Egy-egy, az átkosban megalkotott Lenin-, Kun Béla- vagy más kommunistavezér-szobor nem volt akadálya, hogy a képzőművészszakmából többen is megrendelést kapjanak idén felállítandó 56-os szoborra. A most a Fejér megyei Abán emlékművet állító Janzer Frigyes egyik korábbi fő műve például a miskolci MSZMP-székház domborműve volt, és a KISZ kb budapesti épületét is az ő Komócsin Zoltán-portréja díszítette. De megrendelést kapott a neves költők, írók, illetve a vatikáni Szent István-kápolna főalakja mellett anno a kommunizmus vezéralakjait is kőbe-fémbe álmodó Varga Imre, illetve Kő Pál is. Igaz, utóbbi életrajzában ma már az áll, hogy ő a hősi Lenin-szobrok idején volt bátor "vállába húzott Lenint faragni, festett fakabátban; mintha Chagall félkészen álló, gonosz Lenin-bábuja ugrott volna a talpára". Nagy Benedek, aki a korábbi Ki kicsoda-életrajzok szerint 1978-ban Bakonycsernyén állított felszabadulási emlékművet (amit most már világháborús emlékoszlopként említenek életrajzai), ezúttal a szomszédos Mór város felkérésére készíti 56-os emlékművét. Nagynak egyébként láthatóan jól jött a rendszerváltás utáni szoborkonjunktúra: kapott felkérést már millecentenáriumi emlékműre, Szent Istvánra, Szent Lászlóra, két éve pedig az uniós csatlakozás emlékét szoborta meg.

Amilyen bizarr, olyan hosszú is az 56-os pénzekből részesülő képfaragók listája: ősszel valóságos szoboravatási dömping várható, amelyhez többnyire 1-4 milliós állami támogatások társulnak. Már-már úgy tűnik, nem is komoly település az, ahol a következő hetekben nem adnak át legalább egy emléktáblát. A nyomást jelzi, hogy még ott is, ahol a helyi közösségnek már láthatóan volt valamilyen kötődése 1956-hoz, újra szükségét érezték a bizonyításnak: Tatabányán például két éve már állítottak 56-os emlékművet, most mégis Nagy Imre-szoborral készülnek. A szobortervek zsűrizésénél általában komoly nehézséget okozott, hogy a legtöbb pályázó alkotás meglehetősen közhelyes, szájbarágós volt: a lyukas zászló például gyakorta visszatérő motívum. A nonfiguratív szobrokat viszont általában az 56-osok utasították el, mondván, az elkeni a forradalom jelentőségét.

Egyfajta átmenetet képez a vitában Rajk László veszprémi 56-os emlékműve, amely viszont nem kapott állami támogatást. Ebben a kompozícióban is megjelenik ugyan a lyukas zászló, de absztrakt módon: a szobor négy önálló, önmagában is értelmezhető elemből áll, s ezek a tér egy meghatározott pontjáról "összeolvasva" adják ki a forradalom ismert jelképét. Rajk, mint a HVG-nek elmondta, ezzel a perspektívatechnikával is kerülni akarta az emlékezés kényszerűségét. Nem kapott állami támogatást a polgári körös Gloria Victis Közhasznú Alapítvány csömöri emlékműve sem, amelynek elkészítéséhez a kultusztárca után az 56-osokat képviselő - Boross Péter vezette - Szabadságharcosokért Közalapítvány sem járult hozzá, így most polgári körökben kalapoznak érte. A csömöri - szakmai körökben méltán lesajnált - kompozícióban összehordva együtt van szinte minden közhelyes elem: lyukas zászló, lélekharang, keresztek és egy "világfal".

