Késhet a magyarországi digitális tévésugárzás kezdete, ha az Országgyűlés a választások előtt nem dönt a technikai feltételeket szabályozó törvényjavaslatról, amely most készül az Informatikai és Hírközlési Minisztériumban (IHM), vagy nem módosítja a kétharmados médiatörvényt, amely azon cégek jogosultságáról rendelkezne, amelyek a televíziók kínálatából összeállítják, és az adótornyokba küldik majd az egyes multiplexeket (lásd Digitális mi micsoda című írásunkat a 76. oldalon). Márpedig az IHM törvényjavaslata "nagy valószínűséggel halálra van ítélve" - legalábbis az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) műsorszolgáltatási igazgatója, Bartha József szerint. Másfelől a médiatörvény módosításához sem fűzhetők vérmes remények. Holott az EU országaiban legkésőbb 2012-re leállnak a hagyományos analóg sugárzással, és az illetékesek szerint már az idén ki kellene írni a műsorszolgáltatási pályázatokat, hogy 2007-ben elindulhassanak az első, a visszhangtalan mostani kísérleteken túlmutató digitális adások.

Bár az előkészületeket tekintve Magyarország még nincs különösebb hátrányban - szomszédai közül Ausztria az egyetlen, amely előbbre tart a DVB-T szabályozásában -, több szakértőhöz hasonlóan Kovács Kálmán informatikai miniszter is sürgető tényezőként hivatkozott arra, hogy a Nemzetközi Távközlési Unió (ITU) idén májusban fejezi be azt a kétéves tanácskozássorozatát, amelynek eredményeképpen az országok között újraosztják - mégpedig immár a digitális műsorszórásra tekintve - a tévé- és rádiófrekvenciákat. Az pedig a vitákban jobb alkupozíciót jelentene, ha elkészülne a jogi szabályozás, netán használnák is a digitális frekvenciákat - erősíti meg Rozgonyi Krisztina jogi szakérő, a Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) tanácsának tagja. Bár Magyarország ennek hiányában is számíthat arra a hat-hét multiplexhez elegendő országos frekvenciahálózatra, amelyre az analóg műsorszórás leállítása után szükség lesz, a részletkérdésekről alkudozás folyik. Az ITU ugyanis nem a most használt frekvenciákat minősíti át digitális műsorszórásra, hanem újraosztja őket.

Előfordulhat tehát, hogy Magyarországon olyan frekvenciára kellene ráültetni valamelyik digitális programcsokrot, amelyet valamely szomszédos országban még javában használnak analóg sugárzásra. Annál is inkább, mert egy, a szakemberek által kedvező hullámterjedésűnek minősített, a nemzetközi szerződésekben tévézésre fenntartott frekvenciatartományt a Varsói Szerződés annak idején katonai célokra foglalt le. Ezeket a - radarokhoz és navigációs eszközökhöz használatos - frekvenciákat az NHH véleménye szerint a magyar honvédség idejében fel fogja szabadítani, de korántsem biztos, hogy például a románok és az ukránok is lemondanak róluk 2012-ig, és ezt a honi digitális "térkép" megalkotóinak is figyelembe kell venniük. Mivel a három országos tévé most három országos frekvenciahálózatot használ, és tartalék frekvencia alig van, Bartha szerint egyelőre legfeljebb "másfél" multiplex volna sugározható: két, egyenként négy tévéműsort tartalmazó csokorból az egyik országosan, a másik ennél szűkebb területen lenne fogható.

A szabályozásnak arra is ki kell terjednie, hogyan támogassa az állam az átállást. Arra már van támpont, hogy hogyan ne: tavaly novemberben ugyanis az Európai Bizottság szabálytalannak minősítette a támogatás berlini modelljét. A német fővárosban és környékén - ahol időközben teljesen megszűnt az analóg sugárzás - a tévétársaságok közpénzekből kaptak segítséget a sugárzás átállításához, ezt pedig Brüsszel a versenysemlegesség megsértésének minősítette, arra hivatkozva, hogy a szintén buzgón digitalizáló kábeles és műholdas műsorelosztók nem jutottak hasonló szubvencióhoz.

