Minimum 3 óra és 19 perc, maximum 8 óra 11 perc – a nyári MÁV-menetrend szerint ennyi vonatozásra kell felkészülnie annak, aki Budapestről Keszthelyre szeretne utazni. A kétfajta szolgáltatás – az óránkénti 57, illetve 23 kilométeres átlagsebességű változat – díjszabása azonos, mindkettőre 2780 forint egy menetjegy. A legtöbbet – 4220 forintot – annak a kihívásokat kedvelő utasnak kell kipengetnie, aki a Keletiből 11 óra 10 perckor induló, négy átszállásos járattal akar Keszthelyre jutni. De nem sok időt spórol az sem, aki a Siófok expresszel utazik: a „szupergyors” majd két óra alatt küzdi le a 115 kilométeres főváros–Siófok távot, ami autópályán 50 perc alatt abszolválható, miközben az üzemanyag is közel annyiba kerül, mint a vonatjegy.

Mintha visszafelé menne az időben az ember: a Balatonra még alig egy évtizede is több járattal és gyorsabban lehetett eljutni, mint ma. Persze soha nem a tömegközlekedés miatt szerették az üdülésre vágyók a magyar tengert, amely első számú célpontja volt és maradt máig is a belföldi nyaralást tervezők – amúgy kisebbségi – táborának. Magyarországon kívül ugyanis nincs még egy olyan uniós ország, ahol a lakosság több mint fele évente egyetlen éjszakát sem töltött távol az otthonától.

Az utazási szokások változása tekintetében egyébként minden az év elején kiadott prognózisok szerint látszik alakulni (HVG, 2009. február 21.). A korábbinál kevesebben, ritkábban és rövidebb időre utaztak az előszezonban, és a jelek szerint ez a tendencia folytatódik a nyár további heteiben is. A KSH minapi gyorstájékoztatója szerint a külföldi és a belföldi vendégéjszakák száma a január–májusi időszakban 16, illetve 9 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól. A válságot leginkább átvészelő szálláshelytípusok azok a wellness- és gyógyszállók voltak, amelyeket nem kizárólag jó idő esetén keresnek fel a vendégek. Az átlagosan 38 százalékos szobakihasználtsággal szemben a több kényelmi szolgáltatást nyújtó négy- és ötcsillagos kategóriájú szállodák, panziók rendre fél háznál magasabb kihasználtsággal működtek. Amihez persze a szinte folyamatos – és a főszezonra is átnyúló – akciózás is hozzájárult. A szállásadók bevétele mintegy 12 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól; ebben az év első felében nem is annyira a turisztikai célú, mint inkább a céges, konferenciaturizmus lendületének csökkenése játszotta a fő szerepet.

Az utazási szokások átalakulásának nyertesei között van a Tisza-tó környéke, amit újabban mintha kezdenének fölfedezni a – főként persze belföldi – turisták. Régiós kimutatások szerint májusban mintegy 10 százalékkal többen érkeztek ide, mint egy évvel korábban, s bár a júniusi hidegek átmeneti visszaesést hoztak, mostanában újra az élénkülés jelei mutatkoznak. Sajátossága a Tisza-tavi turizmusnak az „aktív kikapcsolódás”: a térség különösen az evezős-, kerékpáros túrákat kedvelők körében örvend egyre nagyobb népszerűségnek.