Munkakényszerek
Kifogásolták a törvényileg megengedett túlórán felüli munkavégzést, s ezért távoznia kellett a cégtől a Bakony Művek Hajdúnánás Kft. két dolgozójának. A cég állítólag csak a kíméletlen munkafeltételek fenntartásával tud versenyben maradni.
Sok cég a munka törvénykönyvével volt kitapétázva, és ma már lakat van rajta - állítólag így reagált a túlórák miatti zúgolódásra a Bakony Művek Hajdúnánás Alkatrész- és Szerszámgyártó Kft. termelésért felelős vezetője, Nótás Péter, amikor április első hetében négy napon belül már a második 16 órás műszakot akarta a dolgozókra kényszeríteni. Talán várhatott is tőlük némi megértést, hiszen az észak-alföldi kisváros és környékének lakói a Bakony Művek felbukkanása előtt meglehetősen kiszolgáltatott helyzetben voltak. Az elmúlt években ugyanis több százan veszítették el állásukat, főleg a textiliparban. Az eredetileg holland-magyar tulajdonú, szintén hajdúnánási Mode 3H Textilipari Kft. például sorra építette le és helyezte át termelési kapacitását Romániába, ahol még olcsóbb a munkaerő. A külföldi befektető pedig a 444 millió forintos jegyzett tőke 90 százalékának kivonásával az idén már ki is szállt a cégből.
A környékbelieknek így egyenesen kapóra jött, hogy errefelé akart terjeszkedni az ország egyik leggazdagabb vállalkozójának, Kovács Gábornak a cégcsoportjához, a Bankár Holding Rt.-hez tartozó Bakony Művek Autóalkatrész-gyártó Rt. Az egyébként fölöttébb jó kapcsolatokkal rendelkező cég fejlesztési szándéka a 9-10 százalékos munkanélküliséggel sújtott térségben a kormányzati törekvésekkel is összhangban volt, amit mi sem bizonyít ékesebben, mint hogy a munkahelyteremtő szándékot az állam összességében csaknem 800 millió forinttal honorálta. (A Bankár Holding korábbi vezető alkalmazottai közül Réthy Imre 2004 végéig a gazdasági tárca közigazgatási államtitkára volt, Dióssy Gábor pedig Kóka János miniszter politikai államtitkára, s a kilencvenes évek második felében a cégcsoport vállalatainál viselt különböző tisztségeket a Miniszterelnöki Hivatal területfejlesztésért felelős politikai államtitkára, Nagy Sándor is.)
A 2004 tavaszán alapított Bakony Művek Hajdúnánás Kft.-be még azon a nyáron beszállt 240 millió forinttal - 48 százalékos tulajdonrészt szerezve - a Beszállítói Befektető Rt., amelyet 2002 elején kifejezetten e tevékenység támogatására hozott létre a gazdasági tárca pénzügyi segítségével az állami tulajdonú Regionális Fejlesztési Holding Rt. és a Corvinus Nemzetközi Befektetési Rt. Ezt követően az új hajdúnánási cég háromszor is kapott vissza nem térítendő támogatást: 200 millió forintot a régiófejlesztési célelőirányzatból, 150 milliót a nemzeti fejlesztési terv gazdasági versenyképesség operatív programjából és 190 milliót a Munkaerő-piaci Alap felnőttképzést támogató keretéből. Az 500 millió forintos jegyzett tőkéjű cég - amely modern és barátságos gyárépületben foglalkoztatja dolgozóit - ma már heti 10 ezer darab evaporátorral, vagyis hőcserélő párologtatóval kizárólagos beszállítója a svéd Electrolux nyíregyházi hűtőgépgyárának.
