"Zárjuk le a tegnap vitáit, mert a tegnap vitáit nem lehet megnyerni" - fogalmazta meg Orbán Viktor még tavaly ősszel a nemzeti konzultáció egyik üzenetét, amely szavak a Fidesz hétvégi kongresszusa után új értelmet látszanak nyerni. A Változás 2006 csapata a hétvégén lezárta a múlt vitáit, és a változatlanságra voksolt. A kongresszuson jelen lévő küldöttek nagy többséggel (86 százalék) szavaztak bizalmat a pártvezetés maradásának, amit némiképp árnyal, hogy feltűnően sok - közel nyolcszáz - küldött a lábával szavazott: különböző elfoglaltságokra hivatkozva vagy indoklás nélkül távol maradt a tanácskozástól, vagy eljött, de nem voksolt. (Orbán korábban kétharmados támogatáshoz kötötte maradását a párt élén.)

Nem csupán a hétvégi rendezvény helyszíne (Budapest Kongresszusi Központ), de az áprilisi választási vereség okainak elemzése is kísértetiesen emlékeztetett a 2002-ben ugyanitt megtartott hasonló kongresszusra. Az ezúttal zárt ajtók mögötti tanácskozásról kiszivárgott hírekből legalábbis arra lehet következtetni, a küldöttek magyarázni most is magyarázták, de nemigen értették meg a vereség okait. A pártvezetés, csakúgy, mint négy éve, ezúttal is a baloldali elfogultsággal vádolt média túlsúlyában, illetve abban vélte felfedezni a vereség fő okát, hogy a média által hiszterizált közhangulatban nem volt elég erő és idő kivédeni a támadásokat, amihez új elemként az idén hozzájött még az MDF "megátalkodottságának" hangsúlyozása. Azt, hogy a támadásokra mivel szolgált rá esetleg ténylegesen is a Fidesz (például Vizsla-, szerver- vagy Bagó-ügy, Mikola-kirohanások), ahogy négy éve (Kövér László "köteles" nyilatkozata), most sem képezte érdemi vizsgálódás tárgyát. Még nyersebben fogalmaztak a kudarc okairól a HVG-nek a párthoz közel álló polgári körösök, mondván: olyan mélyre süllyedt az ország egy része, hogy nem viselte volna el, hogy erkölcsileg magasan fölötte állók vezessék. S bár a kongresszus ennél józanabb volt, a küldöttek is könnyedén belesétáltak abba a csapdába, amelynek a veszélyére a polgári oldal jövőjéről hetek óta tartó műhelyvitákban Schlett István politológus már jó előre figyelmeztetett: vigyázni kell a leegyszerűsítő vereségmagyarázatokkal, mert ha így áll, "akkor feküdjünk le aludni, s várjuk meg, amíg megváltozik a világ; ezekben a tényezőkben ugyanis aligha várható változás az elkövetkezendő négy évben".

A 2002-es vereség után Orbán úgy látta, csak egy olyan médiabirodalom kiépítése - az ő szavaival "másik nyilvánosság" megteremtése - hozhat megoldást, amely ellensúlyozhatja az "ötvenévi előnyben" lévőt (HVG, 2002. június 22.). Pár hónapra rá létre is jött a párthoz sok szálon kötődő, első konzervatív politikai tévécsatorna, a Hír Tv (lásd cikkünket a 117. oldalon). Hasonló kezdeményezésről ezúttal hivatalosan nem esett szó - bár előzőleg olyan hangok is hallatszódtak, hogy a pártnak sokat segítene az imázsjavításban, ha lenne egy rádiója, szatirikus lapja vagy Heti hetese - s csupán elvek szintjén fogalmazódott meg egy új médiastratégia kidolgozásának szükségessége. Azzal például nem foglalkoztak a Fidesz elemzői, hogy ha kisebbségben voltak is az úgynevezett polgári oldalnak elkötelezett orgánumok, mennyit ártottak a pártnak azzal, hogy nem tudtak kilépni belterjességükből, és megszólítani az "elfogult nyilvánosságból" tájékozódó polgárokat. A hétvégén is csupán magánbeszélgetésekben lehetett, illetve lehet hallani kritikákat például a Hír Tv-ről és annak utóvédharcairól, amely mintha még a választások utáni hetekben is a Fidesz áprilisi győzelméért harcolna. Egyelőre a párt kommunikációjában is csak kisebb hangsúlyváltás nyomai fedezhetők fel, ami a parlamenti munkában például abban nyilvánulhat meg, hogy az új leleményként beállított - valójában kényszer szülte - frakciószövetségben sajátos munkamegosztás érvényesül majd: a KDNP lesz a radikális és a Fidesz a mérsékeltebb hang megjelenítője. A sikertelen választókerületi elnökök körében pedig tömeges elbocsátás várható.

Miközben a jövő tavasszal esedékes tisztújításig Orbán és a jelenlegi elnökség pozíciója biztosnak látszik, a folytatást illetően még helyzeti előnyt is jelent a hétvégén megerősített elnök és környezete számára, hogy a Fidesz régi-új vezetése már az őszi önkormányzati választásokon elért eredménnyel bizonyíthatja a párt megújulási képességét. Mi sem tűnik egyszerűbbnek ugyanis, mint túlteljesíteni a párt 2002 őszi eredményét, amikor az ellenzék olyan megsemmisítő vereséget szenvedett el a helyhatósági választásokon - 19 megyéből 15-ben a szocialisták kerültek többségbe -, amihez képest az idén már szinte lehetetlen nem javítani.

DOBSZAY JÁNOS