A színfalak mögött csendben szkanderezik - most éppen - a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) és a Pénzügyminisztérium (PM) az értékes, 2001 óta állami tulajdonban lévő Divatcsarnok hasznosításáért. Az 1911-ben Párisi Nagyáruház néven megnyílt patinás műemlék épületet az NKÖM milliárdos beruházással múzeummá vagy kulturális központtá alakítaná át, míg a PM a kincstár bevételeit gyarapítva inkább eladná.

A 2002 óta a Világörökség listáján szereplő Andrássy út egyik legszebb épületének sorsa 2001-től igencsak fordulatos: az ingatlant eredetileg a Skála-csoporthoz tartozó Centrum Rt. birtokolta (a Centrum Rt.-t 1997-ben kebelezte be legfőbb riválisa, az akkor a német Tengelmann többségi tulajdonában állt Skála Coop Rt. - HVG, 1997. szeptember 6.), amely évekig vevőt keresett az áruházként vegetáló épületre. 2001-ben a francia-luxemburgi érdekeltségű Orco Property Grouppal már az előszerződést is megkötötték, ám júliusban az állam nevében a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) "einstandot" jelentett be, azaz a műemléki törvényre hivatkozva jelezte, élni kíván elővásárlási jogával. Pénze nem volt ugyan, de az Orbán-kormány rugalmas megoldást eszelt ki: az akkor a Miniszterelnöki Hivatal felügyelete alá tartozó Informatikai Kormánybiztosság (IKB) az informatikai célelőirányzatból utalta át a KVI-nak az áfával együtt 1,8 milliárd forintos vételárat. Nem teljesen önzetlenül. Az IKB ambiciózus terveiben az állt, hogy további mintegy 4 milliárd forintos beruházással pontosan nem körvonalazott e-csarnokot, multimédiás-kommunikációs központot fog működtetni benne.

A Divatcsarnok visszaállamosításának technikáját a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal utóbb - már a Medgyessy-kormány alatt - szabálytalannak minősítette. Egyebek között azért, mert az Országgyűlés csak több hónappal az ügylet után, 2001 novemberében a zárszámadási törvényben hatalmazta fel az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-t arra, hogy vegye meg, majd térítésmentesen adja át a Divatcsarnokot a KVI-nak. Az épület megszerzésével mindenesetre az Orbán-kormány lendülete az állami forrással együtt elfogyott, így azóta legfeljebb alkalmi bérlők költöznek be hosszabb-rövidebb időre az épület egyes részeibe.

Az örökséggel mind ez idáig az utódok sem tudtak mit kezdeni, noha - állami forrásokra bazírozó - ötletben nem volt hiány. Medgyessy Péter kormányfő 2002. őszi amerikai látogatása után grandiózus tervvel állt elő, miszerint a Guggenheim Múzeum foglalná el a Divatcsarnok épületét, ám a tervből nem lett semmi - állítólag a New York-i székhelyű Guggenheim-alapítvány anyagi nehézségei miatt. Az NKÖM-et ezt követően az építészszakma bombázta ötletével: költöztessék az önálló kiállítóhelyet nélkülöző Magyar Építészeti Múzeumot a Divatcsarnokba. De felvetődött egy új zenei központ, a Zenecsarnok terve is, a táncművészek pedig táncművészeti múzeumot láttak volna szívesen, sőt kuriózumként a világ első kabarémúzeumát, a Humor Házát hozta volna létre az Andrássy úton a Vidám Színpad volt főrendezője, Kalmár Tibor.

