Valahol Európában
Nem sokat beszéltek a legesélyesebb francia elnökjelöltek a kampány során Európáról, de amit mondtak, abban sem volt...
Nem sokat beszéltek a legesélyesebb francia elnökjelöltek a kampány során Európáról, de amit mondtak, abban sem volt sok köszönet. Olyannyira, hogy előbb José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, majd több biztos is szóvá tette, a franciaországi választási hadjárat hevében bizony az EU-val kapcsolatban meggondolatlan kijelentések is elhangzottak. Igaz, sem Nicolas Sarkozy, sem Ségolene Royal, sem Francois Bayrou, de még a nemzetek Európájáról, az EU belső határainak visszaállításáról szónokoló Jean-Marie Le Pen sem ment odáig, hogy követelje Franciaország kilépését az EU-ból, miként a trockista Munkáspárt által támogatott Gérard Schivardi, de egyikük sem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy kisebb-nagyobb mértékben az EU-ra hárítsa a felelősséget az ország bajaiért.
Brüsszelben főként az verte ki a biztosítékot, hogy a két legesélyesebbnek kikiáltott jelölt, Sarkozy és Royal, szinte egymást túllicitálva, többször is élesen támadta az Európai Központi Bankot (EKB), amelynek monetáris politikája szerintük egyoldalúan csak az inflációra összpontosít, és szem elől téveszti a növekedési és foglalkoztatási célokat. Royal elsősorban intézményi reformokat sürget az euróövezetben, például az EKB státusának megváltoztatását, Sarkozy pedig az euró leértékelését tartaná szükségesnek. Le Pen minderre még egy lapáttal rátett, mondván, ha a francia igények nem találnak meghallgatásra, Párizs váljék meg a közös európai valutától. A legjózanabb hangot talán a következetes integrációpártinak tekintett Francois Bayrou ütötte meg, ő viszont a nagyobb adóharmonizáció híve, amitől sok tagállamban hideglelést kapnak.
"Időnként olyan érveket hallok, amelyek nem a gazdasági realitásból indulnak ki, nem vesznek tudomást az európai gazdaságokban végbemenő folyamatokról" - fogalmazott a minap Joaquín Almunia gazdasági és pénzügyi biztos az AFP francia hírügynökségnek adott interjúban. Szokatlan nyíltsággal, a valóság megmásításával és rövid távú politikai céloknak alárendelt demagógiával vádolta meg a francia elnökjelölteket. Előtte Neelie Kroes versenyügyi biztos fogalmazott úgy sajtóértekezletén, "sokkolta", amikor arról olvasott, hogy egyik kortesbeszédében Sarkozy több nemzeti nagyvállalatot és több protekcionizmust szorgalmazott. A francia választási hadjárat akkora nyugtalanságot ébresztett az EU székhelyén, hogy még Jacques Barrot francia közlekedési biztos - mellesleg a Sarkozy vezette kormánypárt oszlopos tagja - is túlzónak nevezte a jobboldali politikus egyes kijelentéseit.
Az euró gyengesége, majd a németországi visszaesés sokáig elleplezte a francia gazdaság súlyos versenyképességi gondjait, amelyeket most mind a négy elnökjelölt inkább bezárkózó, az állami beavatkozásnak bő teret hagyó gazdaságpolitikával orvosolna - emlékeztetnek párizsi közgazdászok. Csakhogy ez tovább fokozhatja Franciaország elszigetelődését az EU-ban, ami egyre szembeszökőbb azóta, hogy a francia választók a két éve megrendezett referendumon leszavazták az unió alkotmányos szerződését. A válságból kiutat kereső tagállamok és EU-intézmények ezért vigyázó szemüket a pragmatikus Sarkozyre vetik: ő mihamarább kidolgozná az alkotmány áramvonalasított verzióját, és azt - biztos, ami biztos - csak a parlamenttel ratifikáltatná. Royal és Bayrou ezzel szemben azt vallja, hogy amit a franciák népszavazással rontottak el, azt népszavazással tegyék jóvá.