"Akinek a másik párt bedarálása a célja, ne beszéljen barátságról. Aki erővel akar pártot szerezni, ne csodálkozzon, ha kosarat kap. A frigy alapja nem az erőszak" - fogalmazott Orbán Viktorhoz intézett nyílt levelében az MDF-frakció 2004-ben bekövetkezett kettészakadását követően Dávid Ibolya. A parlamenti választások múlt vasárnapi első fordulója után az MDF elnöke ugyanezzel az elszántsággal jelentette ki, hogy pártja nem fogja visszasegíteni a hatalomba Orbán Viktort.

Amikor 1999 januárjában az MDF elnökévé választották Orbán Viktor igazságügy-miniszterét, sokan úgy vélték: ez az első lépés a Fidesz-MDF-fúzió felé. A Dávid Ibolyával szemben alulmaradt addigi elnökre, az Orbán-kabinetben semmiféle posztot nem vállaló Lezsák Sándorra viszont mindenki úgy tekintett, mint a fórum függetlenségének végső letéteményesére. Ehhez képest Lezsák az idei parlamenti választáson már a fiataldemokraták képviselőjelöltjeként indult (s győzött mindjárt az első fordulóban), miközben a pártja önállóságát nyolcadik éve védelmező "kalapos nő" hovatovább az első számú közellenségnek számít a narancssárgák táborában.

A konzervatív Dávid szinte az Orbán-kormány megalakulásának pillanatában szembekerült a nála kilenc évvel fiatalabb radikális miniszterelnökkel. Amikor 1998 őszén a fél évszázados szünet után újra beindítani kívánt (s már megválasztott vezetőkkel is rendelkező) táblabíróságok megnyitását Orbán váratlanul megvétózta, igazságügy-minisztere 11 oldalas levélben figyelmeztette főnökét - eredménytelenül - az alkotmányellenes lépés következményeire. Dávid nem volt lelkes akkor sem, amikor 2000 tavaszán máig rejtélyes körülmények között lemondatták az Antall-korszakban megválasztott legfőbb ügyészt, hogy Orbánék egyik bizalmasát, Polt Pétert ültessék a helyére. Az igazságügy-miniszter hiába próbálta elérni, hogy a pártkatona helyett legalább egy addigi bíró töltse be a főállamügyészi posztot, igyekezete ismét kudarccal zárult.

A kormányfő és minisztere között ezzel párhuzamosan egy másik konfliktus is kirobbant. Dávid nem volt hajlandó részt venni abban a parlamenti játszmában, amelynek során - a médiatörvény rendelkezéseit félretéve - kizárólag kormánypárti kurátorokkal töltötték fel a közszolgálati médiumok irányító testületeit. Alighanem erre az esetre is utalt később a miniszter, amikor a már idézett nyílt levélben arra hivatkozott, hogy Orbán pártja több esetben is szembefordult a jogállamisággal és az alkotmánnyal.

A német CDU-CSU mintájára elképzelt Fidesz-MDF pártunió létrehozását egyre halogató Dávid viszonya a ciklus második felére még inkább elmérgesedett a miniszterelnökkel. Nyilvánvalóan ezzel is összefüggött, hogy a kabinet tagjai közül már az igazságügy-miniszter járt el a legritkábban a kormány üléseire; az IM-et ilyenkor a miniszterelnökségen Hende Csaba politikai államtitkár képviselte.

Dávid engedetlensége nem maradt megtorlatlanul. A miniszter asszony javaslata ellenére Orbán nem volt hajlandó például a kormányzat frissen megszervezett elit gárdájába kinevezni az igazságügyi tárca 50 éves közigazgatási államtitkárát, a kiváló szakember hírében álló Somogyvári Istvánt. Ezzel szemben a főtisztviselői kar tagja lett a miniszterelnökhöz egyre közelebb kerülő Hende Csaba egyik pályakezdő IM-es munkatársa.

A két pártelnök kapcsolatában a 2002-es választási vereség sem hozott fordulatot. Dávid mindenesetre tüntetően távol tartotta magát Orbán Viktor budapesti tömegdemonstrációitól. A Fidesz vezetője egy ideig még abban reménykedett ugyan, hogy a közös jelölteket állító Fidesz és MDF egy nagy parlamenti frakciót hoz majd létre, s így elsőként Orbán kaphat felkérést az államfőtől új kabinet megalakítására, Dávid azonban az első lehetséges alkalommal közölte: önálló képviselőcsoportot fognak működtetni a törvényhozásban. Ez volt az a pillanat, amikor az ifjú kancellárnak végképp el kellett búcsúznia négy évre a hatalomtól.

S most újra az MDF elnöke az, aki nem engedi az utolsó szalmaszálba belekapaszkodni a megint vesztésre álló Orbánt. A fórum és a Fidesz képviselőjelöltjeinek kölcsönös visszaléptetésétől elzárkózó volt igazságügy-miniszter múlt heti döntését az utóbbi négy év újabb sérelmei magyarázhatják. Orbán 2002-es bukása után köztudottan egyenként kezdte levadászni az MDF politikusait. Az elmúlt ciklusban a fórum eredetileg 24 fős képviselőcsoportjából összesen 16-an hagyták el a frakciót, s csatlakoztak valamilyen formában a Fideszhez. "Súlyosan antidemokratikus és a konzervatív oldalt gyengítő politikának tartom azt, hogy Ön a Magyar Demokrata Fórum erőszakos megszüntetésére, beolvasztására, a kétpárti - MSZP-Fidesz-MPSZ - áldemokrácia (megteremtésére) törekszik" - foglalta össze szemrehányásait a már említett nyílt levélben Dávid, akiről már 1999-es fórumelnökké választásakor egy küldött azt mondta: "Az MDF-nek egy erős férfira van szüksége, ezért szavazok Dávid Ibolyára."

BABUS ENDRE