy így „a jog eszköznek, a kormányzás eszközének tűnhet”, ám mint írta, „a jó kormányzáshoz szükség van valamire, ami ellensúlyozza a jogállam elvének túlértékelését”. 

Amikor egy személyre szabott törvénymódosítással a kormány lehetővé tette, hogy Varga Zs. a Kúria élére kerüljön, meg is találta az a szerep, amelyben példát statuálhat, hogy miért nem kellene a bíróságot a harmadik, független hatalmi ágnak tekinteni. Korábban az Országos Bírói Tanács (OBT) is leírta, hogy a kúriai kinevezések során igencsak kreatívan értelmezte a szabályokat, s még az Országos Bírósági Hivatal kormány által kinevezett elnöke, Senyei György is azt mondta neki egy vita hevében, hogy „mindenki tudja, hogy egy vágyálma van: az igazságszolgáltatás leuralása”. És mindezt azért teszi, hogy a kormánynak konform igazságszolgáltatási struktúra álljon fel. Nem véletlen, hogy az OBT mostani megzsarolásakor, amikor a bírói fizetéseket a bíróságokat érintő kormányzati reform támogatásához kötötték, pont Varga Zs. szavazata kellett ahhoz, hogy 8:7 arányban szabad utat kapjon a kormányzati zsarolás. Szabó Péter OBT-elnök pedig a kritikák nyomán kedden lemondott.

Pedig épp Varga Zs. volt az, aki korábban az alkotmánybírósági döntésekkel kapcsolatban kifejtette: „Azok a 8-7-es döntések a veszélyesek, amikor a hét különvélemény egy irányba húz, mert az tényleg azt mutatja, hogy ha nagyon akarom, akkor egy szavazaton múlt a döntés. Ez az egy szavazat, ha nem itt van, hanem ott, akkor a másik döntés lenne a jó.”

Márpedig pont ez volt a helyzet az OBT kormányzati szándékainak érvényesülését lehetővé tevő múlt heti döntés esetében, amit Varga Zs. még tetézett is azzal, hogy eddig példátlan módon felfüggesztette a Kúria egyik tanácsvezető bíróját. Mint azt Kovács András kúriai tanácselnöki bíró egy nyilatkozatban leírta, „a bíró szakmai integritásának alkotmányos garanciája az elmozdíthatatlanság, ami nem kevesebbet jelent, mint hogy mélységesen hisz abban, miszerint jogi álláspontja miatt beosztásából nem távolítható el”. Őt viszont – mint írta, egy konkrét ügyben is képviselt nyilvános jogi álláspontja miatt, ami ellentétes volt a Kúria elnökének véleményével – Varga Zs. 2 évre eltiltotta a tanácselnöki munkakörétől. 

Ha pedig ezt egy kúrai tanácsvezető bíróval meg lehet tenni, mit várhat egy járásbíró a főnökétől?