HVG

"Az év elején közölte velem Suchmann Tamás kormánybiztos hivatala, hogy a korábbi tervektől eltérően mégsem épül árvízi tározó a falunk mellett, amit nem is bánunk, annak viszont nem örültünk, hogy teljesen bizonytalanná vált, mikor valósulhatnak meg a Vásárhelyi-tervben ígért tájgazdálkodási beruházásaink" - mondta a HVG-nek Veres Nándor, Nagykörű polgármestere. A kormánybiztosi pozíció azóta megszűnt, a Tisza-szabályozási tervet pedig folyamatosan módosítgatják. A polgármesteri kifakadás mindazonáltal érthető, mert a Vásárhelyi-terv egyúttal sajátos vidékfejlesztési program is: ha a kormány egy-egy vésztározó építésébe kezd, az árvízvédelmi beruházások az állami büdzséből automatikusan megvalósulnak. A járulékos építkezésekre, például kerékpárutakra, csatornázásra, turisztikai fejlesztésekre azonban a regionális fejlesztési tanácsoknál kell pályázniuk a településeknek.

"Ha nem sikerül munkalehetőségeket teremteni, és folytatódik az elvándorlás, lassan nem lesz kit megvédeni az árvíztől" - fest borús képet a nagykörűi polgármester. Nincs egyedül: több Tisza menti önkormányzat, gazdálkodó és zöld szervezet júniusban Az élő Tiszáért néven lobbiszervezetet is létrehozott, számon kérve az eredeti koncepciót, miszerint a gátak erősítése, magasítása helyett vésztározókban "fölözik le" az árhullámok csúcshozamát, a víz szabályozott kivezetésével vizes élőhelyeket alakítanak ki, a gazdálkodókat pedig hozzásegítik az úgynevezett második pilléres - a tájfenntartó, de kis jövedelmezőségű tevékenységek utáni - támogatásokhoz. Nagykörű kezdettől azt szerette volna elérni, hogy egyes mély fekvésű részeit rendszeresen víz borítsa, a vésztározó csak ennek érdekében hozott áldozat lett volna.

A tiltakozás néha eredményes. "Végül is jól jártunk, a tározó már közel 40 százalékban elkészült, s a tavalyi éhségsztrájkom sem volt eredménytelen, 1,1 milliárd forint támogatást kaptunk a regionális fejlesztési tanácstól szennyvízelvezetésre, és épülnek a beruházáshoz kapcsolódó utak is. De ahol mégsem kezdték el a beruházást, ott persze nem is profitálnak belőle" - vont mérleget a HVG kérdésére Barati Attila, a cigándi tározó járulékos beruházásait kizsaroló Pácin polgármestere. A 2004-ben elfogadott törvény szerint a jövő év végéig hat tározónak kell elkészülnie, de ma már nyilvánvaló - nemrég Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter maga számolt be róla -, hogy csak a cigándi és a tiszaroffi készül el határidőre. A törvényben felsoroltak közül a nagykörűi elmarad, a Szamos-Kraszna közi, a nagykunsági és a hany-tiszasülyi pedig a távlati fejlesztések közé került; utóbbiakat 2007-2013 között, jórészt uniós finanszírozással valósítaná meg a tárca. Ehhez persze már rég módosítani kellett volna a törvényt, ám a szakminisztérium - mint Fenyvesi Béla, a vízgazdálkodási főosztály vezetője közölte - csupán az ősszel kívánja a kormány elé terjeszteni az erre vonatkozó javaslatot.

Az idei rendkívüli árvizek miatt a már folyó 22 és az idén kezdődő további tíz beruházás közül 14 kifejezetten árvízvédelmi, mint például a Persányi múlt pénteki, szelevényi és kunszentmártoni látogatásakor említett, Szeged alatti töltésfejlesztés. Szeged fölött pedig egy későbbre szánt tározó építését javasolja a szaktárca, ugyancsak árvízvédelmi megfontolásból.

A program lassú végrehajtása előre látható volt, a tervezést koordináló Kertai István, a Víziterv Consult Kft. műszaki igazgatója már tavaly tavasszal feszítettnek tartotta a tempót, mondván, a Rajnán egy hasonló, de lényegesen kisebb volumenű beavatkozás előkészítésére öt évet szántak (HVG, 2005. március 19.). A balsejtelmeket igazolja, hogy 2004-ben, amikor még a tervek sem voltak készen, a költségvetésben előirányzott 8 milliárd forint helyett csak 1,8 milliárdot, tavaly az ugyancsak 8 milliárd helyett mintegy 6 milliárdot, az idén pedig az előirányzott 5,7 milliárd forint körüli összeget tudtak a beruházásokra fordítani (lásd táblázatunkat). A késedelemmel megspórolt pénzek - papíron - később is felhasználhatók, így az idén akár a megmaradt közel 9 milliárd forintot is kifizethetné a kormányzat. Csakhogy - cáfolva a pénzhiányt tagadó kijelentéseket - a megszorító csomag miatt még az idén esedékes kifizetések jó részét is a jövő év első negyedére kell halasztania a vízügyi tárcának.

