HVG

Az augusztus Madridban és Párizsban is a nyaralás ideje a politikusok számára, ám nem az idén. Francois Fillon francia kormányfő válságtanácskozásra hívta minisztereit, spanyol kollégája, José Luis Rodríguez Zapatero pedig a szabadságát megszakítva 20 milliárd eurós csomagot fogadtatott el, amitől a gazdasági növekedés magára találását várja. A riadalom érthető: a legfrissebb adatok szerint az eurózónában a második negyedévben éves szinten 0,2 százalékkal mérséklődött a gazdasági teljesítmény. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a közös valutát használó 15 ország alkotta régióban az euró 1999-es bevezetése óta először köszönthet be - egy esetleges újabb negyedéves mínusz után - a recesszió, hanem azt is, hogy az akár mélyebb lehet, mint ami Amerikát fenyegeti.

Az igazi kellemetlen meglepetés az adatok mögött, hogy az eurózóna motorjánál, Németországban 0,5 százalékkal zsugorodott a hazai össztermék (GDP), és 0,3-0,3 százalékos volt a csökkenés Francia- és Olaszországban is. Spanyolország egyelőre megúszta a növekedés minimálisra, 0,1 százalékosra zsugorodásával, ám Zapatero reagálása érthető, mivel az építőipar és az ingatlanpiac mélyrepülése még csak ezután éreztetheti hatását. Nem lát túl sok biztató jelet Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank (ECB) elnöke sem, aki szerint a java még csak most következik, mert "a harmadik negyedév különösen gyenge lesz". Az eurózóna lendületvesztése rosszkor jön a közös valután kívüli új tagállamoknak, azok ugyanis legfontosabb felvevőpiacuk szűkülése miatt szintén növekedésük lassulásával számolhatnak.

Nem számíthat sok jóra Nagy-Britannia sem. A brit jegybank augusztus közepi negyedéves jelentése szerint a következő 12 hónapban legjobb esetben is stagnálás várható, és nem kizárt egy-két negyedévnyi visszaesés sem. Kellemetlen meglepetéssel szolgált Japán is, ahol április-júniusban a GDP éves szinten 2,4 százalékkal zsugorodott. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy az idén véget érhet a szigetország második világháború utáni leghosszabb, 1993 óta tartó konjunktúrája, amikor - ha döccenőkkel és lassan is, de - minden évben nőtt valamennyit a gazdaság teljesítménye. Az elemzők ezért valószínűsítik, hogy a japán jegybank az idén már nem nyúl a fejlett ipari országok között évek óta legalacsonyabb, jelenleg 0,5 százalékos irányadó kamathoz, ami a spekulánsok számára megőrizheti a jenhitelek vonzerejét.

A világ négy gazdasági központja közül három - az eurózóna, az USA és Japán - a recesszió szélén táncol; egyedül a negyedik, Kína zakatol tovább. Igaz, az IMF július közepén már a három hónappal korábbi 4,5-ről 4,1 százalékra mérsékelte ez évre vonatkozó növekedési előrejelzését, ám közgazdászok úgy vélik, még ez is derűlátónak mondható, és ősszel újabb korrekció várható. A visszaesés érzékenyen érintheti a fejlődő országokat is, hiszen a világgazdaság egésze számára már kevés lehet Kína lendülete.

HVG

A konjunktúra fékeződése számos veszéllyel jár, de hasznot is hozhat: elfojthatja az inflációt, aminek feléledése a kormányok és jegybankok legnagyobb problémájává vált. Az áremelkedések üteme júliusban az eurózónában újabb csúcsmagasságba, 4,1 százalékra emelkedett, az USA-ban pedig 5,6 százalék volt. Riasztó a kép akkor is, amikor az elemzők a fogyasztói árakba csak ezután átgyűrűző nagykereskedelmi árakat veszik figyelembe. Az USA-ban ezek júliusban már - elsősorban a dráguló energiának tulajdoníthatóan - éves szinten 9,8 százalékkal emelkedtek, ami a leggyorsabb ütem az 1980-es évek elejének súlyos recessziója óta. Az eurózóna központjában, Németországban júliusban egyetlen hónap alatt 2 százalékkal ugrottak meg a nagykereskedelmi árak, amire az első olajárrobbanást követő időszak, 1974 márciusa óta nem volt példa. A növekedés éves szinten 8,9 százalék volt, ami szintén 27 éve a legmagasabb.

