Cash is king, azaz a készpénz a király! - idézte Lendvai Ildikó, szocialista frakcióvezetőtől szokatlan módon, az Orbán-kormány idején előbb pénzügyminiszter, majd jegybankelnök Járai Zsigmondot. Mégpedig azon a keddi ötpárti találkozón, melyen Gyurcsány Ferenc a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötendő megahitel-szerződés mögé próbált konszenzust kovácsolni. A kormányfő a maga részéről azzal kedveskedett az ellenzéknek, hogy nyílt színen is beismerte, a globális válság egy sor államnál súlyosabb magyarországi hatásai többek között a 2001-2006 közötti, egyharmad részben az ő országlása idejére eső, nyakló nélküli költségvetési költekezésnek tudható be. A közös felelősséget próbálta sulykolni a vészesen alacsony lakossági megtakarítások és a devizahitelek rendkívül magas arányának a felemlegetésével. Közben azért szúrt is egyet, mondván, a kormány által 2006-2008 között szándékolt szerkezeti reformok a politikai ellenállás miatt buktak el.

Hogy nagy a baj, az október eleje óta érezhető. Akkor kezdtek a külföldi befektetők pánikszerűen szabadulni magyarországi befektetéseiktől, mivel - a legvadabb rémhírektől is befolyásolva - attól tartottak, Izland becsődölése után szintén magas devizaadóssága és lakossági devizahitel-állománya miatt Magyarország is hasonló sorsra juthat. Három hét alatt több mint 400 milliárd forintnyi magyar állampapírtól vettek búcsút, s hogy részvényeiket - közülük is elsősorban az OTP Bankéit és a Moléit - is nagy tételekben adogatták el, azt jól jelzi a BUX részvényindex október elejétől hétfőig tartó több mint 40 százalékos zuhanása.

Nem csoda, hogy az értékpapírokért kapott forintok átváltása a hazai fizetőeszköz árfolyamán is nyomot hagyott, az euróval szemben október 23-án este Londonban egészen a 286-os, soha nem látott szintig gyengült. Igaz, a történelmi esésben a Magyar Nemzeti Bank (MNB) szerint már vastagon benne volt a spekulánsok keze is. Pedig - hogy ne kapjanak még jobban vérszagot - az ünnep előtt egy nappal a monetáris tanács 3 százalékponttal, 11,5 százalékra srófolta fel az alapkamatot, pontosan annyival, mint a legutóbbi, 2003. végi spekulációs támadás idején. Bár ezzel az amúgy is a nullához tartó jövő évi gazdasági növekedési kilátások lettek még borúsabbak, Simor András jegybankelnök szerint egyértelműen a spekuláció letörése kapott prioritást.

Sejthető volt azonban, hogy az MNB csak félkarú óriás lehet, ha az állami költségvetés nem támogatja meg a jegybanki válságelhárítást, kiadásai visszafogásán keresztül csökkentve az ország külső kitettségét s ezáltal mérsékelve az egekbe szökő kockázati felárakat. Kétségtelenül szerencsésebb lett volna a monetáris és fiskális intézkedéseket egyszerre bejelenteni, ám a forint olyan gyorsan gyengült, hogy az MNB-nek nem volt módja várni. Csak a múlt hét végére alkudott meg a kormány az IMF-fel utóbbi bizalomerősítőnek is szánt hitelnyújtásának feltételeiről. Ráadásul még szükség van az ötpárti megállapodásra is, mivel a washingtoni székhelyű nemzetközi pénzügyi intézmény kikötötte a magyar parlamenti jóváhagyást.

A hitel összegéről és feltételeiről lapzártánkig hivatalosan nem került nyilvánosságra információ. Mindenesetre a jól értesültek - élükön az amerikai Forbes magazin - 12,5 milliárd dollárt tartottak valószínűnek. Az IMF-hitel költsége pedig kikövetkeztethető Gyurcsány azon kijelentéséből, miszerint a hitelkeret rendelkezésre állásáért kevesebb mint feleannyit kell majd fizetni ahhoz a 13-14 százalék körüli ígért hozamhoz képest, amennyiért az ország az utóbbi két hétben próbált forrást bevonni.

Nem tudni, hogy az IMF-hitelkeretben már benne van-e, hogy az Európai Bizottság (EB) is kész néhány milliárd eurós pénzügyi támogatást adni. Erről akár már lapzártánk után, szerdán megszülethet a döntés, amelyet a legközelebb november 4-én ülésező pénzügyminiszteri tanács szentesíthet - közölte kedden Amelia Torres, Joaquín Almunia gazdasági és pénzügyi biztos szóvivője. A manna jelentőségét növeli, hogy az EB-nek összesen 12 milliárd euró áll rendelkezésre az eurózónán kívüli uniós tagállamok pénzügyi egyensúlyi zavarainak orvoslására. A magyaroknak nyújtandó pénzügyi támogatás nem példátlan, az EU 1993-ban hasonló módon segítette ki 8 milliárd ecuvel (ez volt akkor az unió hivatalos elszámolási egysége) Olaszországot. S egy füst alatt Gyurcsány a Fidesz - a pártok közül utolsóként megmaradt - adócsökkentési követeléseinek méregfogát is megpróbálja kihúzni annak hangoztatásával, hogy az EU elvárja, az adórendszerbe csak akkor és úgy avatkozzanak be, hogy nettó értelemben az adóbevételek ne csökkenjenek. Az adóegyszerűsítéssel kapcsolatos kormányjavaslatot azonban szerdán benyújtja.

