HVG

"Először van olyan baloldali miniszterelnöke és pártelnöke Magyarországnak, akik a forradalom után születtek és nőttek fel. (...) Itt a pillanat, hogy a magyar baloldal visszaszerezze saját hősi hagyományát, hiteles történelmi emlékezetét" - egyebek közt ez állt abban a pátoszt sem nélkülöző cikkben, amit a kormányfővé frissen megválasztott Gyurcsány Ferenc s az MSZP új vezetőjeként ugyancsak debütáló Hiller István együttesen tett közzé az 1956-os forradalom évfordulójának előestéjén két éve a Népszabadságban. A baloldal akkor beharangozott új időszámítása azonban azóta sem vette kezdetét. A szocialisták óvatos tojástánca 1956 emlékezete körül 2004 után is tovább folytatódott.

A kommunistából szociáldemokratává átminősített párt mindmáig félve ügyel arra, ne kerüljön szembe olyan, a soraikba tartozó vagy a szavazóik számát gyarapító "elvtársakkal", akik lelkük mélyén még a régi felfogást képviselik az októberi eseményekkel kapcsolatosan. 1956-tal összefüggésben a kormányfő ennek megfelelően a "sokféleség elfogadására" helyezi beszédeiben a hangsúlyt, kimondatlanul is felmentve minden esetleges önvizsgálat terhe alól a baloldali ortodoxokat. "Nincsen egy 1956. Annyi van, ahányan vagyunk" - fogalmazott már 2004 végén Gyurcsány, s e mindenki igazságát egyszerre elismerő állásponton csak fölöttébb óvatosan látszott módosítani az elmúlt két évben.

"(Az) új párt kíméletlen őszinteséggel szembenéz elődje múltjával (...) Elhatárolja magát a bűnöktől, a tévesnek, hibásnak bizonyult elvektől, módszerektől." Az 1989-ben zászlót bontó MSZP hivatalos dokumentumaiban mindmáig e 17 éve elfogadott deklaráció a legeslegkeményebb kritika a justizmordokkal sokszorosan terhelt jogelőd MSZMP 33 éves uralkodásával kapcsolatosan. A jelentős részben a volt állampártból jött szocialisták aligha vádolhatók azzal, hogy az 1956 után kivégzett 229 személyért, a bebörtönzött több ezer fogolyért s az emigrációba kényszerített csaknem 200 ezer magyar állampolgárért túlontúl sokat vezekeltek volna. Azt persze senki nem követelte a magyar történelem első, szabad választáson hatalomra került baloldali miniszterelnökétől, az 1956-os karhatalmistából évtizedek alatt demokratává lett Horn Gyulától, hogy hóban és mezítláb elzarándokoljon az MSZMP egykori legsúlyosabb vidéki vérengzéseinek színhelyeire, Mosónmagyaróvárra vagy Salgótarjánba. A közvéleménynek az a része azonban, amelyet sem a hatalom korrekt átadása 1990-ben, sem a választók többségétől kapott közjogi legitimáció 1994-ben nem győzött meg arról, hogy a szocialisták valóban felülvizsgálták egykori eszméiket, kétségkívül mélyebb és katartikusabb szembenézést várt volna el az elmúlt évtizedekért annál, mint hogy a pártvezetés egy papírdarabra ráírja: kíméletlen őszinteséggel szembenézünk elődjeink múltjával.

A központi emlékmű terve. Karóval jönnek

Mindez legalább részben magyarázatul szolgálhat talán arra, hogy miközben a jelenlegi kabinet közel negyvenszer akkora összeget (950 millió forintot) fordít egyetlen 56-os emlékmű elkészítésére, mint a Horn-kormány 1996-ban a reprezentatív Nagy Imre-szoborra (25 millió), az ellentét a baloldal és a jobboldalhoz tartozó egykori felkelők között semmivel nem kisebb, mint a forradalom 40. évfordulója idején volt. Az említett szabadságharcosokat hidegen hagyja az is, hogy az idei emlékév összesen 4 milliárd forintos költségvetése több mint hetvenszerese az egy évtizeddel ezelőtti ünnepi büdzsének (51 millió). A jobboldali 56-osokat a nagyságrenddel megemelt ünnepi büdzsé sem tudta eltéríteni attól, hogy az idén ugyanúgy saját emlékművet emeljenek - ezúttal a Műegyetemnél -, mint az előző kerek évfordulón, amikor a Corvin mozi előtt a Pesti srácok, a Tabánban pedig a Lélekmadár elnevezésű szobrot avatták fel.

"A magyar jobboldal a jövőtől fél, a baloldal pedig a múlttól" - állította Merjünk baloldalinak lenni! című politikai vitairatában 2004 januárjában a jelenlegi miniszterelnök. A képlet, legalábbis ami a baloldalt illeti, azóta sem változott sokat. Az MSZP magatartását 1956 ügyében továbbra is a kibeszéletlen bűnök és az elfojtott sérelmek látszanak meghatározni. Az az egyperces néma csönd, amit megemlékezés címén a jelenlegi kormányfő tavaly az operaházi ünnepségen tartott, intellektuális értelemben mintha még ma sem ért volna igazán véget a szocialisták táborában. Időnként egyenesen úgy tűnik, a forradalommal kapcsolatos tabudöntögető kérdéseket is inkább külföldön vetik fel manapság, mint idehaza. Jellemző, hogy Charles Gati politológiaprofesszor legújabb munkája, amely szerint az orosz beavatkozás annak idején esetleg elkerülhető lett volna, ha október 30-án a Köztársaság téri vérengzésre nem kerül sor, ugyancsak nem Magyarországon, hanem az Egyesült Államokban jelent meg először.

