• Magyarországon csak korlátozottan vannak meg az akkumulátorgyártás kiépülésének feltételei (energia, víz, munkaerő), ám a 300 gigawattóra (GWh) akkukapacitásról álmodó kormány egyelőre még a jogszabályokat sem igazította hozzá a valósághoz. Óriási gondok vannak az engedélyeztetés és a működés törvényi hátterével, noha az ázsiai szereplők már öt éve jelentős tevékenységet folytatnak Magyarországon. A bírságok több évtizeddel ezelőtt megállapított maximumai pedig semmilyen visszatartó erővel nem bírnak.

• A környezethasználati vizsgálatoknál látszik apró előrelépés (azzal, hogy egyáltalán felvetődik az igény rá), de ezek nem alaposak, többször módosulnak és általában elsietve készülnek el. A nagy cégek az engedélyt ráadásul minden esetben megkapják, bármennyire nincs tisztázva például a szennyvíz és a veszélyes hulladékok kezelése, így papíron jogszerű a működésük.

• Egyes jogszabályok ugyan a szigorú EU-s normáknak megfelelnek, de a központosított hatóságok az elnéző bánásmód mellett gyakran maguk is megsértik ezeket a gyárak érdekében. A hatékony külső ellenőrzés hiánya és az alacsony bírságok miatt a gyárak tehát szinte mindent megtehetnek.

• A külföldi befektetéseket ösztönző ügynökség, a HIPA egyenesen a honlapján reklámozza az akkuiparra vonatkozó kedvező jogi környezetet. „Más európai országoktól eltérően a laza szabályozás versenyképességi, lokációs tényező, amely nem az ország egészének, hanem csak kisebb csoportoknak előnyös”.

• A problémák, szabályszegések ellenére a jogszabályok felülvizsgálata kérdéses, hiszen nincs az iparfejlesztésnek önálló minisztériuma, a felelősségek több minisztérium között vannak szétszabdalva, a kormányhivatalokat a kormányhoz lojális főispánok vezetik, a hivatalokban kevés az ember és az erőforrás az ellenőrzésekre, a katasztrófavédelem kormányhivatalok alá helyezésével pedig még inkább központosítottá válnak az engedélyezések.

Bár külföldről nézve nem feltétlenül problémás a „zöld jövőnek” beállított akkumulátorok növekvő gyártása, a részletekbe belemerülve azonban kitűnik, hogy „az illiberális, hibrid választási autokrácia magyar rendszere (egyszemélyes végső döntéssel) nem teszi lehetővé egy ekkora iparág korrekt módon történő kiépítését”. Ebből a szempontból mindegy, mekkora a hozzáadott érték, hogyan nő a GDP és az export, az okozott környezeti, egészségügyi és társadalmi károk súlyosabbak bizonyos érdekcsoportok hasznánál – írja Éltető Andrea, a tanulmány szerzője.

Egy új, jelentős iparág kialakítását hónapokig (esetleg évekig) kell előkészíteni sorozatos egyeztetésekkel. Míg Spanyolországban például maximális konszenzusra törekednek már az ipari törvény módosításának kialakításakor, sokáig konzultálva nemcsak több iparág, hanem a regionális önkormányzatok, szakszervezetek képviselőivel, addig Magyarországon ez egyáltalán nem történt meg, mindössze egyetlen minisztériumi stratégiai anyag született.

Márpedig jelen esetben olyan ágazatról van szó, amelynek erőforrásigénye számottevő, így kialakítása jelentős, előzetes tervezést igényelt volna a magyar vízügy, energiaszektor, környezetvédelem részéről.

2020-ban az akkori Innovációs és Technológiai Minisztérium megbízásából 80 oldalas angol nyelvű stratégiai háttéranyagot készített az EIT InnoEnergy Scandinavia magyar szakemberek bevonásával. Ezt egy 2021. októberi kormányhatározattal fogadták el, a minisztérium honlapjára azonban csak 2022 őszén került fel.

