Államfőtől szokatlan keménységgel kampányolt - az "igen" voksok érdekében - a kettős állampolgárság ügyében Mádl Ferenc köztársasági elnök. Ezt tételes szabály nem tiltja, hisz az alkotmány azon fordulata, hogy az "államfő kifejezi a nemzet egységét", inkább politikai kinyilatkoztatás, semmint számon kérhető jogi előírás. A kormány kampányszereplése ügyében (HVG, 2004. december 3.) sokat emlegetett 1997-es alkotmánybírósági döntés pedig ugyanúgy kezeli a köztársasági elnököt, mint a kabinetet (vagy éppen az Országgyűlést): nem valamiféle semlegességi követelményt fogalmaz meg számukra, pusztán az úgynevezett zavaró beavatkozásokat tiltja, illetve együttműködési kötelezettséget ír elő az "alkotmányos szervek" számára a népszavazási folyamatban.

A korábbi népszavazások ügyében is egyértelmű volt az államfői álláspont. Az összehasonlítást kétségtelenül viszonylagossá teszi, hogy a négy eddigi országos referendum eltérő jogi-politikai szituációban zajlott. Az első két - 1989-es és 1990-es - esetben még csak ideiglenes köztársasági elnök volt hivatalban, a másik kettőben pedig állami szerv volt a kezdeményező, a NATO-népszavazásnál a kormány, az EU-referendumnál pedig az Országgyűlés. Ettől függetlenül tény, hogy virágnyelven fogalmazva ugyan, de mindkét esetben egyértelműen a csatlakozást jelentő "igen" mellett érvelt az éppen hivatalban lévő államfő, nyíltan csak a voksoláson való részvételre buzdítottak.

Más kérdés, hogy az "igen" melletti államfői szavak akkor nem kaptak különösebb politikai felhangot, hiszen a parlamenti pártok egységesek voltak. Nem úgy, mint most. Ez a helyzet színezi át Mádl hétfői fellépését is. Bár politikai értelemben kétségtelenül az ellenzéknek nyújtott támogatást, jogkörét nem lépte túl az államfő azzal sem, hogy - a referendum eredménytelensége láttán - levelet intézett Szili Katalin házelnökhöz, javasolva, dolgozzanak ki törvényjavaslatot a "nemzet egysége" érdekében. Az alkotmány ugyanis kifejezetten felhatalmazza a köztársasági elnököt törvénykezdeményezésre, illetve kimondja: "javaslatot tehet az Országgyűlésnek intézkedés megtételére". A referendum eredménytelensége következtében viszont teljesen lényegtelen az a hivatkozása, hogy a szavazók többsége igennel voksolt - az érvénytelen 1990-es népszavazás után sem érvelt senki komolyan úgy, hogy szülessék törvény a közvetlen elnökválasztásról, mert a voksolók 86 százaléka így akarta.