Az 1992-ben szlovák területre terelt Duna addig hajózásra szolgáló főmedrének mérete a megelőző állapothoz képest mostanra kétharmadára csökkent, fák nőnek benne, amelyek akadályozzák az árvízi hozamok levonulását. A szigetközi élővilág összetétele a kisebb vízigényű, illetve a tavi fajták irányába tolódott el, a fák egészségi állapota romlott, a mezőgazdasági termésátlagok 15-25 százalékkal maradnak el az 1980-as évekbeliektől. A szigetközi térség fejlesztése a magyar-szlovák vita, illetve az ebből fakadó vízellátási bizonytalanságok miatt elakadt. Mindez a kétoldalú tárgyalások felgyorsítását indokolná, ám a szocialista-liberális kormány nagyjából ugyanott tart, ahová négyéves időhúzás után már elődje is eljutott.

A megállapodás előkészítését egy gazdasági, egy jogi és egy hajózási, vízgazdálkodási munkacsoportra bízta a két ország tárgyalódelegációja. "Ezek zárójelentéseit várhatóan májusban vitatja meg a két kormány küldöttsége" - mondta a HVG-nek Erdey György, a magyar kormány meghatalmazottja, a zöld tárca helyettes államtitkára. Ez hónapokkal elmarad a tavaly márciusban elfogadott ütemtervtől. Erdeyt egyébként csak másfél évvel azt követően nevezték ki, hogy a kormány - hivatalba lépése után néhány héttel - rapid módon kirúgta elődjét, az ELTE polgárjogi tanszékén oktató, egykori Fidesz-alapító, majd a párt belső köreitől eltávolodott Székely Lászlót. Erdey kinevezését követően újabb egy évbe telt, mire a helyettes államtitkár világos tárgyalási irányelveket kapott a kormánytól. Székely abban állapodott meg a pozícióját 1992 óta töretlenül őrző partnerével, Dominik Kocingerrel, hogy a két ország közös hatásvizsgálattal elemzi majd, melyik megoldás alkalmas a szigetközi és a csallóközi Duna és mellékágai vízellátására, a talajvíz pótlására. Pontosan ugyanitt tartanak a Kocingerrel folytatott jelenlegi tárgyalások is, azzal a különbséggel, hogy időközben a magyar fél tovább növelte a vizsgálandónak tartott variánsok számát.

Ezek lényege, hogy a magyar fél a hágai ítéletet tudomásul véve elfogadja a folyóelterelés tényét és a bősi erőmű működését, de meg kívánja oldani a 3-5 méterrel lesüllyedt szintű Duna és mellékágai vízellátását. E célból - számottevő Duna-mozgalmi ellenállás közepette - a Boross-kormány döntése alapján 1995-re már el is készült egy fenékküszöb Dunakilitinél. Ez a nagyvizek idején nem látható keresztgát visszaduzzasztja a Dunát, s a magasabb vízszint lehetővé teszi, hogy a Felső-Szigetközben a mellékágakba nagyjából annyi víz jusson, amennyire a helyi szakmai közmegegyezés szerint szükség van. Ez többszöröse az egyes zöld szervezetek által annak idején erőltetett, dízelszivattyús megoldással betáplálható mennyiségnek, és csökkenti a Szigetköz kiszáradását, élteti a horgász- és a vízi turizmust. Jellemző, hogy a viták miatt hat éven át vízjogi üzemeltetési engedély nélkül, de közmegelégedésre működött a vízpótló rendszer, miközben az önkormányzatok sorra pályáztak a holtágak, kisvízfolyások rendbetételére. Ezek előzetes elbírálására Pap János fideszes országgyűlési képviselő elnökletével 1999 óta rehabilitációs bizottság is működik.