A dokumentumban a munkavédelem egyáltalán nem, míg a környezetvédelem csak közvetetten, a körforgásos gazdaság fogalmán keresztül fordul elő. A stratégia kialakításában az értéklánc fontosabb szereplői vettek részt (Mol, MVM és más áramszolgáltatók, dél-koreai gyártók), környezetvédelmi és vízügyi szakemberek azonban egyáltalán nem.

A környezet védelméről szóló törvény szerint „országos és regionális jelentőségű koncepciók előkészítője köteles az intézkedés környezetre gyakorolt hatásait vizsgálni és értékelni, és azt vizsgálati elemzésben összefoglalni”, ilyen értékelés nélkül a program nem terjeszthető elő. Mindezek ellenére ilyen stratégiai környezeti vizsgálat nem készült.

A magyar kormány a nagyobb beruházásokat, így az akkumulátorgyárak építését is rendre nemzetgazdasági szempontból jelentős kiemelt beruházásnak minősíti, lehetővé téve a gyorsított engedélyeztetést – jelenleg 3000 kiemelt projekt fut hazánkban. Más európai országokban is létezik ez a gyakorlat, az erről szóló döntéshozás nincs úgy központosítva, mint Magyarországon, illetve jóval kevesebb is van belőlük.

A központi döntéshozatal nyomán a megyéknek, településeknek gyakorlatilag nincs beleszólása abba, hogy hova kerüljenek az akkumulátorgyárak, a helyi polgármestereket általában be sem vonják ebbe. Az iváncsai polgármester 2021. február 1-i nyilatkozata szerint „csütörtök délután értesítettek telefonon, hogy az SK Innovation cégcsoport több lehetséges ország közül Magyarországot, ezen belül pedig Iváncsát választotta. Ez alapján történt a pénteki bejelentés…” – idézi a szerző.

Ezzel szemben például a svéd Northvolt 2016-ban hozott nyilvános döntést egy 60 GWh kapacitású akkumulátorcella-gyár létrehozásáról, a helyszínért 40 település versengett. A később győztesnek kikiáltott város egy évig készült a helyi energiai, vízügyi, építési szakemberek, cégek és a lakosság bevonásával, megtervezték a vezetékek nyomvonalát, a leendő munkásotthonokat és a szociális intézményeket.

Kifejezetten problémás az is, hogy a gyárépítések általában zöldmezős beruházások, sok esetben mezőgazdasági termelésre kiválóan alkalmas földterületet jelölnek ki. A jelenlegi legnagyobb beruházás, a kínai CATL debreceni üzemépítése már egy évvel ezelőtt is több mint 280 ezer négyzetméteren távolította el és deponálta a kiváló minőségű humuszos talajt.

Jellemző, hogy ugyanennek a vállalatnak a németországi Arnstadtban üzemelő gyára 2019 októberében egy meglévő napelemgyár területén, barnamezős beruházásként kezdett el épülni.

Engedélyeztetéssel kapcsolatos problémák

Az akkumulátorgyártás értékláncának minden eleme toxikus vegyi anyagokat és nehézfémeket használ. A veszélyes anyagokat felhasználó gyárak számára a hazai szabályozás szerint a technológiai és vegyi folyamatok miatt kötelező lenne az adott beruházás hatásait mérlegelő környezeti hatásvizsgálati, valamint az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás. Ezek Magyarországon jellemzően elmaradnak.

A dél-koreai SK Battery 2019 júniusában adta be kérelmét a komáromi gyárra, amit a megyei kormányhivatal augusztus 6-án elfogadott, megállapítva: „az előzetes dokumentációt elfogadom, miután a környezeti hatások nem jelentősek, és a tervezett tevékenységgel kapcsolatban kizáró ok sem merült fel, ezért környezeti hatásvizsgálat lefolytatása nem szükséges”.