A pénz hiánya, a fizetések áttolása ott is indulatokat gerjesztett, ahol nemigen számított rá a kormányzat - a régészek körében. Pedig a szakma - a sztrádaépítést megelőző hatalmas kutatási lehetőségekhez hasonlóan - a nagyszabású gátépítések előtti terepi átfésüléssel akár jól is járhatott volna. "4,4 milliárd forint értékű szerződést kötöttünk az érintett három megyei múzeummal, az ELTE régészeti intézetével és a Magyar Nemzeti Múzeummal. Ez a Vásárhelyi-terv első négyévi, várhatóan 33,5 milliárd forintos költségének több mint 15 százaléka, miközben a kulturális örökség védelméről szóló törvény 0,9 százalékos minimális arányt ír elő" - számolt be Fenyvesi a biztató kezdetekről. Igaz, ez sem adomány, a tényleges ráfordítást az előírt minimumösszegtől függetlenül, a régészeti lelőhelyek valós száma szerint kell meghatározni. Most viszont a tárca azt várná, a régészek - a kivitelezőkhöz hasonlóan - törődjenek bele, hogy idei járandóságuk nagyobb részét csak jövőre kapják meg. Addig akár az általuk felvenni javasolt áthidaló hitel kamatát is garantáltan megtérítené a minisztérium, amely - illetve a beruházást lebonyolító Vízügyi Központ és Közgyűjtemények (VKK) - még korábbi munkák számláival is adós.

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatóságának máris közel 400 millió forinttal, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyeinek 240 millióval, a Magyar Nemzeti Múzeumnak 180 millióval, az ELTE-nek több mint 210 millióval tartozik a VKK, s az eredeti tervek szerint az idén a régészek összesen 3,4 milliárd forint értékű ásatást végeztek volna el. A feltételes módot az indokolja, hogy több feltárási munkát - például Pácin, Tiszaroff, Rákóczifalva térségében - kénytelen-kelletlen abbahagyattak a múzeumok a döntően földmunkát, lőszermentesítést és geodéziai felmérést végző alvállalkozókkal, mivel a vízügyi tárca nem fizetett a szerződés alapján elvégzett munkákért, így a feltárást végző intézmények sem tudják a számlákat kiegyenlíteni. A múzeumokat bajba sodorhatja, ha valamelyik alvállalkozójuk türelmét vesztve követeli rajtuk a járandóságát. Mivel nekik erre nincs pénzük, tartozásaikért vagyonukkal kellene felelniük - persze forgalomképtelen antik ezüstkincseiket például nem tehetik pénzzé, de egy ilyen eljárás akár fizetésképtelenségük kimondásához, azaz csődeljáráshoz vezethet. Múzeum ugyanis nem vehet fel hitelt, ezt az államháztartási törvény tiltja, csak fenntartója, a megyei önkormányzat tehetné ezt meg, de erre a VKK vagy a szaktárca aligha tudja rávenni őket.

Pedig a régészek maguk is próbálták redukálni költségeiket. Tavaly június végén például azt javasolta a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatóságának régészeti osztályvezetője, hogy a Rákóczifalva melletti töltésépítéshez - ami a Tisza árterének szélesítését szolgálja - olyan, nem túl távoli helyszínről termeljék ki a gát anyagát, ahol nincs szükség előzetes régészeti feltárásra. Ezt azonban a döntéshozók figyelmen kívül hagyták, majd a régészeknek az utolsó pillanatban, 2005 októberében aláírt szerződés alapján a munkavégzésre gyakorlatilag alkalmatlan decembertől kezdve, rohammunkában kellett volna végezniük a feltárással.

A beruházóknak púp a hátukon a régészet, ami már a Vásárhelyi-terv elfogadásakor érzékelhető volt. 2003-ban például a szakmának napok alatt kellett adatokat szolgáltatnia az érintett területek úgynevezett örökségvédelmi térképéhez, amely a várható régészeti lelőhelyeket tartalmazza. Az örökségvédelmi törvény szerint ugyanis a lelőhely elpusztítása bűntett, ezt elkerülendő semmilyen nagyobb földmunkát nem lehet megkezdeni megelőző régészeti feltárás nélkül. A kapkodás miatt a cigándi és a tiszaroffi térségben gyakorlatilag egybecsúszott a kivitelezés és az elvileg azt megelőző feltárás. Mivel több volt a lelőhely, mint a munkálatokhoz bevonható kapacitás, a szakmai és a közbeszerzési szabályokat betartva erre szakosodott alvállalkozókat alkalmaztak.

A hátrányos feltételek ellenére egyébként szép régészeti siker köszönhető a Vásárhelyi-tervnek. A mostani leletanyag például bizonyítja, hogy a keletről érkezett szkíták és az ellenkező irányból betelepült kelták egy kis ideig egymás mellett, gyakran egymással szoros kapcsolatban éltek itt. Nem kevésbé fontos a harmincéves háború (1618-1648) korából származó éremegyüttest ránk hagyó, többször elpusztított és újjáépített Lak nevű középkori falu (HVG, 2006. július 15.). A további, a törvényben és nemzetközi egyezményekben előírt feltárás is szolgálhat még meglepetéssel - feltéve, hogy nem esnek a megszorítások áldozatául.

SZABÓ GÁBOR - SZATHMÁRY ISTVÁN