A HVG által megkérdezett hazai szakértőket ez megerősítette abbéli hitükben, hogy az állami segítséget a tévénézőknek kell adni, hozzájárulva a set top box megvásárlásához. Ezt tette az európai DVB-T-átállás egyik éllovasa, Olaszország is. A digidobozhoz nyújtott állami támogatás további előnye, hogy segítené a drágább, a puszta vételen kívül interaktív szolgáltatásokat is nyújtó készülékek elterjedését - vagyis a digitális kultúráét. A versenysemlegesség sajátos módon valósulna meg: mivel a kábeles és műholdas műsorelosztóknál a dekóder többnyire így vagy úgy benne foglaltatik a szolgáltatás tarifájában, támogatást csak a nem előfizetéses DVB-T műsorok vételéhez kapnának - és csak a rászorulók. A legegyszerűbb digidobozok ára egyébként már 10 ezer forintra csökkent, így ha tényleg több tucat műsor lesz fogható, az átállás néhány havi kábeltévé-előfizetés árából megtérül.

Várakozó álláspontra helyezkedett a két nagy kereskedelmi tévétársaság is. Tehetik, mivel tavaly az RTL Klub és a Tv2 engedélyét az ORTT úgy hosszabbította meg - éppen a digitális átállás 2012-es határidejéig -, hogy a hivatalos papírokban nem is említik az analóg-digitális átállást. Igaz, a most érvényes médiatörvényben sincs szó digitális műsorszórásról, éppen ellenkezőleg: a tévéknek elvben nem lehet kétféle, párhuzamos, országos terjesztésű műsoruk.

A reklámpiacon gyakorlatilag duopóliumnak számító páros tehát úgy tesz, mintha ráérne kivárni, hogyan alakul a piac 2012 körül. Sőt Kolosi Péter, az RTL Klub műsorigazgatója azt fejtette ki a HVG-nek, hogy a DVB-T gondolatának felbukkanása óta megváltozott a helyzet, mert annak versenytársa lehet a széles sávú internetes hálózatokon megjelenő tévé (IPTV), amely kisebb beruházással korlátlan számú csatornát és már alapesetben is interaktív szolgáltatásokat kínál. Kolosi szerint több értelme volna az ADSL-hálózatok fejlesztésének, mint a DVB-T-nek. Igaz, azt ő sem vitatja, hogy a DVB-T ott is elérhető, ahol nincs széles sávú internet.

A szabályozás késedelme miatt a műsorszóró Antenna Hungária Rt. (AH) sem készített még aktualizált számításokat a digitális átálláshoz - mondta a HVG-nek Kárpáti Rudolf, a cég vezérigazgató-helyettese. A legutóbbi terv 2002-ből való, akkor úgy kalkuláltak, hogy az első három multiplexet a meglévő telephelyeikről sugároznák, és az átállás 16-18 milliárd forintba kerülne. A gyakorlat viszont még csak ott tart, hogy a nyilvánosság szinte teljes kizárásával 1999 óta kísérleti adásként, 2004 óta pedig élesben (az ORTT hivatalos besorolása szerint "pilot" üzemmódban) zajlik a digitális műsorszórás Budapest és Kabhegy (Veszprém) körzetében. Az egyetlen digitális csomagba pedig a három közszolgálati televíziós műsor - az m1, az m2 és a Duna Tv - került.

Bár az AH feltöltötte volna a kínálatot (például az Euronews hírcsatornával) az egy multiplexben most optimálisan elférő öt műsorra, az ORTT ehhez nem járult hozzá, így aztán - az elektronikus programújság és a fejlett teletext ellenére - lelkes műszaki szakemberek néhány száz fős körén kívül senki sem érdeklődik a szolgáltatás iránt. Az AH 2005. december 1-jével piacra vezetett, Antenna Digital (AD) néven hirdetett szolgáltatásának pedig a neve ellenére nincs köze a DVB-T-hez, az csupán a régóta ismert, analóg Antenna Mikro digitális változata. Az AH a mikrohullámú jeleket a Széchenyi-hegyi adótoronyból sugározza, így az adás változatlanul csak Budapest körzetében fogható. Igaz, az ügyfelek közel száz csatorna kínálatából szerkeszthetik össze a nekik tetszőt (a legolcsóbb csomag havi 590 forint, az extra 6790; ám ebben sem szerepelnek a 2600-3500 forintos filmes csomagok, amelyek azonban már a legolcsóbb mellé is megrendelhetők).

Az már csak apró érdekesség, hogy a három közszolgálati tévé digitális sugárzásának az egyetlen valódi haszonélvezője a konkurencia: az a néhány kábeltársaság, amely felismerte, hogy az adás jobb minőségben és immár üzemszünetek nélkül vehető, így ennek a jelét táplálják be a hálózatukba.

BEDŐ IVÁN