HVG

Elhúzódó politikai válság látszik fenyegetni a vasárnapi önkormányzati választás után Magyarországon. A parlamentben 16 fős többséggel rendelkező, a hétvégi szavazáson azonban súlyos vereséget szenvedett balközép koalíciónak mostantól ellenzéki többségű önkormányzatokkal egyezkedve kellene drasztikusan csökkentenie az állami juttatásokat. Minderre az MSZP-SZDSZ-koalíció 2002 és 2006 között egyszer már képtelennek bizonyult, holott akkor még nagyrészt saját emberei uralták a helyhatóságokat.

A Gyurcsány-kabinetet nemcsak hoszszabb távon fenyegetik konfliktusok. Vasárnap este épphogy becsukták a szavazóhelyiségeket, Sólyom László államfő máris a hírhedtté vált balatonőszödi beszédért bocsánatot kérni vonakodó kormányfő leváltására szólította fel (alig burkolt formában) a parlamenti többséget. A hétvégi választás újabb lökést adott a múlt héten egyszer már kifulladni látszó utcai tüntetéseknek is, főként miután az ellenzék vezére, Orbán Viktor ultimátumszerűen közölte: a Kossuth téri demonstráció élére áll, ha a koalíció nem távolítja el csütörtök délig "a hatalomban lévő személyt". Gyurcsány Ferenc miniszterelnök viszont bizalmi szavazással a parlamentben akar felülkerekedni a kirobbant politikai válságon - az Országgyűlés pénteken tart rendkívüli ülést.

HVG

A parlamenti választásokon győztes pártok nem először vesztik el itthon az alig pár hónappal később megtartott önkormányzati választásokat. Elbukta az őszi "harmadik fordulót" 1990-ben az Antall József, 1998-ban pedig az Orbán Viktor vezette koalíció is. A kudarc mértéke most vasárnap azonban kétségkívül nagyobb volt, mint korábban bármikor. Az áprilisban még 49:47 százalékos arányban győztes szocialista-szabaddemokrata tandem a hétvégén (a pártlistás szavazatokat számítva) 53:36 százalékos vereséget szenvedett a Fidesz-KDNP alakulattól, ami extraparlamentáris eszközök alkalmazására is bátorítani látszik az ellenzék vezérét. A 19 megyei közgyűlés közül összesen 18-ban győztek a fiataldemokraták és szövetségeseik (Hevesben remiztek a pártok).

Az önkormányzati voksolás eredményének köztudottan semmi köze nincs a mindenkori kormánykoalíciók parlamenti választásokon megszerzett legitimitásához. A balközép kabinet iránt hirtelen elpárolgott bizalmat látva Orbán azonban újabb tüntetésekkel fenyegetőzik, konstruktív bizalmi szavazást sürgetve. A néhány hete még szakértői kormány felállítását forszírozó Fidesz-vezető hétfő óta nemzeti egységkormány megalakítását szorgalmazza.

HVG

Nem sokon múlott, hogy a jobboldal vasárnap nem aratott még átütőbb győzelmet. A legfontosabb önkormányzati tisztséget, a fővárosi főpolgármesteri széket a kormánypártok végül is annak ellenére tudták megszerezni, hogy a budapestiek 53 százaléka Demszkyvel szemben egy jobboldali jelöltre voksolt. Az SZDSZ-es városvezető pozícióját csak azért őrizhette meg, mert a konzervatív erők nem tudtak közös főpolgármester-jelöltet állítani; így voksaikat végül is megosztották a Fidesz által támogatott Tarlós István (45,2), az MDF-es Katona Kálmán (6,0) és a MIÉP-es Zsinka László (1,4) között.

Demszky személyes bizalmi tőkéje napjainkra láthatóan megfogyatkozott. Most először fordult elő, hogy a főpolgármester kevesebb voksot kapott, mint ahány szavazatot az őt támogató politikai formáció együttesen begyűjtött. Demszky talán legfőbb politikai szexepilje korábban pedig éppen az volt, hogy személyes hitelének köszönhetően rendszeresen nagyobb bizalmat élvezett, mint a mögötte álló politikai erő(k). Miközben például 1998-ban az MSZP-re és az SZDSZ-re a fővárosi listán együttesen 336 ezer szavazócédulát adtak le, a két párt által támogatott főpolgármester összesen 374 ezer voksot kapott. Ehhez képest múlt vasárnap támogatóinak száma 362 ezerre olvadt, ami immár 5 ezer fővel kevesebb, mint a szocialisták és a szabaddemokraták 367 ezer fős közös tábora.

