Litvánia jövő évi eurózóna-tagságát májusban elkaszálta az Európai Bizottság (EB), mert inflációja tavaly 2,70 százalék volt, 0,07 százalékponttal nagyobb a megengedettnél, ráadásul Brüsszel azt jósolta, hogy az idén 3,5 százalékra emelkedhet. A döntést követő viharban sokan nehezményezték, hogy az EB szolgaian követte az alapszerződés logikátlan előírását, miszerint az euróaspiráns megítélésekor valamennyi tagállam inflációs mutatóját alapul kell venni, nemcsak az eurózónáét, mivel a tavalyi három legalacsonyabb inflációjú uniós tagállamból kettő, Svédország és Lengyelország nem is euróövezeti tag. A vita akörül is forgott, hogy Brüsszel nem vette tekintetbe a jelenséget leíró közgazdászokról elnevezett Balassa-Samuelson-hatást, miszerint az alacsony jövedelmű, gyorsan növekvő országokban szigorú árfolyam-politika esetén természetszerűleg gyors az áremelkedés. Az Európai Parlament júniusi állásfoglalása már azt követeli, hogy az infláció minősítésénél az uniós döntéshozók csak az euróövezethez viszonyítsanak, és a felzárkózó tagállamok esetében vegyék figyelembe a Balassa-Samuelson-hatást. Az európai képviselőháznak e kérdésben nincs önálló döntési jogosítványa, de az uniós szerződés ilyen módosítására az EU-alkotmány 2008-ban felmelegíteni tervezett vitája kínál némi esélyt.