Ugyanennek a cégnek az iváncsai, 30 GWh kapacitású üzemére benyújtott kérelme tartalmazta: a gyár 2500 dolgozóval, 25 légszennyező pontforrással, napi 125 szállító kamionnal, 1435 járművet befogadó parkolóval, évente 17 000 tonna veszélyes oldószer (NMP) felhasználásával. A Fejér megyei kormányhivatal az előzetes vizsgálatot lezáró határozatában mégis kijelentette:

a tevékenység megvalósításából jelentős környezeti hatások nem származnak, és a tevékenység egységes környezethasználati engedélyhez nem kötött.

Hasonló a helyzet a Samsung SDI gödi gyárában, amely öt évig üzemelt egységes környezethasználati engedély nélkül. Minden egyes bővítési ütemnél határozatok mondták ki, hogy annak „jelentős környezeti hatása nincs”, miközben a gyár évi 10 ezer tonna oldószert használ fel. Egy 2005-ös kormányrendelet értelmében viszont 200 tonna/év oldószer-felhasználási kapacitás feletti tevékenység egységes környezethasználati engedélyhez kötött.

A hatóság tehát jogsértésektől sem riad vissza a nagyberuházók érdekében, másrészt azt is érzékelteti, hogyan érvényesül a WWF által is bírált „szalámitaktika”, amely a beruházási ütemeket külön-külön vizsgálja, az összesített, jóval nagyobb hatást azonban nem – olvasható a tanulmányban.

A szabálytalanságokért kiszabható maximális bírságok annyira alacsonyak, hogy gyakorlatilag semmilyen visszatartó erejük nincsen – a gyártók beárazzák a jogsértésért kapott néhány millió forintos büntetést, miközben árbevételük több tíz-, vagy több százmilliárd forintra rúg.

A munkavédelmi törvény 2024 márciusában hatályon kívül helyezett passzusa 10 millió forintban maximálta a munkavédelmi bírság összegét, ezt követően egy alacsonyabb szintű szabályozás értelmében 100 millió forintra nőtt – kérdés, hogy ennek lesz-e visszatartó ereje. Hasonló a helyzet a tűzvédelmi bírságoknál, ahol a legmagasabb kiszabható összeg mindössze 3 millió forint.

Vegyi anyagokkal kapcsolatos visszásságok

Az akkugyártás során nagy mennyiségben használt, toxikus NMP oldószert (amelyből csak a bővülő Samsung SDI évi 22 ezer tonnát fog felhasználni) a 2011-es veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló rendelet nem sorolja fel, mivel ekkoriban nem is nagyon használtak ilyet Magyarországon.

Az elmúlt években többször is NMP-t kimutattak a gödi talajvízben és a levegőben is, azonban a 2024 januárjában elkészített Samsung Biztonsági Jelentés szerint

„az NMP tartálypark (…) nem veszélyes anyagokkal foglalkozó létesítmény.”

Hasonló hivatkozási alap olvasható az ácsi katódgyár idén februárban elkészült jelentésében is: az NMP nem tartozik a rendelet hatálya alá, „így a Biztonsági Jelentés nem vizsgálja az NMP hatásait”. Tehát mivel a 2011-es rendelet nem listázza az NMP-t, ezért nem tekintik veszélyesnek az oldószert, amelynek többek között súlyos magzatkárosító hatása is van.

Éltető Andrea szerint a cégek azonban rosszul hivatkoznak, mert a veszélyes anyagokra a kémiai biztonságról szóló, 2000-ben hozott törvény vonatkozik. Eszerint minden olyan anyag veszélyesnek számít, amelyet a vonatkozó uniós rendelet (CLP) akként osztályozott, és ennek bizony eleme az NMP is. A hatóságok mégsem emeltek kifogást a nem megfelelő törvényi hivatkozások miatt.

A szerző szerint jogszabályt sértettek a hatóságok a levegőbe kerülő veszélyes anyagok elbírálásánál is. A kibocsátási határértékekről szóló 2011-es rendelet szerint az együttes kibocsátási érték nem lehet több, mint 150 milligramm köbméterenként. A Samsung SDI esetében a hatóság ezt az értéket nem összesen, hanem pontforrásonként adta meg, amivel megsérti a rendelet szövegét (a Samsungnak jelenleg 28 pontforrása van).