Vastagon kivenni készül a részét 1956 emlékének vizuális megjelenítéséből a filmes szakma. Bár az ide szánt 1 milliárdos állami támogatás több mint felét hét nagyjátékfilm vitte el, jutott szinte minden más filmes műfaj képviselőjének, sőt még néhány "messziről" jött cégnek is. Az ORTT-től 14 millió forintot nyert el A forradalom hite című produkcióra az egykori MDF-es képviselő-ügyvéd, Kónya Imre többségi tulajdonában álló Venkó Stúdió. Az egyházak forradalomban betöltött szerepét feldolgozó film költségeinek 67 százalékát fedezi a pályázati támogatás - mondta a HVG-nek Kónya -, aki szerint nem üzletről van szó: ilyen feldolgozás ugyanis még nem készült. A film szerkesztője egyébként a korábban a Duna Tévének is dolgozó Fabiny Tamás evangélikus püspök. Az eddig inkább természetfilmekben utazó Erdő P. R. Filmgyártó és Könyvelő Bt. két 56-os opusra kapott összesen több mint 10 milliót. A rendezőpáros hölgytagja Náhlik Nárcisz, az egykori tévéalelnök Náhlik Gábor leánya, akit egy polgári körös honlap azzal népszerűsít, hogy férjével együtt 1993-ban ők leplezték le az Egyenleg című hírműsor október 23-ai Göncz Árpád-beszédről készített tudósításának "eseményhamisító" trükkjeit (HVG, 1993. november 6.). Nyertes lett az 56-os tematikában az eddig inkább sportközvetítésekben utazó Aloha Bt. is. Utóbbi "kreatív dokumentumfilmje", az Olimpiának indult 14 milliós támogatást kapott. Rózsa György egykori tévés műsorvezető cége, a Roprod Rózsa Produkció is "kapcsolt", Az ősz 17 pillanata ötrészes sorozatra a kft 15 milliót kapott. A jelek szerint nem számított hátránynak az MTV-n korábban bemutatott Magyar elsők című produkciójuk támogatási szerződésével kapcsolatos állami számvevőszéki dorgálás.

Az önkormányzatoknak, közintézményeknek, civil szervezeteknek is jó apropót szolgáltatott az 1956-os forradalom kerek évfordulója ahhoz, hogy rendkívüli pénzekhez jussanak a költségvetésből. A közel 4 milliárd forintos állami támogatásból - különböző műfajban és kategóriában - ezernél is több győztest hirdettek a kiírók, a kancellária, az Emlékbizottság, a szaktárcák, különböző közalapítványok, az ORTT vagy például a Képző- és Iparművészeti Lektorátus. A támogatások a néhány tízezer forinttól több millióig szóródnak. Többen olyan programokhoz kértek és kaptak támogatást, amelyeket alighanem amúgy is megtartottak volna. A sikerhez olykor még csak nagy szellemi erőfeszítés sem kellett. Az 1956 méltó megünneplése címmel például Szentgotthárd és Kulcs község is sikeresen pályázott, de befutó lett Dunaújváros az "akiket a szabadság szele megcsapott" gálaműsora is. Jó eséllyel jutottak közpénzekhez, akik az "1956, te csillag" elnevezést választották kezdeményezésük mottójául. Fut ilyen néven például szellemi totó (Miskolc), vetélkedő (Kapuvár), rockopera (Bakonyszombathely), és több színházi előadás is (Nyíregyháza), de ugyanezen a "jogcímen" még a Királyhágómelléki református egyházkerület is részesült - igaz, csak százezres - anyaországi támogatásban.

A könyvtárak, művelődési házak, egyesületek többnyire különböző 56-os "ki mit tud?" versenyek szervezéséhez nyertek - rendszerint nem túl jelentős, átlagosan 100-150 ezer forintos - állami menázsit. Például olyan, az egykori úttörőversenyekre hajazó címmel, mint az Őrizzük a forradalom lángját. A szervezők nagy része láthatóan tutira ment: lényegében a "központi" mintát, az oktatási tárca által gründolt - sajátságos módon, angol elnevezéssel futó - "Freedom Fighter 1956"-os tanulmányi vetélkedőt adoptálta. Azzal a különbséggel, hogy míg a tárca a győztes csapatnak moszkvai jutalomutazást ígért - amit a közfelháborodás után Hiller István miniszter a napokban párizsi útra cserélt -, a helyi szervezők kisebb értékű díjakat helyeztek kilátásba.

A politikai jobboldal egyfajta bizalmatlansága fejeződik ki a "központi" pályázatokkal kapcsolatban abban, hogy a Fidesz pártalapítványa, a Polgári Magyarországért Alapítvány saját 56-os pályázatot írt ki. A több kategóriában zajló versenyben csak polgári körök, polgári érzelmű civil szervezetek indulhattak. Az elnyerhető - 50 ezer és 400 ezer forint közötti - támogatásokról szeptember elején dönt az alapítvány Matolcsy György vezette kuratóriuma.

DOBSZAY JÁNOS