2040-re 90-95 százalékkal kellene csökkenteni az éghajlatváltozást okozó káros gázok kibocsátásának mértékét az 1990-es szinthez képest az Európai Unióban, hogy esély nyíljon az 1,5 Celsius-fokos globális klímacél teljesítésére. Ez szerepel abban az Európai Unió 2040-es klímacéljaira vonatkozó ajánlásban, amit az Éghajlatváltozással Foglalkozó Európai Tudományos Tanácsadó Testület (ESABCC) tett közzé csütörtök délelőtt – hívta fel rá a figyelmet a Másfélfok.hu.

A 110 oldalas ajánlás jelentőségét az adja, hogy hogy ez alapján dolgozza majd ki az Európai Bizottság a 2030 utáni klímacélokra vonatkozó javaslatát, amiről az Európai Parlament és a tagállamok vezetői is tárgyalnak majd.

A koppenhágai székhelyű tudományos testület – amelynek az agrárium gázkibocsátásával és annak csökkentésével kapcsolatos kutatást végző, Skóciában dolgozó szakember, Eory Vera személyében magyar tagja is van – három szempont alapján készítette el az ajánlást:

• a célok legyenek összhangban az uniós Klímatörvénnyel és a Párizsi Megállapodással, azaz az EU 2050-re váljon klímasemlegessé, tehát nem bocsát ki több üvegházgázt, mint amennyit ne tudna természetes vagy technológiai nyelőkkel ellensúlyozni
• a javaslat legyen megvalósítható
• és legyen igazságos.

A kutatók úgy számoltak, hogy az EU-nak a 2030-2050 közötti eső időszakban 11-14 gigatonna (Gt) szén-dioxid ekvivalens kibocsátására van lehetősége, ha kitart a párizsi célok, vagyis a globális hőmérséklet emelkedésének 1,5 fok alatt tartása mellett. Ahhoz viszont, hogy valóban ennyit bocsássanak ki, már 2040-ig 90-95 százalékkal kell csökkenteni a kibocsátást az 1990-es bázisévhez képest.

Ha ez nem történik meg, akkor elérhetetlenné válik a 2050-es klímasemlegesség, és tovább sodródunk egy rendkívül veszélyes éghajlati jövő felé.

Ugyanakkor ahhoz, hogy erre esély nyíljon, elengedhetetlen, hogy teljesüljön 2030-ra kitűzött, legalább 55 százalékos kibocsátás-csökkentés (Fit for 55).

A tanulmány készítői szerint a célok teljesítése érdekében elsősorban az energiaszektort érdemes dekarbonzálni, és ez már 2040-re összejöhet, amennyiben:

• 70-90 százalékosra növeljük a megújuló (nap- és szél) energiatermelés részarányát,
• jelentősen előmozdítjuk az elektrifikációt,
• a fosszilis üzemanyagokat helyettesítjük, például hidrogénnel,
• 2030-ig ki kivezetjük a szénenergiát,
• 2040-re pedig a földgázalapú energiatermeléstől is elbúcsúzunk.

A Másfélfok szerint a jelenlegi ajánlás kiemelkedik az általános szakértői állásfoglalások és jelentések köréből, mivel a legjobb elérhető tudományos eredmények alapján ad iránymutatást az Európai Bizottságnak, vagyis

az ESABCC abszolút EU-s politikát befolyásoló játékos lehet, különösen, ha aktívan felszólal a célok csorbítása ellen

– idézték Massay-Kobusek Zoltán jogászt, az Európai Klíma Alapítvány programmenedzserét.

A testület várhatóan árgus szemekkel fogja követni a jogalkotási folyamatot, a politikai fejleményeket, és bármikor behúzhatják a vészféket, ha nem olyan ütemben teljesülnek a célok, ahogy azoknak a tudományos vizsgálatok alapján kellene.

A klímaharcból minden tagállamnak, így Magyarországnak is ki kell vennie a részét, igaz egyelőre kényelmesen hátradőlünk, és ugyan a megújuló energiatermelés napelemes része öles léptekkel – bár néha botladozva – halad, a szélenergia fejlesztésére vonatkozó ígéretek még mindig csak üres szavak.

Pedig hazai kutatók is arra jutottak, hogy a napelemes termelés mellett sok szempontból kívánatos volna a szélenergia fejlesztése. Az ELTE Környezet- és Tájföldrajzi Tanszékének Energiaföldrajzi Kutatócsoportja kimutatta, hogy a Nemzeti Energia- és Klímatervben (NEKT) 2040-re előrejelzett 12 000 MW napelemes teljesítmény mellett célszerű volna 10 900 MW szélerőművi teljesítmény kiépítése is, hiszen így jóval olcsóbban lehetne optimalizálni az időjárásfüggő termelés és az energia felhasználása közötti különbségeket, mint a drága akkumulátoros energiatárolással.

Az Energy című tudományos lap hasábjain megjelent tanulmány készítői figyelmeztetnek: a NEKT-ben szereplő 300 MW-os szélerőművi terv messze elmarad az optimálistól, pedig a helyben elérhető energiaforrások – amennyiben lenne rá kormányzati szándék – nagyságrendekkel fontosabb szerepet tölthetnének be Magyarország energiaellátásában és az igazságosabb energiaátmenetben:

radikálisan csökkenhetne hazánk importfüggősége, kiszolgáltatottsága, mindemellett új vidéki munkahelyek születhetnének, lényegesen magasabb szintre nőhetnének a helyi közösségek bevételei, miközben a környezetminőség javulásával is számolni lehetne.