Az Alsó-Szigetköz holtágaiba azonban már csak újabb fenékküszöb vagy más nagyobb beavatkozás hatására kerülhet víz. A vízpótlás esélyeit növeli, hogy uniós tagként Szlovákia is elfogadta az úgynevezett víz keretirányelvet, amely az élővizek jó ökológiai állapotának elérését tűzi ki célul. Nem feltétlenül káros tehát, hogy a Kocingerrel kialkudott hatásvizsgálatokat többéves késéssel végzi el a két ország, most már ugyanis a szlovák fél sem emelhet ki egyetlen célt - például az energiatermelést vagy a hajózást -, és nem kezelheti ezeknek alárendelten a természetvédelmi, rekreációs célokat. Igaz, Magyarország sem állhat elő komoly szakmai alap nélkül többletvíz követelésével a bősi áramtermelés kárára.

Kis előrelépésnek értékelhető az is, hogy Szlovákia nem fúrta meg egy olyan - 2,2 millió euróba kerülő, felerészben az unió, felerészben a közlekedési tárca által finanszírozott - tanulmány elkészítését, amelyben a vízlépcsőt kizárva kell javaslatot tenni a hajóút paramétereinek javítására a Duna magyarországi szakaszán. Szlovákia az EU-támogatás odaítélésekor tiltakozhatott volna a neki nem tetsző megszorítás ellen, de nem volt ellenvetése - mondta a HVG-nek Valkár István, a szaktárca hajózási főosztályvezetője. Mi több, a pályázatot megnyert Vituki Kht.-nak végül sikerült hivatalos alvállalkozói szerződést kötnie a szlovák kutatókkal. "A szükséges adatokat a Vituki beszerzi szlovák partnerétől, a határvízi bizottságban is tárgyalunk a hajóút fejlesztéséről, ettől persze a természetvédelmi, vízbázisvédelmi, üdülési, sporthajózási szempontokat is tükröző tanulmány megállapításait vitathatja majd a szlovák fél" - veti fel a főosztályvezető.

A konfliktus alapja egyébként az, hogy a magyar kormány korábbi nemzetközi kötelezettségvállalása értelmében a magyar Duna-szakaszt 2,5 méter merülésű hajóegységek számára járhatóvá kell tenni. Ehhez 2,6-2,7 méteres vízmélységre van szükség, holott jelenleg az 1,8 méteres gázlók sem ritkák. Az utóbbi másfél évtizedben Valkár szerint az alacsony vízállás miatt a hajóknak évi 110-220 napon át kisebb terheléssel kellett közlekedniük, miközben Brüsszel a hajózást mint környezetkímélő közlekedési módot támogatja. Duzzasztó nélkül "sarkantyúkat" kell építeni, vagy más módszerrel kell szűkíteni a medret, ami úgynevezett mederelfajulásokat okozhat, és újabb beavatkozást tesz szükségessé, így a Duna mesterséges csatornává válhat. Mindezekre tekintettel a Természetvédelmi Világalap (WWF) inkább a hajók merülését igazíttatná a folyóhoz. A Vituki a nemzetközi zöld szervezet munkáját is felhasználja - a csak jövő szeptemberre várt - tanulmánya készítésekor.

A ráérős tempó sajátos hozadékkal jár. Egyrészt úgy tűnik, kifáradtak a civil zöld szervezetek; országos találkozóik történetében talán először, az idei márciusi rendezvényen már nem foglalkoztak a vízlépcső ügyével. Manapság erről a parlamenti pártok sem nyilvánítanak véleményt, talán mert kormányra kerülve már mindegyikük átélte a kudarcot. Így viszont nagyobb az esély a konszenzusra, amire helyi szinten már most is van példa: nagy egyetértés kíséri Széles Sándor máriakálnoki polgármester kezdeményezését a Szigetközi Fejlesztési Tanács megalakítására. A Győr-Sopron megyei közgyűlés Fidesz-frakcióját vezető Széles valamennyi térségbeli kollégájával - köztük olykor Mosonmagyaróvár és Győr szocialista polgármestereivel, Stipkovits Pállal és Balogh Józseffel - együtt lobbizik egy 250 millió forintos uniós támogatású program hazai társfinanszírozási forrásaiért. Ez a térség turisztikai, természetvédelmi, településrendezési, közlekedési terveinek összehangolását szolgálná - jelezve, hogy van élet a vízlépcső utáni korszakban is.

SZABÓ GÁBOR