A jövőbe tekintők az inflációs nyomás enyhülésére számítanak. Elsősorban azért, mert az olaj ára június közepe óta csaknem a negyedével esett, és jelentősen olcsóbb lett több nyersanyag, illetve agrártermék is, aminek hatása a következő hónapokban jelentkezik majd az inflációs mutatóban. Az Ázsiában létfontosságú élelmiszer, a rizs tonnájának kurzusa például 1100 dollárról 600-700 dollár közé süllyedt, és elcsitult a hónapokon át tartó piaci pánik. A nyersanyagpiaci áreséshez - és ezzel az inflációs várakozások mérséklődéséhez - a dollár erősödése is hozzájárult. Az amerikai valuta a múlt héten az utóbbi egy hónap 8 százalékos emelkedését megkoronázva hat hónapja nem látott magasságba érkezett az euróval szemben, a gyöngélkedő brit gazdaság, valamint az elbizonytalanodó Munkáspárt által tépázott angol font viszonylatában pedig 37 éve nem volt olyan nyerő szériája, mint augusztus közepén.

A pénzromlás remélt lassulása segíthet a szűk sávon egyensúlyozó jegybankoknak. Az infláció megfékezése ugyanis kamatemelést igényelne, ám a monetáris politika szigorítása csak tovább növelné a recesszió veszélyét. Ezért a piacokon valószínűsítik, hogy az ECB - amelyet már, ha óvatosan is, de a németek is bírálnak kérlelhetetlen kamatpolitikájáért - a kivárásra játszik: ha nem csökkenti is a kamatokat, legalább nem emeli őket tovább. Az inflációs nyomás enyhülésével számol Ben Bernanke, az USA jegybankjának szerepét ellátó Fed elnöke is, aki a múlt pénteken egy pénzügyi konferencián arra utalt, hogy a fogyasztóiár-index kiugró növekedése ellenére nem fontolgatja a kamatemelést, hanem hagyja a laza monetáris politikát dolgozni a gazdasági növekedés újraindulása érdekében.

A jegybankok viselkedése tükrözi az amerikai és az európai gazdaságpolitika közti eltérést is. A lassulás első jeleire - és persze a másodlagos jelzálogpiaci válságra - reagálva a konjunktúra élénkítését előtérbe helyező Fed rövid idő alatt 5,25-ról 2 százalékra faragta le az irányadó rövid lejáratú kamatlábat. Az infláció elleni küzdelmet prioritásként kezelő ECB viszont nem engedett a gyeplőn; sőt idén júliusban - amikor már az eurózónában is a növekedésre leselkedő veszélyekről beszéltek - még 0,25 százalékponttal, 4,25 százalékra emelte a kamatot. Ha viszont a recessziós félelmek nőnek, akkor már nem csak Párizs gyakorolhat politikai nyomást az ECB-re a monetáris politika lazítása érdekében, és akkor jövőre akár 3,75 százalékra is süllyedhet a kamatszint az eurózónában - vélik elemzők. Ez viszont a dollárt erősítheti, és az eurót gyöngítheti.

Eltérő az is, miként élik meg az Atlanti-óceán két oldalán a gazdaság visszaesését, illetve az infláció ezzel párhuzamos gyorsulását. A rendelkezésre álló legutóbbi összehasonlítás szerint az USA-ban az első negyedévben 4,1 százalékos infláció mellett 3,3 százalékkal nőttek a bérek. Az eurózónában viszont az idei év első három hónapjában a 3,4 százalékos pénzromláshoz ugyanekkora béremelkedés párosult. A különbség gyökerének a The Wall Street Journal amerikai gazdasági napilap a szakszervezetek szerepét tartja. Míg az USA-ban a versenyszférában dolgozók 7,5 százaléka szakszervezeti tag, addig az eurót használó 15 országban ez az arány 15 százalék. Még nagyobb a különbség az érdekérvényesítés hatékonyságában: az USA-ban a szakszervezetekkel kötött kollektív szerződések csupán 2 százalékában szerepel a fizetések inflációhoz kötése, az eurózónában viszont csaknem egyharmaduknál.

NAGY GÁBOR