A hétvégi szavazás nem utolsósorban az SZDSZ újabb megroggyanása miatt hozott jelentős jobboldali sikert. Vasárnap a liberális párt - némi túlzással - körúton belüli politikai erővé zsugorodott össze. A szabaddemokraták nem csupán három megyei jogú "városukban" (Békéscsaba, Veszprém, Szekszárd) vesztették el a 16 éven át birtokolt polgármesteri tisztséget. Az SZDSZ mindössze négy helyen - Pest, Békés, Jász-Nagykun-Szolnok, Bács-Kiskun - tudta egymaga átugrani például a 4 százalékos küszöböt a megyei közgyűlésekben is (1998-2002 között 17, az elmúlt ciklusban 13 helyen ült még szabaddemokrata politikus ezekben az önkormányzatokban). A kisebb városok közül ugyancsak véget ért a szabaddemokrata éra Jászberényben, Dunavarsányban, Beremenden, Biharkeresztesen, Tiszaújvárosban és Balmazújvárosban is. Alighanem a vidéki bázis drámai mértékű leszűkülésével is összefügg, hogy Kuncze Gábor hétfőn bejelentette: nem száll ringbe legközelebb a pártelnöki posztért.

A szabaddemokraták térvesztése ellenére az MDF elnöke mégis kicsit elhamarkodottan jelentette be hétfőn, hogy az MSZP és a Fidesz mellett immár pártja számít a harmadik politikai erőnek Magyarországon. A főpolgármesteri és a három budapesti kerületi (VIII., IX., XIV.) polgármesteri tisztség mellett a liberálisok ugyanis még legalább öt közép- vagy kisvárosban - Kalocsa, Budaörs, Kiskunfélegyháza, Szigethalom, Vásárosnamény - megkapták a felhatalmazást a település vezetésére. Ugyanez az MDF-nek csak Nagykállón és Hajdúszoboszlón sikerült, igaz, a fórum hét helyen önállóan be tudta verekedni magát a megyei közgyűlésbe.

Az összesen 119 (tízezer főnél népesebb) közép- és kisváros közül Orbán Viktor pártja végül is 57, Gyurcsány Ferencé 33 helyen vezetheti a települést. Ebből is látszik: vasárnap a hazai választók egy újabb lépést tettek itthon a kétpártrendszer felé. A helyi hatalomból lényegében már 2002-ben kiszorult FKGP után most a jobb- és a baloldali radikálisok vesztették el csaknem maradéktalanul pozícióikat. A MIÉP vasárnap 2,51 százalékos eredménnyel simán kiesett a budapesti közgyűlésből (akárcsak a megyei önkormányzatokból), s hasonló sorsra jutott Thürmer Gyula régóta agonizáló alakulata, a Magyar Kommunista Munkáspárt is.

A megyei közgyűlésekben a politikai képlet napjainkra végletesen leegyszerűsödött. Az önkormányzatoknak közel a felében (8 helyen) ma már csak a két nagy párt rendelkezik képviselővel. A kétosztatú politikai erőtér kiépülését mutatja az is, hogy a 10 ezer főnél nagyobb településeken már sehol sincs átjárás a lövészárkokon (1998-ban Szarvason például még helyi választási koalíciót alkotott az MDF és az SZDSZ).

A helyhatósági választás - 1990-hez és 1998-hoz hasonlóan - az idén tehát ismét egyfajta korrekciós szerepet játszott a hazai politikai életben. Az MSZP vezette központi hatalommal szemben minden eddiginél erősebb ellensúlyt képeznek mostantól a jelentős részben Fidesz-vezetésű önkormányzatok. A fiataldemokraták egész sor olyan nagyvárosban - Salgótarján, Veszprém, Eger, Békéscsaba, Győr, Nagykanizsa, Szekszárd - tudtak győzni, ahol Orbánék eddig még soha nem kaptak felhatalmazást az önkormányzat irányítására. A Fidesz látványos sikereihez a maga szerény eszközeivel a baloldal is hozzájárult. A megyei jogú városok exkluzív klubjába éppen vasárnap bebocsátást nyert Érden például az SZDSZ 8 százalékos eredményt elért polgármesterjelöltje ütötte el az újabb győzelemtől az eddigi koalíciós polgármestert, aki MSZP-s színekben indult. További három helyen, Nagykanizsán, Salgótarjánban és a fővárosi Rákosszentmihályon pedig együtt kaparta ki a gesztenyét a fideszes trónkövetelőnek az eddigi szocialista polgármester és a most vele szemben indított új szocialista polgármesterjelölt.

Alig két héttel a közvéleményt megrázó Szabadság téri zavargások után a vasárnapi választás egy csendes, ám határozott demonstrációként is értelmezhető Magyarországon a képviseleti demokrácia mellett. A 8,1 millió választópolgár közül a hétvégén ugyan még mindig csak 4,3 millióan (53,12 százalék) éltek szavazati jogukkal, ez a részvételi arány azonban így is a legmagasabb a magyar önkormányzati választások történetében 1990 óta. Az adatok arról árulkodnak: a helyi politika az emberek szemében ma már távolról sem olyan lenézett, mint amilyen talán 1990-ben volt, amikor az országnak alig 40 százaléka vett csak részt a települési képviselő-testületek tagjainak meghatározásában. A jogállam alkotmányos intézményei tehát működnek - ezt látszik üzenni a hétvégi voksolás mindenekelőtt a győztes párt hatalom iránt sóvárgó vezérének, aki pénteken az utcára várja híveit, ha az Országgyűlés nem sietne lecserélni a kétségkívül hazudozáson kapott jelenlegi kormányfőt.

BABUS ENDRE