Csakhogy verejtékes és nem mindig jogszerű út vezetett a szükséges termelékenységhez. Legalábbis ez volt az érzése a tanári pályáját a nagyobb fizetés reményében feladó Csiszár Zoltánnak, aki 2004 őszén jelentkezett munkára a Bakony Műveknél. Felsőfokú végzettségére való tekintettel műszakvezetőnek vették fel, és többi - kezdetben félszáz - társával együtt rögvest megkezdték átképzését ipari- és kereskedelmihűtőgép-szerelővé. Csiszár a HVG-nek azt nyilatkozta, hogy már a kezdetektől túlóráztatták őket, és az ígéretekkel ellentétben a beosztottak többségét minimálbéren foglalkoztatták. A hivatalosan megengedett túlórát meghaladó munkát pedig jutalomként fizették ki, ami nem számít bele a rendszeres jövedelembe.
A cérna akkor szakadt el, amikor április első hetében az éjszakai műszakban már rosszullétek is előfordultak: szombaton azért túlóráztatták őket, hogy a következő hétre kitűzött termelési célhoz legyen tartalék, majd a hétfői nyolc óra munka után kedden délután 2 órától szerdán hajnali 6 óráig dolgoztak, és délután 2-re jöhettek vissza az este 10-ig tartó műszakba. A csütörtökre beígért 16 órázástól csak a felzúdulás mentette meg a dolgozókat, így maradt a 12 óra. "Mint a vak légy, azt se tudta az ember, milyen napszak van" - emlékezik vissza az akkor még laboráns Szunai Jánosné. A dolgozók a jogszabályokra hivatkozva, írásban kérték a túlóra elrendelését, és állítólag akkor hangzott el az utalás a tapétának alkalmas munka törvénykönyvére.
A konfliktus eredménye a "lázítók" - vagyis Csiszár és Szunainé - távozása volt, mégpedig közös megegyezéssel, aminek kialkudásában a fenyegetettségük is közrejátszott: ha nem mennek el önként, vissza kell fizetniük szakképzésük költségeit. Bár a közös megegyezés aláírása kizárta a munkajogi kárpótlás lehetőségét, Csiszárék nem adták fel, és bejelentést tettek az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőségnél. Az ellenőrök korábbi, hasonló bejelentések miatt már 2005 elején is jártak az üzemben, ám akkor, első alkalommal, még csak a szabálytalanság megszüntetésére kötelezték a céget. Az ismétlődés miatt azonban a közigazgatási eljárás 2005. november 4-ei, másodfokú határozatában már 400 ezer forintos munkaügyi bírságot is kiszabtak a cégre - a jelenléti ív valótlan vezetése és a pihenőidőre vonatkozó szabályok megsértése miatt.
Az éremnek persze ezúttal is két oldala van: Nótás úgy látja, a rendkívül erős nemzetközi versenyben valóban emberfeletti munkát kell végezni ahhoz, hogy az állások meg is maradjanak. Mint a HVG-nek elmondta, a Bakony Művek Kft.-nek olasz és angol vetélytársakat kellett kiütnie ahhoz, hogy az Electrolux kizárólagos beszállítójává válhasson, miközben máris ott toporog a konkurencia: az utóbbi hónapokban Törökországban és Szlovákiában hoztak létre hasonló kapacitásokat hűtőgépgyártó cégek számára. Az igazgató azt is elismeri, hogy az alkalmazottakat minimálbéren foglalkoztatják, ám szerinte a hierarchiában elfoglalt pozíció és a teljesítmény alapján kifizetett pótlékokkal a jövedelem akár 60 százalékkal is e fölé nőhet. Azt ugyanakkor határozottan cáfolta, hogy a cégnél megsértették volna a munkaügyi szabályokat. Azóta már az alkalmazottak is beletörődtek sorsukba: november 1-jétől négy műszakban - vagyis napszakok és ünnepnapok figyelembevétele nélkül -, folyamatosan, ezáltal túlóra és persze túlóradíj nélkül dolgoznak. Mire az éppen alakulóban lévő, ám még be nem jegyzett szakszervezet titkára, Pruma Lajos észbe kapott, az egyeztetés mellőzésével már be is vezették a munka törvénykönyve alapján teljesen jogszerű új munkarendet.