Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A tavalyi MVM Dome-buli után most a Papp László Arénát töltötte csurig Pogány Induló.
A közönség átlagéletkora ránézésre is jóval 20 év alatt lehetett, de ez megszokott egy Pogi-koncerten. Mint ahogy az is, hogy a fiatalok „tudják a dolgukat”, a pár év alatt sajátos rítusok alakultak ki a „Pogány, Pogány”- skandálástól az úgynevezett „circle pit”-ig. Ez utóbbi a pogo egyik alfajának tekinthető, ugyan nem saját találmány, a punk és metal koncertekről importálták a rajongók, de Magyarországon talán a Pogány-koncerteken működik a leglátványosabban. Az a lényege, hogy a tömegben kialakulnak üres körök, aminek a szélén fékezhetetlenül futkorászik körbe-körbe egy csomó ember, majd egy ponton jön a nagy őrület, és összezár a tömeg.
„Húzd ki, nem elég nagy a kör, b*szd meg, húzd ki” – vezényelt többször is az est főszereplője, a még mindig nem 20 éves Szirmai Marcell, aki többször is elmondta, mennyire hálás azért, hogy három éve még 80 embernek énekelt, majd jöttek a nagyobb koncertek, megtelt a Park, tavaly az MVM Dome, és most is sold outos a Papp László.
“Mi legyen ezután, a Puskás?”
– tette fel a kérdést, amire a tömeg sikítással jelezte, hogy ez nem kérdés. Pogány Induló kijelentette, hogy megígérte magának, hogy egyszer ott is koncertezik. És tényleg el fogja érni.
Volt még más üzenete is a népének, például, hogy mindenki kövesse az álmait rendíthetetlenül, és akkor azok meg fognak valósulni, továbbá, hogy mekkora hülyeségnek gondolja az új drogtörvényeket.
Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy mindenki vigyázzon magára, ne hajtsa/bulizza túl magát, mert abból bizony komoly bajok lehetnek. Tulajdonképpen a Pogány-életmű, és a mostani koncert egy jelentős része erről szólt, ugyanis ő személyesen tapasztalta meg, milyen, amikor a teste feladja a szolgálatot, és mentőt kell érte hívni. Erről több dala is született, így a látványos vizuállal feldobott intro, majd egy kis videós felvezetés (amiben feltűnt a legendás mentor-barát Beton. Hofi) után megszólaló Kettő/Kettő is.
„Túltoltam, tesó, én mindig is túltoltam / Szívtam az utcát, ettem a nyugtatót / Ittam a pálinkát húzóra” – így kezdődik a dal, és így kezdődött a koncert. Később elhangzott a HVG-n nemrég a 21. század legjobb klipjei közé is bekerült, ugyanezt a témát elmesélő Egy/Kettő is.
Egyébként mind a három albumról válogatott best of-műsort nyomott Pogi (őrület, hogy a három év alatt olyan életművet hozott össze, hogy már most kimaradt egy csomó slágere). Arról is beszélt, hogy hamarosan jön a negyedik album is, és bár már meg kellett volna jelennie, de még nem érzi igazán jónak, és ő 100 százalékos albumot akar. Egy dalt, a beszédes című (és az előzőekben tárgyalt témára rímelő) Újra éleket azért bemutatta.
A színpadon bal oldali állványon egy klasszikus vonóstrió és vokalisták, a jobb oldalin a popzenekar, középen pedig az elektro alapokért felelős kolléga. Ez a különös műfaji egyveleg kell is, mert Pogi dalai egyszerre hatolnak a szívünk mélyére és egyszerre ingerelnek arra, hogy álljunk be azonnal pogózni.
Minden dalhoz külön kisfilmet gyártottak le, ezek futottak a nagy kivetítőkön, de dolgoztak rendesen a reflektorok és persze a füstoszlopokat és lángcsóvákat okádó gépek is. Ilyenből egyébként nem csak a színpadnál voltak, hanem a közönség közepén, a keverőpultnál is. Feltűnt jó pár vendég is a koncerten: ekhoe, Ótvar Pestis, VZS és Beton.Hofi, no, meg az elmaradhatatlan Székelykapuban az egész Parno Graszt.
De a színpadot abszolút uralta Pogány Induló, a kezdéskor még valami piros dzsekiben, majd ingben, de a második számtól már félmeztelenül nyomta, hogy időnként lemenjen pihenni, és ingben-zakóban vagy csak ingben térjen vissza, amely ruhadarab aztán gyorsan a közönségben landolt. Végig teátrálisan itta a vizet, öntözte lankadatlan a fejére és a közönségre. Egy ponton kihozott egy karton vizet, és palackostul dobálta be a rajongóinak. Ugrált, rohangált, térdre rogyott, vezényelt a zenészeknek és a közönségnek is. A koncert vége felé például addig ült látszólag magába roskadva, amíg aki nem alakították alant a megfelelő méretű, hatalmas kört. Ekkor felállt és belekezdett egy dalba, és elszabadult az őrület.
A koncert vége elég furcsára sikerült, megszólalt a Megáll az idő Hollós Ilonától, Pogi még kijött egy kicsit vezényelni, de aztán eltűnt. Nem alakult át a dalt a második lemezen hallható változatba, hanem egyszer csak felgyúltak a fények, és mindenki elindult haza (akik korábban elhitték, hogy ez a vég, korábban, de volt aki csak vagy tíz perc múlva).
Ezt leszámítva hibátlan koncertet adott megint Pogány Induló, bizonyította, hogy időnként kifejezetten súlyos mondanivalóval és nagyon is átgondolni való szövegekkel, bonyolult a műfajok és korszakok között is bátran mozgó zenéivel, és persze a karizmatikus hangjával, kisugárzásával ma ő az egyik legmeghatározóbb szereplője nemcsak a Z-generációs rap színtérnek, hanem úgy általában a magyar könnyűzenének.
Puskásban a helye.
