Megspórolta az idén a kormány a szokásos nyári, nyilvános pártközi és tárcavitákat azzal, hogy a 2006-os költségvetést a legnagyobb titokban készítette elő. A lapzártánk után, augusztus 31-én megtárgyalandó dokumentum egészéről még a minisztereknek sincs átfogó képük; valamennyien csak a tárcájukra vonatkozó kereteket ismerik, amelyekről egyenként tárgyalt velük Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. Az euró átvételét megalapozó konvergenciaprogram Brüsszel által elfogadott menetrendje szerint az idei, a bruttó hazai termék (GDP) 4,6 százalékára tervezett deficitet 0,6-0,7 százalékponttal kényszerül csökkenteni a kormány 2006-ban. A brüsszeli engedménnyel - azaz a kötelező magán-nyugdíjpénztári befizetéseket állami bevételként elszámolva - a hiány az idén a GDP 3,5 százaléka lehet, jövőre pedig 3 százalék körül kellene alakulnia.

A 2004 decemberében elfogadott konvergenciaprogram 2006-ra folyó áron 24 ezermilliárd forint fölötti GDP-vel kalkulált - meglehet, a tervezettnél alacsonyabb idei és jövő évi infláció miatt túl optimistán -, ebből adódóan a korrigálatlan, azaz nyugdíjpénztári befizetéseket nem tartalmazó deficit nem haladhatja meg az ezermilliárd forintot. Az idei évre tervezett 1022,6 milliárd forintnál nominálisan is kisebb hiány pedig azt jelenti, hogy ugyancsak rövid lesz az a takaró, ameddig az egyes miniszterek nyújtózkodhatnak. Ráadásul a Gyurcsány Ferenc által meghirdetett, Száz lépés néven futó program bevételcsökkentő és kiadásnövelő tételeket is bőséggel tartalmaz.

Az előbbiek közül az általános forgalmi adó 5 százalékpontos csökkentése és a tételes egészségügyi hozzájárulás eltörlése, az utóbbiak sorában a családi pótlék növelése, valamint a 13. havi nyugdíjból a hátralévő egyhetes járandóság folyósítása a legnagyobb tétel. Ezenkívül extra fejtörést és könyvelési gondot okoz 2006-ban és 2007-ben a 14 darab Gripen vadászgép beszerzése, amelyek ellenértékét az uniós elszámolási rend szerinti, eredményszemléletű államháztartási mérlegben a beérkezéskor kell kimutatni, holott ellenértéküket a magyar állam 2002 és 2016 között egyenletesen törleszti. A felsorolt tételeket más elkötelezettségekkel együtt a Magyar Nemzeti Bank legutóbbi inflációs jelentése a GDP csaknem 3 százalékára teszi. Mivel az ideihez hasonló rendkívüli bevételekre - mint amilyen az a 178 milliárd forint volt, amit az állami autópályák korábbi beruházásainak ellentételeként a Nemzeti Autópálya Rt. befizetett (HVG, 2005. június 11.) - a büdzsé jövőre nem számíthat, összességében, idei árakon kalkulálva nagyjából 800 milliárd forintnyi rést kell az egyes kasszák kezelőinek "befoltozniuk". Ez a 2005-re tervezett összkiadások 8 százaléka.

A feszültségeken valamelyest enyhíthet, hogy a gazdaság jövőre is 3,5-4 százalékkal növekedhet. Ezt, valamint a Pénzügyminisztérium és a jegybank közös előrejelzése szerint 2 százalék körüli inflációt feltételezve a GDP nagyjából 1300 milliárd forinttal bővülhet - ennek nagyjából a 40 százalékát szippantja fel az államháztartás. Ebből tehát nem jön össze a megspórolandó összeg. Így a legtöbb tárca valószínűleg az ideinél is kevesebbet költhet 2006-ban, az egyes normatívák - mint például az oktatási - legfeljebb minimális mértékben nőhetnek (ha egyáltalán...), továbbá a költségvetési szférában az állam aligha nyújt fedezetet a béremelésekre. E szempontból előny is, hátrány is a jövő évre tervezett személyijövedelemadó-csökkentés, valamint a zsugorodó infláció. Előny, hogy az előbbi önmagában, béremelés nélkül is hoz valamennyi, az alkalmazottak zsebében maradó pluszt, illetve hogy a reálértéken 2-4 százalékos sávon belül maradó fizetésemelések fedezetét elvileg könnyebb létszámcsökkentéssel kigazdálkodni, mint a nagyobb arányúakét - már ahol egyáltalán van felesleges munkaerő. Hátrány viszont, hogy a béremelések mértékét a foglalkoztatottak általában nem a következő, hanem a megelőző év inflációjához viszonyítják, továbbá, hogy általában gyanakvással fogadják az "azonos bruttó bérből jövőre több lesz a nettó" típusú érvelést.