Inkább jó hidegre csavarná otthon a klímát a hőhullámban, vagy esélyt adna megfelelő életminőségre a Paks alatti Duna-szakasz élőlényeinek? Némileg leegyszerűsítve erre a kérdésre kell választ adni az Energiaügyi Minisztérium friss rendelettervezetének társadalmi egyeztetése során. 

Az EM ellátásbiztonsági okokra hivatkozva lehetővé tenné az atomerőmű hűtővizét befogadó Duna-szakasz vízhőmérsékleti korlátozásának túllépését. A szabályok most kimondják, hogy ezen az 500 méteres szakaszon nem haladhatja meg a 30 Celsius-fokot a Duna vizének hőfoka, az atomerőmű ezért 29,5 Celsius-fokos vízhőmérsékletnél elkezdi letekerni a teljesítményt: minden plusz 0,1 foknál 80 megawattal csökkentve azt.

Ez viszont az EM szerint “feszített energiapiaci helyzetekben közvetlen veszélybe sodorhatja a hazai fogyasztók zavartalan kiszolgálását”. Vagyis nem lenne elég áram a klímák járatására otthon. Ilyen teljesítménycsökkentésre – szakszóval “visszaterhelésre” tavalyelőtt egyszer, tavaly pedig két alkalommal volt szükség július-augusztusban, 22-72 órán keresztül, idén még nem volt rá példa, de az EM emlékeztet rá, hogy a klímaváltozás miatt egyre többször fordulhat ez elő nyáron, elsősorban alacsony vízállás esetén. Ráadásul a hatást erősíti, hogy az atomerőmű üzemelésének kezdete óta a Duna maximális hőmérséklet átlaga közel 3 fokkal emelkedett.

Eközben nyakra-főre fogyasztottuk az áramot az elmúlt hetek hőhulláma során. Mint az EM írja: “Rendkívüli terhelésnek kitéve működött a hazai villamosenergia-rendszer. A hónap közepén 7 gigawatt feletti értékkel megdőlt a mindenkori nyári rendszerterhelési csúcs.” A hőségben megugró energiaigényt “időnként a belföldi áramtermelési és az importlehetőségek teljes körű mozgósításával lehetett csak fedezni”. 

A megoldást hosszabb távon a zöldenergia tárolásában, új gázerőművek építésében, a paksi bővítésben és üzemidő-hosszabbításban látja a kormányzat, de addig “éles ellátási helyzetekben a meglévő atomerőművi blokkok kapacitásainak maradéktalan kiaknázásával előzhetők meg a kisebb-nagyobb áramkimaradások”. A gyakori teljesítményváltozások az EM szerint “káros és költséges következménye az is, hogy csökkentik az erőmű rendszerelemeinek élettartamát, az üzemanyag-felhasználás hatékonyságát”.

Kérdés, milyen hatással van mindez a jelzett, egyébként Natura2000 védettségű (egészen pontosan: Natura2000 Kiemelt madárvédelmi terület) gazdag és változatos élővilággal rendelkező Duna-szakasz ökoszisztémájára. Az itt élő sokszor “szűk tűrésű”, vagyis érzékenyebb fajoknak már a most érvényes 30 fokos határérték is magas – mint arra korábban felhívta figyelmünket a Magyar Mérnöki Kamara Környezetvédelmi Tagozatának alelnöke, aki arra is figyelmeztetett, hogy a Duna élővilágának nem csak Paks, hanem egy sor más üzem együttes hatásával kell megbirkóznia.

A most társadalmi egyeztetésre bocsátott rendelkezés ugyan változatlanul hagyná ezt a hőmérsékleti határértéket, de Lantos Csaba energiaügyi miniszternek lehetőséget adna arra, hogy hozzájáruljon a határérték “kivételes, eseti” túllépéséhez. A minisztérium azzal igyekszik megnyugtatni az élővilágért esetleg aggódókat, hogy “a folyamatos monitoring szerint a vízhőmérséklet emelkedésének Duna élővilágára gyakorolt ökológiai hatása az érintett szakaszon minimális, alig kimutatható”.

Értetlenül szemléli a rendelettervezetet Perger András, a Greenpeace klíma- és energiakampány-felelőse. A csúcsigényeket nem atomerőművekkel szokás fedezni, ezek alaperőműként szolgálnak – mondta a hvg.hu megkeresésére. A szakember azt sem érti, hogy Magyarországon, ahol az alkotmányos gyakorlat része volt, hogy a környezetvédelmi szabályok elért szintjéről nem lehet visszalépni, miért akarnak ennek nyilvánvalóan ellentmondó rendelkezést hozni. A rendelettervezet logikája szerinte, hogy 

ha nagyon kell az áram, akkor megfőnek a halak, de ezt nem tudjuk támogatni. 

A szakértő ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy míg a minisztérium az ellátásbiztonságra hivatkozik, idén – a korábbi csapadékosabb időjárás és a Duna viszonylag magas vízállása, illetve a pont jókor jött lehűléseknek köszönhetően – még egyáltalán nem kellett visszafogni a paksi teljesítményt. Ellenben az esti órákban (amikor már nem termel a napközben olcsón exportált áramot a rekordmennyiségű napelem) a hatalmas regionális áramigény miatt – mindenütt hőhullám volt – rekordmagasba szökött a piaci áramár, és elérte a megawattóránként 900-1000 eurós árszintet is. Ennél fogva a döntés hátterében, akár a spórolás is állhat.  A szakértő szerint viszont

egyik esetben sem az a megoldás, hogy berakjuk a merülőforralót a Dunába.

Szerinte mindez előre kalkulálható helyzet volt, és évek óta látszik, hogyan alakul a fogyasztás, hogy este rendre importra szorulunk, de ezt “nem úgy kell tompítani, hogy egy miniszternek jogszabályban biztosítjuk a lehetőséget arra, hogy jóváhagyja a környezetvédelmi előírások megszegését”.

A tervezett jogszabály társadalmi egyeztetésére a nyári szabadságolások idején mindössze öt munkanapot hagy a minisztérium: a pénteken megjelent tervezettel kapcsolatban jövő hét szombatig lehet észrevételeket beküldeni a kormányzati honlapon megadott e-mail–címen.