Negatív környezeti hatások

Az akkugyárak kétféleképpen okoznak kárt a vizes élőhelyekre: egyrészt a zöldmezős beruházások során óriási felületeket betonoznak le, ami negatívan hat a terület vízmegtartó képességére. A másik hatás magából az üzemeltetés vízigényéből fakad, amely kihat a felszín alatti vízbázisokra is. A 2021-es vízgyűjtő-gazdálkodási terv (VGT-3) szerint a felszín alatti vizek 38 százaléka gyenge állapotú, az előző VGT-hez képest 19 százalék esetében mennyiségileg és minőségileg is romlott az állapot.

Magyarországon az ivóvíz-ellátás egyharmada folyókhoz köthető, és parti szűrésű kutakat használ. Az SK komáromi, a Samsung gödi üzeme, az ácsi katódgyár pedig a Duna mellett, vagy ahhoz nagyon közel található. Az elmúlt években tapasztalt szélsőséges vízállások a gyárak fokozott vízigényével párosulva negatívan módosíthatja a víz mennyiségét és minőségét.

A Magyar Mérnöki Kamara 2023 októberében publikált tanulmánya szerint kiemelten kell foglalkozni a kibocsátások miatt kialakuló környezeti állapotokkal, mivel „a nagy mennyiségek miatt a határértékek betartása esetén is jelentős a környezetbe kijutó légszennyező anyagok mennyisége”, illetve az akár több ezer köbméter szennyvíz miatt jelentős lesz a kibocsátott toxikus anyagok és nehézfémek mennyisége is.

Az akkugyárak légszennyezési adatai döntően önbevalláson alapulnak (ha egyáltalán jelentenek bármit). Eszerint a SK On komáromi gyárában a levegőbe kerülő NMP mennyisége 2020 és 2022 között megtízszereződött (400 kilogrammról 4,4 tonnára), a savas esőkért felelős nitrogén-oxidok esetében pedig 2,5-szeresére nőtt (6,7 tonnáról 17 tonnára) az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer adatai szerint.

Az adatokban furcsa kiugrások, anomáliák is vannak, a Samsung-gyár például 2021-ben 81 tonna NMP-t, a következő évben viszont csak 5,8 tonnát rögzített kibocsátásként.

A háttérben lehet eltitkolt baleset, egy másik magyarázat szerint viszont a kiugró értékek lehetnek valósak, és a többi túl alacsony. Erre utalhat, hogy több pontforrás esetében „null” felirat látszik, ami adathiányra utal, mert ha valóban nem volt ott kibocsátás, akkor azt számmal írják be. Ezt támasztja alá a vármegyei főispán nyilvános adatigénylésre adott válasza, amely megjegyzi: „mérési eredményekkel kizárólag a P95 pontforrás 3. és 4. negyedévének adatai vannak alátámasztva”, a többi pontforrás „becsült adatnak tekinthető”.

A hatóságnak joga és lehetősége is lenne akár folyamatosan is mérni a gyár melletti területek levegőminőségét, azonban az elmúlt évek sorozatos jogsértései ellenére sem történt semmilyen mérés a dél-koreai gyárakban.

Hulladék, selejt

A selejtes akkumulátorok átadása jellemzően külső cégnek történik, amit a környezethasználati engedélyek csak megállapítanak, holott „elengedhetetlenül szükséges a termelési folyamatból kikerülő valamennyi hulladék gyűjtési, tárolási, szállítási, kezelési folyamatának bemutatása, a szállítás környezeti hatásának és az esetlegesen bekövetkező havária kockázati elemzése” – írja Éltető az MMK egyik tanulmánya alapján. Így aztán a végső hasznosító, ártalmatlanító kiléte ismeretlen, a hulladék sorsa pedig nehezen, vagy egyáltalán nem nyomon követhető. Így aztán nem meglepő az sem, hogy időről időre jönnek a hírek az illegális lerakatokról szerte az országban.