A népligeti buszpályaudvar tervezői nem értenek a focihoz. A mérnökök ugyanis olyan épületet álmodtak meg a Fradi-pályával szemben, amelynek alumíniumelemeihez valóban illik ugyan a kékes megvilágítás, ám az esti fényekben ez lilásba megy át, ami az ősi újpesti riválisra emlékezteti a szurkolókat. Egy bennfentes szerint legfeljebb ez kérhető számon a buszpályaudvart tervező A&D Építészeti és Design Stúdió Kft.-n, holott a 2005. április 4-ei Közbeszerzési Értesítőben megjelent hirdetményében a Volánbusz Rt. arra utal, hogy a mérnökök más hibát is elkövettek. Eszerint "a tervek és a valóság közötti állapot eltérése olyan mértékű" volt, hogy a pályaudvar 2004 őszén elkezdett bővítése az újabb munkák megrendelése nélkül nem volna teljesíthető. Ezt a 180 millió forintos megbízást a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásban ugyanaz a Hídépítő Rt. kapta meg, amely már a pályaudvar építésének kezdetekor hozzájutott a munkához.

A népligeti buszterminál kivitelezésére az első, kétfordulós pályázatot még 2001-ben hirdette meg a Volán-társaságok tulajdonosa, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV), miután az Orbán-kormány úgy döntött, hogy az Erzsébet téri buszpályaudvarnak ki kell költöznie a Belvárosból (HVG, 2001. július 14.). Az eredményes pályázat ellenére azonban 2001 őszén csak akkor kezdődött meg az építkezés, amikorra a befejezését eredetileg tervezték. A késlekedés okáról az ÁPV 2001-es költségvetését vizsgáló Állami Számvevőszék (ÁSZ) mindössze annyit állapított meg, hogy "a szerződési feltételek egyeztetése során nehézségek adódtak". Így az állam által a buszpályaudvar megvalósítására létrehozott egyszemélyes társaság, a Népliget Autóbusz-pályaudvar Ingatlanberuházó és Hasznosító Kft. szakított a legkedvezőbb árajánlatot adó Magyar Építő Rt.-vel, és a pályázat második helyezettjével, a mindössze 1 százalékkal drágább ajánlatot tevő Hídépítő Rt.-vel kötötte meg a kivitelezési vállalkozói szerződést.

Az egyezkedés miatti veszteséget 2001 szeptemberében az ÁPV előrehozott pénzátutalással próbálta meg behozni. Ezzel azonban megsértette a költségvetési törvényben rögzített döntési hatásköri szabályokat, hiszen az első 1 milliárd forintot már a pénz odaítéléséről szóló kormányhatározat előtt kifizette a Népliget Kft.-nek - állapította meg 2002 szeptemberében az ÁSZ. A 2001 októberében hozott kormányhatározat egyébként eredetileg 2 milliárd 360 millió forintot ítélt meg a pályaudvar megvalósítására, ám ez az összeg a határozat 2002. decemberi módosítása során minden további indoklás nélkül 2 milliárd 975 millió forintra nőtt. A HVG szerette volna megtudni az állami vagyonkezelőtől, milyen jogcímeken és összességében mennyit fordítottak a népligeti beruházásra, ám az ÁPV-nél két hét alatt sem válaszoltak a kérdésre.

A cégadatokból az olvasható ki, hogy a megvalósításra létrehozott egyszemélyes társaság, a 250 millió forinttal indult Népliget Kft. 2003. szeptember 15-én 3 milliárd 225 millió forint jegyzett tőkével olvadt be a Volánbusz Közlekedési Rt.-be. Utóbbi 2003-as beszámolójából az is kiderül, hogy a népligeti épület 3 milliárd 121 millióval növelte a társaság tulajdonában lévő ingatlanok nettó értékét. A Népliget Kft. zárómérlegében szereplő, csaknem 161 millió forintos negatív eredménytartalék ugyanakkor csökkentette a Volánbusz Rt. saját tőkéjét; az ő kötelezettségévé vált a kft által korábban felvett, de még vissza nem fizetett 215 millió forintos tulajdonosi kölcsön is. Az építkezés befejezése mindenesetre több hónapot késett, és 2002 márciusában épp csak becsatlakozott a választások előtt szokásos átadási ünnepségekbe.

