Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A mezőhegyesi Ménesbirtok számolatlanul nyeli a tízmilliárdokat, miközben a birtoktulajdonos alapítvány elnöke miniszterként asszisztált az itteni vasút bezárásához. Úgy tűnik, hogy a buszlobbi lenyomta a környezetbarát közlekedési minisztert.
Alig két hete derült ki, hogy bezárnak 10 vasúti szárnyvonalat, ezek között vannak olyanok, amelyeket naponta tömegek használtak. Ilyen volt a balassagyarmati vonal, ahol a polgármester is tiltakozott, a nógrádi városhoz hasonlóan pedig Komlón is sokan szálltak a hétfőn utoljára közlekedő vonatra.
Az Újszeged–Mezőhegyes vonalon már nem túl sokan utaztak, ennek a 121-es vonalbezárásnak az adja a báját, hogy a közlekedési miniszter választókerületének a településeit érinti, és az, hogy Lázár János éppen a közelmúltban tett le egy 1200 milliárd forintos vasútfejlesztési csomagot a miniszterelnök asztalára. Abban persze nincs szó se Makóról, se Mezőhegyesről. „Azért fogok lobbizni, hogy Magyarországon induljon el egy vasútújjáépítés-program” – idézte a minisztert a Promenad24.hu július 11-én, pár nappal a bezárásról szóló hírek megjelenése előtt.
Mezőhegyesen különösen zokon vették a bezárás hírét, legfőképpen azért, mert itt a Ménesbirtok megújulásához fűzött reményekben is csalódtak, a hétfőn a motorvonatra feltűzött szalag egy kicsit ezért is lobogott.
Az utolsó napon az Újszeged-Mezőhegyes vasútvonal minden állomását ellepték az utolsó utat megörökítő helyi lakosok, de voltak, akik még messzebbről is eljöttek, hogy dokumentálják a vasútbezárást. A Szeged–Makó–Mezőhegyes vonalon néhány kisebb település található, az elmúlt években egyre kevesebben használták a kis motorvonatokat, hétfőn a búcsúzó tömeggel számolva kapcsoltak egy plusz kocsit a vonathoz.
A magyar–román határ mentén „robogó” vonat az első csapást a szegedi vasúti híd 1944-es lebombázásakor szenvedte el, majd leginkább a rendszerváltás utáni iparfelszámolás vetette vissza. Később az ingázók átszoktak a buszjáratokra, Makón ennek az is az oka, hogy ott a vasútállomás a város magján kívül esik. A 2007-es bezárási terveket még visszaverték, akkor a Fidesz támogatása mellett. A forgalom nem tért vissza a szárnyvonalra, a szánalmasan elhanyagolt vonal még szánalmasabb utasforgalmát azonban nem kis részben magyarázta a menetrend is: míg korábban is csak két pár vonat járt erre, de legalább a reggeli órákban is közlekedtek kocsik, néhány éve viszont csak délelőtt és délután. Buszjáratokkal persze el lehet jutni a kisvárosba, de a 60-70 kilométert a vonathoz hasonlóan közel két óra alatt teszi meg a busz is, ráadásul 50 százalékkal még többet is kell fizetni a menetjegyért.
Hasonló a helyzet a Mezőhegyes és Battonya közötti járatokkal, ezek hiányát sem fogják érezni azok, akik iskolába vagy munkába járnak a szomszédos településekre, mert már korábban elsorvasztották a szárnyvonalakat. Nagy fordulat így nem lesz a helyiek életében a vasútbezárással, de sokan Mezőhegyest féltik.
A Ménesbirtokot 2016-ban államosították, akkor éppen a 10 hektáros birtok állami földjeinek szétdarabolását ezzel megakadályozták ugyan, de a térség gazdasági helyzetét egy tapodtat sem vitte előre a tízmilliárdokkal felturbózott mintagazdaság. Pedig 2018-ban, amikor Lázár János kormánybiztosként átvette a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt irányítását, akkor az egész vonzáskörzet felemelkedését ígérte.
Mezőhegyes önkormányzata a 2020-24-es gazdasági helyzetelemzésében már arról ír, hogy a Ménesbirtok NASA üzemmódja jóval kevesebb, és képzettebb munkaerőt kíván, így a kisvárosra és annak környékére nincs jelentős hatással, holott korábban, a rendszerváltás előtt a közeli településekről Mezőhegyesre jártak be dolgozni az ott élők. Ugyanebben az elemzésben említik a kisváros külterületét, a majorokat, ahol a népesség közel 20 százaléka él. Ezeket is úgy említi a beszámoló, mint folyamatosan leépülő lakókörnyezet. Itt még az ivóvízellátást is a birtok biztosítja, mivel a térséget kiszolgáló, mostanra már állami többségi tulajdonú Alföldvíz Zrt. nem vállalja a szükséges vezetékhálózat kiépítését. A kisváros lakosainak száma egyébként évente 100 fővel csökken, ami nemcsak az elköltözésnek tudható be, hanem annak is, hogy hosszú évek óta többen halnak meg a településen, mint ahány csecsemő születik. 2010-ben még 5810-en éltek Mezőhegyesen, a 2023-as nyilvántartás szerint már csak 4761-en.
Nagy a kontraszt a birtok és a város, főként a majorok állapota között, pedig a település ettől a majori szerkezettől is unikális. A mezőgazdaságban dolgozók lakhatására építették ezeket a sorházakat, majd a rendszerváltás után, különösen annak 2004-es privatizációja után igyekezett a birtok eladni a bentlakóknak a kis lakásokat. Az egyik helyi mondta el, hogy mivel édesanyja a közelmúltban elhunyt, hagyatéki eljárás miatt felbecsültették az ingatlant, 200 ezer forintra értékelte a szakértő. Villany ugyan van a lakásokban, de a vizet a Ménesbirtok artézi kútjai adják, néhányan ezt vezették be a lakásokba. A vízellátás azonban nem egyenletes, sokszor kifogásolható, vagy nyomás nincs vagy éppen zavaros.
A Jövő Nemzedékek Földje Alapítvány tulajdonában levő Ménesbirtoknak nem dolga a területén épült, de többnyire már magántulajdonban levő ingatlanokról gondoskodni, a város meg hátrányos helyzetű településként időről időre a Belügyminisztérium rendkívüli támogatásával marad talpon. A mezőhegyesieknek a szárnyvonaluk bezárása már csak csepp a tengerben.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