Több eurózónás ország - a Financial Times értesülése szerint a Magyarországon banki érdekeltségekkel rendelkező Ausztria, Németország és Olaszország - kormánya is jelezte, készséggel adna pénzügyi támogatást Magyarországnak. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank pedig a HVG információi szerint hajlandó lenne rugalmasan kezelni azon korábbi törekvését, miszerint 2010-ig kivonulna a kelet-közép-európai országok finanszírozásából, így újult erővel segítené a hazai kis- és középvállalkozások forráshoz jutását. A hosszabbításra már csak azért is szükség lehet, mert a színfalak mögé belátó külföldi szakértők nem lennének meglepve, ha Magyarország után más régiós állam is előbb-utóbb a nemzetközi pénzügyi szervezetekhez fordulna.

Mindenesetre a píárelemeket sem nélkülöző keddi egyeztetésen a magyar közvélemény élő egyenes adásban szembesülhetett azzal, hogy az eddig jóformán csak pénz- és tőkepiaci veszteségekben megnyilvánuló globális válság belföldön milyen egyéb hatásokkal járhat. Mivel Magyarország az utóbbi években elmulasztotta a szükséges költségvetési kiigazításokat, ezért most akkor kell kiigazítani, amikor a válság amúgy is padlóra küldi a gazdaságot. A Veres János pénzügyminiszter által 300 milliárd forintban meghatározott kiadáscsökkentés részeként, az IMF-hitel elnyerése érdekében megtörténhet az, ami eddig a politikusoknak tabu volt: az össznépi teherből a nyugdíjasokra is hárulna valamennyi. A 13. havi nyugdíjat 2009-ben csak azok kapnák meg, akik betöltötték az öregségi korhatárt - nem beleértve a rokkantnyugdíjasokat -, a juttatást azonban 80 ezer forintban maximálnák. A közalkalmazottak bérét befagyasztanák, az állami vállalatok vezetőinek tiszteletdíját 10 százalékkal lefaragnák, miközben jutalmat, prémiumot, 13. havi juttatást ők sem kapnának. Visszafogná a kormány az állami autó-, telefon- és bútorbeszerzéseket, de hogy ez milyen összegben történne, arról már nem szól a fáma.

Nem kizárt, hogy elsősorban a népszerűség-növelés és a cél viszonylagos távolsága ihlette a kormányfő azon felvetését, hogy hozzanak létre mintegy ezermilliárd forintos stabilizációs és reformalapot, csökkentendő a recesszió hatásait és a vállalkozások működési kockázatait, segítve egyúttal a kilábalást, a munkahelyek megőrzését, a piacszerzést. Hiszen a büdzsé szinte fillérenként szedegeti össze a még mozgósítható forrásokat. A mostani helyzetben túl nagyívűnek tűnik a munkabérekre rakódó terhek csökkentésének, a korrupció letörésének, valamint a pártfinanszírozás rendbetételének a szándéka is.

A nullaszázalékos jövő évi gazdasági növekedés, illetve a kormány legrosszabb forgatókönyvében elképzelhetőnek tartott 1 százalékos visszaesés sokak állásába kerülhet. A külföldi autógyártók leállása miatt az utóbbi hetekben tucatnyi hazai autóipari gyártó vagy beszállító közölte, hogy termelésének visszafogására, emiatt elbocsátásokra kényszerül. Más kérdés, hogy a német Mercedes viszont hétfőn még azt közölte, hogy Kecskeméten már a jövő tavasztól elkezdi autógyára kialakítását, ahonnan szándékai szerint 2012-től évente 100 ezer autó gördülhet le. Közlése hozzájárult a forint erősödéséhez.

Az viszont a válság miatt hektikusan, akár egy nap alatt is több százalékponttal ingadozó devizaárfolyamok miatt megjósolhatatlan, hogyan változnak a devizahitelesek törlesztőrészletei. A mentőcsomagok hírére például kedden közel 8 forinttal, 262 forint környékére erősödött az euróval szemben a hazai fizetőeszköz a hazai bankközi devizapiacon (ami 10 százalékos drágulás az október 23-ai mélyponthoz képest), miközben a részvények hosszabb idő után először szárnyaltak. Ennek fényében még inkább túlzottnak tűnik Gyurcsány korábbi reakciója, miszerint a devizahiteleseknek állami segítséget kellene nyújtani. Elvégre többségük összességében nyert a 2004 óta favorit devizahiteleken, amelyeket annak idején azzal reklámoztak, hogy minimum 320 eurós vagy ennek megfelelő svájci frankos forintárfolyamig előnyösebbek a forinthiteleknél. S váltani a megemelt jegybanki alapkamat miatt most sem tűnik ésszerűnek, igaz, nem tudni, hogy a "válságkamat" meddig marad érvényben. Csak remélni lehet ugyanis, hogy az MNB mostani vezetése tanult elődje hibájából, amikor a 2003. végi spekulációs roham levonulása után meg sem próbálta visszaállítani a békebeli állapotokat.

CSABAI KÁROLY