A történet itt akár véget is érhetne, ám alig telt el két év, s a népligeti buszpályaudvarról kiderült, megérett az átalakításra, bővítésre. Mint később bebizonyosodott, az épület statikailag már azzal felélte tartalékait, hogy elhelyeztek rajta egy tetőreklámot (igaz, a meglehetősen nagy, csaknem 75 négyzetméteres, vagyis jó pénzért értékesíthető reklámfelület kialakítását a Volánbusz Rt. utólag találta ki). Az átalakításra kiírt pályázaton ezúttal is a Hídépítő Rt. nyert - a 2004. szeptember 22-ei Közbeszerzési Értesítő tanúsága szerint a legkedvezőbb árajánlattal. Az újabb 527 millió forintból azonban nem azt a hiányosságot próbálták meg kiküszöbölni, ami miatt sokat bírálták a létesítményt - vagyis hogy nincsen elég parkolóhely sem a buszoknak, sem a taxiknak. A Dunántúlról szállító Alba Volán járatai például gyakran már a kora délelőtti órákban megérkeznek Budapestre, a visszaút viszont csak délután esedékes. Elegendő parkoló híján a sofőrök sokszor csak kilométerekkel távolabb tudnak parkolni. Nemegyszer kénytelenek elmenni akár a Felvonulási térig is, ami pazarlás mind a gázolajjal, mind a munkaerővel. A tér szűkössége a forgalmat is zavarja: a zsúfoltság miatt a járatokat sokszor az indulás előtt néhány perccel helyezik át egyik kocsiállásból a másikba. A Volánbusz Rt. vezérigazgatója, Pekli Ferenc e panaszokra azzal reagált a HVG-nek, hogy "ennek a beruházásnak nem lehetett feladata a buszparkolási helyzet megoldása, illetve a taxidroszt megvalósítása".

A parkolási gondok megoldása helyett az újabb építkezés keretében a cégközpontot költöztették át az angyalföldi Szabolcs utcából a Népligetbe, amivel a cég szerint évente 220 millió forintot lehet megtakarítani. Három évvel korábban az állami megrendelő pénzhiányra hivatkozva még visszautasította a költözés ötletét, pedig az egy ütemben megvalósított nagyobb épület általában olcsóbb, mint az utólagos bővítgetés. És épp itt, a bővítgetésnél ütköztek ki az újabb problémák: a közművek helyenként nem ott voltak, ahol a bővítési terv jelezte, vagy olykor a kivitelezők más, drágább anyagot használtak fel, mint ami az eredeti kiírásban szerepelt. A Volánbusz Rt. vezérigazgatója azonban ezen nem lepődött meg. "Egy ilyen nagymértékű beruházás során szinte elkerülhetetlen, hogy különböző, be nem tervezett munkák igénye is felmerüljön" - mondta a HVG-nek.

Nem is a tervezőkön kérte számon az újabb költségeket a Volánbusz, hanem inkább az idei év elején meghívta a Hídépítőt egy újabb fordulóra. A cég a pótlólagosan elvégzendő feladatokat 180 millió forintért vállalta, ami a bővítés eredeti, mintegy félmilliárdos költségvetésének több mint 30 százaléka. Az őszi közbeszerzésen alulmaradt versenytárs, a Bayer-Center Építőipari Kft. vállalkozási igazgatója, Németh Tamás erre lakonikusan csak annyit mondott, hogy már megint a szokásos történet, "elviszik bagó áron a pályázatot, és utána kitalálják, hogy még volna itt munka". A Hídépítőnél ugyanakkor azt mondják: nem szükséges botrányt szagolni ott, ahol nincs. Részletekbe azonban nem bocsátkoztak, mert egy korábbi megegyezés szerint nyilatkozatra csak a Volánbusznak van joga. Csakhogy annak - a HVG információi szerint - az építkezés harmadik ütemében már nem is volt érdemi választási lehetősége, a Hídépítő Rt. ugyanis nem vállalta volna a garanciát a korábbi beruházásra, ha nem ő végzi az utólag megrendelt munkálatokat.

Mindezek alapján nem meglepő, hogy az új ajánlattételi felhívás a Közbeszerzési Döntőbizottság érdeklődését is felkeltette, és 2005. május 4-ei határozatában a testület súlyos jogsértést állapított meg. Eszerint a Volánbusz Rt. jogtalanul zárt ki a versenyből pályázókat, amikor meghívásos alapon kizárólag a Hídépítő Rt.-vel tárgyalt. A biztosokat tehát nem győzte meg az az érv, hogy a tervek eltértek a valóságtól. A beruházás előkészítése ugyanis az ajánlatkérő felelőssége, vagyis "nem hivatkozhat arra alappal, hogy a tervező számára elégtelen" dokumentációt készített. A Volánbusz Rt. változatlanul fenntartja, hogy törvényesen járt el, de a peres eljárások esetleges elhúzódása miatt nem látja értelmét a fellebbezésnek. Így az egyelőre buszparkoló nélkül megépített népligeti pályaudvar több mint 3,5 milliárd forintos költségvetéséhez most már egy blamázs és egy 5 millió forintos bírság is hozzáadódik.