"Impozáns beszámoló" - ezekkel a szavakkal jellemezte Gyurcsány Ferenc az MSZP múlt pénteki államfőjelölő kongresszusán megjelent küldötteknek kiosztott Eredmények és kihívások című brosúrát. Az anyag - a korábbi hasonló szellemű kiadványok "know-how"-ja alapján - arról próbálta meggyőzni olvasóit, hogy a kabinet jól sáfárkodott a rábízott költségvetési pénzekkel, s minden elköltött forint, felvett hitel egy igazságosabb társadalom kialakítását szolgálta. Az önbizalom-ébresztgető felütést azonban nem várt folytatás követte. Miközben mindenki arra számított, Gyurcsány rátér a lényegre, és állást foglal a köztársaságielnök-jelölés személyi kérdésében (HVG, 2005. április 16.), a kormányfő hosszú eszmefuttatásba kezdett arról, hogy az államfőválasztás tétje valójában nem is politikai természetű. A dilemma lényege, hogy van-e kellő bátorság a kormányzó pártokban a társadalmi-gazdasági reformok elindítására - fejtegette a kormányfő, aki még olyan merész párhuzamoktól sem riadt vissza, hogy összefüggést keressen az elnökválasztás sikere és a csecsemőhalandósági statisztika esetleges javulása között. Utóbb hétköznapi emberi sorsokat idéző e-mailekből is felolvasott, hogy a hangulati megalapozás után végre előjöjjön a farbával: átfogó, a gazdasági és a társadalmi élet minden területét mozgásba hozó új politikai program elindítására van szükség.

Gyurcsány a tavaly őszi - Lendületben az ország című - kormányprogramban még politikai realitásként kezelte, hogy nem érdemes semmilyen strukturális reformba kezdeni a kormányzati ciklus végéig (HVG, 2004. október 2.). A mostani kongresszuson viszont már azzal érvelt, életveszélyes minden további halogatás, ezért rögvest bejelentette, hogy Száz lépés "munkacímen" a reformokat felgyorsító programot indít. Hozzátette: már a kongresszus után raportra rendeli magához minisztereit, akiktől konkrét terveket vár, miközben ő is folyamatosan javaslatokkal fogja bombázni a frakciót. Bár a százlépéses program részleteiről Gyurcsány nem árult el részleteket, Juhász Ferenc levezető elnök a kongresszus végén közfelkiáltással megszavaztatta azt a politikai nyilatkozatot, amelyben az MSZP legfontosabb döntéshozó szerve egyöntetű támogatásáról biztosítja a kormányfőt új törekvéseiben.

A HVG-nek a kormányfőhöz közeli körökből is megerősített információi szerint a miniszterelnök már a kongresszus előtt eldöntötte - sőt egyes szabaddemokrata vezetőkkel is megosztotta -, hogy pénzügyminiszter-cserével "hitelesíti" a fordulatot. Mondandója tartalmi részének fogadtatását április elején egy, a koalícióhoz közel álló értelmiségi körben is megszondázta. A kormány egyfajta agytrösztjének szánt - magánszemélyek (Dessewffy Tibor politológus, Babarczy Eszter eszmetörténész, Hammer Ferenc médiaszociológus) által alapított - Demos Magyarország rendezvényen a kormányfő lényegében ugyanazt mondta el, mint a kongresszuson. Érzékeltetve ugyanakkor azt is, hogy megelégelte a minisztériumi apparátusok bátortalan próbálkozásait: "Tévednek, akik azt gondolják, hogy azért nincsenek reformok, mert én egy gyáva fickó vagyok. Jó, talán gyáva is. De kérem szépen, milyen reformokról tetszenek beszélni? (...) Mihez van ma támogatás? Miben értünk egyet? Semmiben, semmiben! Én kihúzhatok háromszáz fiókot a Parlamentben és ötszázat a minisztériumokban, nincsenek kidolgozott, kész, átfogó, összefüggő reformprogramok" - fakadt ki Gyurcsány Ferenc politológus-elemző hallgatósága előtt.

A kormányzati ciklus utolsó évére szóló száz lépés programja alighanem Gyurcsány előremenekülési próbálkozásainak egyike. Meghirdetésével a kormányfő részint a koalíciós pártok tehetetlenségének jelképévé vált köztársaságielnök-jelölés terhétől (HVG, 2005. április 16.) kíván szabadulni, amely a múlt hét végén csak tovább nehezedett, mivel a kongresszus az SZDSZ által nem támogatott Szili Katalin jelölése mellett tette le a voksát. Másfelől a program arra szolgál, hogy kifogja a szelet az ellenzék vitorlájából. A választási kampányhoz közeledve ugyanis a jobboldal képviselői várhatóan egyre gyakrabban szembesítik majd a kormánypártokat 2002-ben tett választási ígéreteikkel. S mivel konkrétumokkal csak meglehetősen szűkre szabottan érvelhet a koalíció, marad annak a felmutatása, hogy a változások elindultak, minden "mozgásban van". Az eredmények pedig - mint a változásokkal együtt járó esetleges negatív következmények is - a dolog természetéből fakadóan már csak a következő ciklusban jelentkezhetnek.

DOBSZAY JÁNOS