A nemzetgazdasági miniszter a napokban arról beszélt: sem a lakosságot, sem a vállalkozásokat nem tudja a kormány meggyőzni arról, hogy vége a válságnak, és az inflációs nyomás is csökkent. A KSH áprilisi adatai ennek némileg ellentmondanak, de vajon májusban nőttek vagy csökkentek az árak az élelmiszerboltokban?
Pereket helyezett kilátásba a kormány a SPAR ellen, és Orbán Viktor nem is tétlenkedett: beperelte azokat a sajtótermékeket, amelyek hírt adtak arról, hogy a cégcsoport ausztriai vezetője az osztrák sajtóban arról beszélt, Orbán személyesen járt közbe annak érdekében, hogy egy családtagja tulajdont szerezhessen a láncban. A pereket aztán sorra veszítette el a kormányfő – a jelek szerint egyelőre lehet szemlézni Magyarországon a nemzetközi sajtót.
A SPAR ügyében azonban sokkal okosabbak nem lettünk májusban sem, és azt sem tudtuk meg, mitől is kezdett hirtelen növekedni a magyar háztartások pénzköltési kedve. A KSH bonyolult módszertanával mindenesetre erre jutott, a kormány pedig örülhet, hiszen a fogyasztás felpörgetése életbe vágó számára. Pláne, hogy kampányban kiszórni való pénze jelenleg nem nagyon van erre, így kénytelen mindenféle kommunikációs eszközhöz fordulni, hátha végre tényleg elhiszik a fogyasztók, hogy vége az inflációnak.
Mondjuk nagy sikerrel nem járnak: Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter legutóbb néhány napja, a MacronomX Meetup gazdasági konferencián panaszkodott arról, hogy sem a lakosságot, sem a vállalatokat nem tudja a kormány meggyőzni arról, hogy vége a válságnak és az inflációnak is. Nagy Márton persze nemrég – amikor kiderült, vásárlóerőben Románia utolérte Magyarországot – egy véleménycikkben arról is hosszan győzködte a magyarokat, hogy a románoknak igenis sokkal rosszabb, de érvelése annak ellenére nem akar átmenni, hogy a számok többsége tényleg azt mutatja: a magyar gazdaság túljutott a nehezén.
Érdemes persze hangsúlyozni, hogy van az a kisebb részük az adatoknak, ami azért még mindig nem ad okot elégedettségre: ilyenek a beruházások, ezek mértéke a KSH közlése szerint az első negyedévben majdnem 10 százalékkal csökkent az előző évhez képest. A kormányzati nagyberuházásokra szánt uniós források eközben még mindig zár alatt vannak – egy ilyen helyzetben maga a kormány is óvatos a költekezéssel, így valahol mélyen vélhetően Nagy Márton is meg tudja érteni a nem kormányzati szereplők visszafogott lelkesedését.
De mi a helyzet az inflációval? Vajon igazat mond a nemzetgazdasági miniszter, amikor arról beszél, hogy térdre kényszerítették a drágulást?
Nos, 2022–2023 fordulójának 25 százalékot is meghaladó szintjéhez képest mindenképp, és azt sem szabad elfelejteni, hogy az elmúlt hónapokban tapasztalt, 3-4 százalék közötti éves infláció a jegybank toleranciasávján belül van, vagyis mondhatjuk, nincs itt semmi látnivaló, nézegessük inkább az epret a zöldségesnél. Most azonban érdekes fordulat következett be, amit ki-ki vérmérséklete szerint dolgozhat fel: a KSH májusi közlése alapján áprilisban 14 hónap óta először nőtt az infláció mértéke.
Igaz, minimális, 0,1 százalékpontos növekedésről van szó az éves adatban, ami így 3,7 százalékos átlagos drágulást mutat, ám van egy figyelemre méltó pont: havi szinten a márciusi 0,8 százalék után áprilisban 0,7 százalékot tett ki a havi infláció, vagyis arról beszélni, hogy nincs tere már a drágulásnak, és nincs inflációs nyomás, finoman szólva túlzásnak tűnik. Mint Virovácz Péter, az ING vezető elemzője az adatközlés utáni gyorsértékelésében kiemelte: ahhoz, hogy fenntarthatóan elérhető legyen a 3 százalékos inflációs cél, az egyhavi inflációnak 0,2-0,3 százalék körül kellene alakulnia.
