Az ENSZ Biztonsági Tanácsa hétfőn jóváhagyta, hogy november folyamán megkezdődjenek az ENSZ-kormányzás alatt lévő Koszovó tartomány végleges státusáról folyó nemzetközi tárgyalások. Bár a nagyhatalmak képviselői cáfolják, hogy már most tudják, mi lesz a legalább egy évig folyó tárgyalások kimenetele, az egykori szerb tartomány alighanem hamarosan elnyeri függetlenségét.

Az USA és az Európai Unió néhány hete látványosan szakított azzal az 1999 nyara - a Jugoszlávia elleni NATO-háború vége - óta hangoztatott elvvel, miszerint csak akkor lehet szó a 2 milliós tartomány végleges jövőjének meghatározásáról, ha már sikerült megteremteni a normális élethez szükséges feltételeket. Azaz ha az albán többség tiszteletben tartja a szerbek kisebbségi jogait, és lehetővé teszik a mintegy 150 ezer elmenekült szerb hazatérését. Ezekből egyelőre semmi sem valósult meg - ezt megerősítette a koszovói helyzet felmérésével megbízott norvég diplomata, Kai Eide is, ennek ellenére úgy vélekedett, hogy érdemes megkezdeni a tárgyalásokat, mert a párbeszéd hiánya semmiképpen sem vezet a helyzet javulásához.

Miután egyik napról a másikra megszűnt létezni az egyik alapelv, a napokban Pristinában és Belgrádban tárgyaló amerikai államtitkár, Nicholas Burns bejelentette, hogy Washington véleménye szerint Koszovó népének magának kell döntenie, milyen jövőt akar. Ha Washington valóban népszavazásra akarja bocsátani Koszovó státusának kérdését, meglehetősen biztosra megy, hiszen a mintegy 2 millió albán mellett kevesebb mint 200 ezer szerb él a több évszázados török megszállás előtt még szerb többségű tartományban. Szerb források szerint egyébként az USA részben azért is sürgeti a koszovói rendezés felgyorsítását, mert fel akarja számolni a költséges és jelentős amerikai erőket lekötő nemzetközi koszovói békefenntartó erőt, a 17 ezres Kfort.

Az is a háttérben meglévő megegyezés létére utal, hogy a cáfolatok dacára az utóbbi napokban több, különböző forrásból származó, ám egymáshoz mégiscsak hasonlító állítólagos rendezési terv látott napvilágot. A hivatalosan nem létező tervezet szerint Koszovó egy éven belül olyan feltételes függetlenséget kapna, amely azt jelentené, hogy kikerült ugyan a jelenleg nem is létező szerb fennhatóság alól, ám a tartomány néhány évre - Boszniához hasonlóan - nemzetközi protektorátus alá kerülne, és a nagyhatalmak képviselői ellenőriznék, hogy az albánok tiszteletben tartják-e a szerbek és a többi kisebbség jogait. A végleges függetlenség csak akkor jöhet el, ha a koszovói albánok valódi demokráciát hoznak létre, illetve Szerbia és a függetlenné váló Koszovó 2015 körül az EU tagjává válik.

A HVG belgrádi forrásai szerint ugyan a szerbiai politikai elit már évek óta tudatában van annak, hogy aligha tarthatja meg Koszovót, változatlanul nem tudja, miképpen lesz képes elfogadtatni a közvéleménnyel a szerb kultúra és vallás bölcsőjének számító területről való lemondást. A szerbek jelenleg hivatalosan "autonómiánál többet, függetlenségnél kevesebbet" ajánlanak, ám a hangzatosnak tűnő szlogen mögött nincs valóságos tartalom. Szerbia tehetetlenségét talán az egykor a koszovói ügyek koordinálásával megbízott Nebosja Csovics nyilatkozata tükrözi a legjobban. "Belgrád már föladta Koszovót, és miközben Szerbia álpatrióta nyilatkozatokat szajkóz, csak azzal próbálkozik, hogy valamit javítson a tartományban élő szerbek sorsán" - mondta a hivatalából felállított politikus.

A rendezési tervek terén feltűnő passzivitást tanúsító Szerbia a koszovói függetlenség veszélyes következményeire igyekszik felhívni a világ figyelmét. "A Szerbia akaratával ellentétes döntés újabb feszültségeket teremt a Balkánon, és láncreakciót válthat ki a térség országaiban. Egyebek mellett Dél-Szerbiára, Macedóniára, a boszniai szerbek köztársaságára vagy Görögországra gondolok" - nyilatkozta szerb újságíróknak Csovics utódja, Szanda Raskovics-Ivics.

Az albánok viszont teljes egységben sorakoznak fel a teljes és feltétel nélküli függetlenség mögött: a mérsékeltek és az egykori fegyveres gerillák is elképzelhetetlennek tartanak bármiféle szerb befolyást. A függetlenség ügyében elért egyezség ellenére az albán politikai erők között komoly különbségek vannak, és biztosra vehető, hogy a feltételes függetlenség elnyerése után kiéleződnek a belpolitikai ellentétek. Ez már csak azért is valószínű, mert a HVG értesülései szerint tovább romlott az állapota a tüdőrákban szenvedő Ibrahim Rugovának, s ha a legnagyobb tekintéllyel bíró koszovói politikus kénytelen lesz elhagyni a politika színpadát, a vezető szerepre törekvő többi erő (HVG, 2005. július 16.) kíméletlen harcba kezd egymással.

NÉMETH ANDRÁS