A felszín alatt izzó parázsra a kormányzatnak ráadásul sikerült olajat öntenie az elmúlt hónapokban. A koalíció és a Wittner Mária nevével fémjelzett felkelők közötti ellentéteket maximálisan kiélezte a Felvonulási téren javában épülő, már említett központi emlékmű. A példátlanul magas költségvetésű objektumba (Melocco Miklós Esztergomban felállított millenniumi Szent István-szobra 150 millió forintba került) voltaképpen mindenki azt képzelheti bele, amit csak akar. Akár úgy is tűnhet: a nonfiguratív szoborcsoport háromdimenziós illusztrációja az 1956 ügyében mindenki igazságát elismerő miniszterelnöki álláspontnak. A jobboldali 56-osok a maguk részéről mindenesetre egy szovjet hadoszlop szimbolikáját vélik felfedezni az ék alakú roppant fémtömegben, amit ők csak vasbitóknak neveznek.

Wittnerék véleményükkel különben nincsenek teljesen egyedül. A szobor egyik szakmai opponense, Lugossy Mária szobrászművész a Fővárosi Tervtanács tavaly szeptemberi ülésén - az epiteszforum.hu tudósítása szerint - maga is arról beszélt, hogy a szobor "hiába trendi", eleve "fertőzött területen" épül. Már az akkori szakmai vitán elhangzott az is, hogy a tervben szereplő szimbolikus cölöperdő leginkább a forradalom leverése után állított akasztófák tömegét idézi. Az 56-os központi emlékmű felépítését annak idején elsőként kezdeményező Szőcs Géza költő a Magyar Nemzetnek pedig egyenesen úgy fogalmazott, az "emlékmű karikatúrája lett annak, amit elképzeltem".

A múlt év októberében kiadott 1103/2005. számú kormányhatározat egyébként eredetileg egy teljes emlékévet kívánt szentelni az 1956-os forradalom idei ünnepségsorozatának. A 2006-os emlékév kétharmadának eltelte után s az előkészületek jelenlegi állását figyelembe véve ugyanakkor egyre valószínűbb, hogy valójában majd egy hosszú emlékhéten (október derekától november elejéig) zúdítja a megemlékezések áradatát az országra a kormányzat. A forradalom eredeti kulisszái között, a fővárosi Kisfaludy utca körzetében megtartani tervezett "expószerű rendezvényre", amelyen az ENSZ menekültügyi főbiztosságának korabeli fotóanyagát készülnek bemutatni, például csak július végén írta ki a közbeszerzési pályázatot (az eredményhirdetés szeptember 4-én lesz) a Miniszterelnöki Hivatal - tudta meg a HVG az 1956-os emlékbizottság titkárától, Szajda Szilárd miniszterelnökségi főosztályvezetőtől. Az emlékév kellős közepén hirdették csak ki a filmpályázat eredményét is, e szerint hét 56-os produkció összesen 565 millió forint támogatásban részesül.

A képzőművészeti, a színházi és a közművelődési pályázatokat (amelyek nyomán például több Nagy Imre- és Mindszenty József-, továbbá Bibó István- és Kéthly Anna-szobor, illetve -dombormű is leleplezésre kerül) ugyancsak az emlékév hatodik hónapjában - 2006 júniusában - sikerült csak elbírálni. Az eredetileg 1,993 milliárd forintból finanszírozni kívánt emlékév költségvetését a kabinet különben menet közben előbb 250 millió forinttal, majd (ez év július 19-én) további 1,723 milliárd forinttal kényszerült kiegészíteni az előre eltervezett programok megvalósítása érdekében. Ez utóbbi összegből hozzák tető alá az említett józsefvárosi projektet is. A rendezvénysorozat időtartamának erőteljes redukálása alighanem szorosan összefügg a kormányzat által kommunikálni kívánt üzenetek korlátozott számával. Az egykori nemzeti egységről szónokolni egy teljes éven keresztül például nyilván kontraproduktív volna, ha egyszer az érintettek ma mélyen megosztottak.

Pedig az elmúlt hetekben a parlamenti jobboldal jelölése nyomán köztársasági elnökké választott Sólyom László is latba próbálta vetni tekintélyét a viszálykodás felfüggesztése érdekében. "Az 50. évforduló világesemény lesz. (...) Most a rendszerváltás után nyílt történelmi távlat a magyar forradalomra. Sosem látott számban jönnek el Budapestre állam- és kormányfők. Magyarországnak tehát méltóan kell szerepelnie a világ előtt, hogy ne érje szégyen sem az országot, sem az 56-os forradalmat" - intette legalább átmeneti fegyverszünetre az érintetteket nemrég a Figyelőben az államfő, hozzátéve: a búcsú napján az ádáz ellenségek is szépen felöltöznek, s együtt énekelnek a templomban. A történészek egy része ugyanakkor arra emlékeztet, hogy az 1848-as forradalom ötvenedik évfordulóján az ország két fele ugyancsak élesen szemben állt egymással.

BABUS ENDRE