Az ötletarzenálból végül két koncepció, az építészeti múzeum és a zenecsarnok kialakítása maradt "talpon". Az előbbinek befolyásos patrónusa is akadt, egy NKÖM-intézmény, a Kulturális Örökség Hivatala (KÖH), amely bármilyen hasznosítás, értékesítés során egyébként is megkerülhetetlen, mivel az ő feladata a műemléki előírások kidolgozása. Az egyelőre szerény körülmények között, az óbudai Mókus utcában inkább csak raktárként működő Építészeti Múzeum szintén a KÖH felügyelete alá tartozik. A szecessziós épület kiválasztása telitalálat lenne, miután a Kálvin tértől a Hősök teréig vezető "múzeumi tengely" vonalán található - érvelt Bugár-Mészáros Károly, a múzeum igazgatója a HVG-nek. Az Andrássy út egyébként a kiegyezéstől a 20. század elejéig tartó építészeti irányzat, a historizmus fő színtere, ezt Bugár-Mészáros szerint érdemes lenne hangsúlyozni az országimázs alakításában. Magyarország ugyanis világelső a historizmusból fennmaradt neoreneszánsz, neobarokk, neogót és neoromán épületek együttesével. A koncepció tetszik ugyan Hiller István kulturális miniszternek, arról azonban mind ez idáig hallgatott, hajlandó-e rá pénzt is áldozni a tárca a Draskovics-csomag révén összesen 10 milliárd forinttal megkurtított keretéből.

A KÖH által még tavaly ősszel megrendelt megvalósíthatósági tanulmány szerint az épület felújítása és részleges átalakítása ugyanis 1,4 milliárd forintba kerülne. Az új múzeum - amelyben eredeti tervrajzokat, dokumentumokat, festményeket, fotókat, régi épületdarabokat állítanának ki - működtetésének számlája a jelenlegi, Mókus utcai épület évi mintegy 108 millió forintjáról 165 millióra növekedne, igaz, a számítások szerint a terembérletből, étterem- és kávéház-üzemeltetésből összesen mintegy 60 millió forint bevétel is befolyhatna. A rekonstrukció költségeivel a KÖH elnöke, Varga Kálmán szerint nem terhelnék az NKÖM büdzséjét: az összeg felét két-három év alatt a KÖH ki tudná pengetni, a hivatalnak ugyanis évi 800 millió-1 milliárd forintja van műemlékek felújítására, míg a fennmaradó részt Varga szerint építőipari vállalkozások adnák össze. Cégneveket Varga nem kívánt megemlíteni a HVG-nek, így kérdéses, kik ajánlkoztak a feladatra. Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének ügyvezető igazgatója, Nagy János szerint egyelőre csupán "erkölcsi támogatásukról" biztosították a hivatalt.

Nem bízik a jelek szerint az NKÖM sem a pénz előteremtésében. Hiller István az immár júniusra halasztott döntésig nem kívánt nyilatkozni a HVG-nek, de az Index című internetes lapban Szilvásy György, a tárca közigazgatási államtitkára már pedzegette a minisztérium álláspontjának megváltozását: valószínűleg célszerűbb lenne eladni az épületet, a vételárból pedig a költségvetést kímélő módon másutt lehetne megoldani az Építészeti Múzeum elhelyezését. A tárca keserű szájízét alighanem megédesítette a kormány azon - a múzeum ügyénél nagyobb politikai hozadékkal járó - döntésével, hogy május elején hozzájárult a budai Vár régóta esedékes, összesen mintegy 2,5 milliárd forintra becsült felújításához (HVG, 2004. május 8.).

A KVI az elmúlt hetekben már hozzálátott az ingatlan értékesítési feltételeinek kidolgozásához. A leendő tulajdonosnak garantálnia kell, hogy az épület a nagyközönség számára nyitott maradjon, és a látogatók megtekinthessék például a nagyteremben lévő Lotz-freskót. Érdeklődő így is bőven akad - jegyezte meg Cserepes Tibor, a KVI hasznosítási igazgatóhelyettese a HVG-nek. Neves nyugat-európai divatház, irodaházat és éttermet tervező külföldi pénzügyi befektetőcsoport jelezte érdeklődését, de akadt olyan cég is, amely jelentős árbevétellel kecsegtető kulturális-oktató centrumot alakítana ki a hajdani Párisi Nagyáruházban. A német érdekeltségű Moellendorf & Company Vállalati Pénzügyi és Befektetési Tanácsadó Kft. egyelőre meg nem nevezett befektetőcsoportnak nézte ki az ingatlant, amelyet luxus-bevásárlóközponttá alakítaná át. Az értékesítésből a KVI 1,8-2,2 milliárd forint bevételre számít, amivel jó pontokat gyűjthetne felügyelő szervénél, a PM-nél, hiszen egy csapásra az ötödét teljesítené az idei évre vállalt, mintegy 10 milliárd forintos bevételi tervének.

MINK MÁRIA