Érdemes persze azt is megnézni, hogy mi hajtja az inflációt: elsősorban az üzemanyagárak és a szolgáltatások, míg az élelmiszerek éves szinten átlagosan csupán 1 százalékkal drágultak a KSH adatai szerint. Ebben amellett, hogy az igen magas bázisról eddig nem mertek emelni, nyilván az is benne van, hogy tavaly ilyenkor azért már nem feltétlenül az aszály és az energiasokk határozta meg az árazást, inkább az, hogy az emberek mennyire voltak hajlandók pénzt költeni a boltban.
Amikor pedig a hvg.hu havi kosarát nézzük, még egy szempontot érdemes figyelembe venni: mi hónapról hónapra az egyes termékkategóriákon belül a legalacsonyabb árakat nézzük, ezeknek az áraknak az alakulása azt is jelzi, a kereskedők mennyire vannak kényszerhelyzetben – vagy mert olyan mértékű árnövekedést kell leverniük a fogyasztókon, vagy mert utóbbiak annyira nem akarnak vásárolni, hogy a legolcsóbb termékek árát igyekeznek még jobban lenyomni. Ha tehát ezek a legalacsonyabb árak csökkennek – mint azt hirdették tavaly egymás után a láncok –, az arra utal, hogy az emberek már ennyire befékeztek az infláció miatt. Ha pedig ezek az árak nőnek, az annak a jele, hogy lazítottak a féken, a boltok úgy érzik, van tere az átárazásnak a vizes zsemlénél és a sajtutánzatoknál egyaránt.
Vajon melyik történt meg idén májusban? Az átlagárakat nézve egyik sem: a láncok az alapvető termékeknél még mindig igyekeznek tartani a hónapokkal ezelőtt beállított árakat, így nincs nagy mozgás sem a cukornál, sem a rizsnél, a tejtermékeknél pedig inkább az látszik, hogy a megszokott (általában saját márkás) termékekhez képest újabbak jelennek meg az „alsó polcon”, de azok ára továbbra is nyomott.
Egy elképzelt négyfogásos, négyfős vasárnapi ebédhez szánt, 19 tételből álló kosarunk ugyanakkor lassan, de biztosan drágult az elmúlt hónapokban: január óta az átlagár csaknem 3,5 százalékkal nőtt, havi szinten pedig 1,6 százalékos volt az árnövekedés. Miből áll akkor ez össze? Ebben a hónapban leginkább néhány zöldség-gyümölcs drágulásából. Ilyen például az alma vagy a burgonya, ahol a tavalyi készleteknek már a vége fut ki – érdekes azonban, hogy hasonló árnövekedést a vöröshagymánál nem látni. Valamivel csökkent a tojások átlagára is – itt megint érdemes elismételni, mennyivel érdemesebb a piaci folyamatokra hagyatkozni, mint az árstopra, amely miatt még akkor is magas szinten tartották az árakat a kereskedők, amikor a termelői árak ezt már rég nem indokolták volna.
Havi listánkból azonban egy ennél is pozitívabb folyamat rajzolódik ki: lassan, de biztosan csökken az alternatív (mentes) élelmiszerek ára. Ennek a kosarunknak az értéke január óta több mint 12 százalékkal esett vissza, amit leginkább az egyébként igen drága gluténmentes verziók (legalacsonyabb) árának visszaesése magyaráz.
Bevásárlásunkat ebben a hónapban az Auchanban tudtuk a legolcsóbban elintézni, a lista második helyére a Lidl, a harmadikra az Aldi került. Az alternatíváknál szintén az Auchan veri a többieket, a második-harmadik helyen egy forint különbséggel a Tesco és a Lidl került.
Ezekből számoltuk aztán ki egy ebéd árát, amely zöldséglevesből, sertéspörköltből, rántott csirkemellfiléből és almás pitéből áll. (A listában szereplő egyes termékek több fogáshoz is felhasználhatók, az egyszerűség kedvéért ezeket egy helyen jelöltük csak.)
A sorozat korábbi cikkeit itt olvashatja el.
* * * Támogatott hitel vállalkozások számára
A Széchenyi Kártya Program némileg megváltozott feltételekkel, Széchenyi Kártya Program MAX+ néven folytatódik 2023-ban. Ennek köszönhetően év végéig fix 5 százalékos kamat mellett kaphatnak kölcsönt céljaik megvalósításához a vállalkozások. Ez a jelenlegi piaci kamatozású vállalkozói hitelekhez képest 12-18 százalékos kamatelőnyt jelent. A Bankmonitor Széchenyi Hitel kalkulátorával a vállalkozások ellenőrizhetik, hogy milyen támogatott hitelt igényelhetnek.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.