"Hölgyeim és uraim, a hajó partot ért!" - álló ovációval fogadták a küldöttek Rena Lee levezető elnök bejelentését az ENSZ konferenciáján, miután maratoni, negyvenórás ülés után sikerült elfogadniuk a nyílt tengerek élővilágának védelmét célzó első nemzetközi egyezményt New Yorkban. Ezzel a világszervezet tagállamai egy 15 éves vitára tettek pontot, nem véletlenül nevezte történelminek a megállapodást Rena Lee - a szingapúri levezető elnök annyira meghatódott, hogy elsírta magát a pulpituson.

Ez lesz az első globális biodiverzitási egyezmény, amely rögzíti, hogy 2030-ig a világ óceánjainak legalább 30 százalékát nemzetközi védelem alá kell vonni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nemzetközi felügyelet alá kerül a halászat, a hajózás, a mélytengeri bányászat és más hasonló gazdasági projektek, expedíciók, ezek környezeti hatásait pedig elvileg szigorúan ellenőrizni fogják, a nyílt tengerek biológiai sokféleségének védelmében.

A világ óceánjainak kétharmada nyílt tenger, és ezért - eddig - nagyrészt a jogi szabályozáson kívül eső területnek számított. Az óceánok védelméről még 1982-ben született egy ENSZ-megállapodás, amely kijelölte ugyan a nyílt tengerek határait - ahol minden tagállamnak joga van halászni, hajózni és kutatásokat végezni -, de a nemzetközi védelem mindössze a nyílt tengerek 1,2 százalékára terjedt ki, emlékeztet cikkében a BBC.

A nyílt tengerek védelméről szóló mostani egyezményről immár 15 éve folynak tárgyalások, de a megállapodást döntően a halászati, hajózási, bányászati jogokról szóló viták hátráltatták. (Például a növényi és állati maradványokból, üledékekből kinyert gyógyszerek, élelmiszerek előállítására csak a gazdagabb országoknak van kapacitásuk, miközben a szegényebb országok is igényt tartanak a mélytengeri kutatások "gyümölcseire".)

A mostani megállapodással védelem alá vont területeken meghatározzák, hogy hol mennyi halat lehet majd lehalászni, és a hajózási útvonalakat, valamint a mélytengeri bányászatot is szabályozni fogják.

A történelmi ENSZ-megállapodás ugyanakkor csak akkor lesz valóban történelmi, ha a tagállamok is ratifikálják, ráadásul számos nemzetközi testületet is fel kell még állítani, hogy érvényre is tudják juttatni az egyezményt.

Röviddel a szombati New York-i megállapodás előtt egyébként az óceánokról szóló panamai nemzetközi konferencia résztvevői - köztük az Egyesült Államok és az Európai Unió - megegyeztek arról, hogy közel húszmilliárd dollárral támogatják a tengerek védelmét. Ebből az amerikai kormány 77 projektre mintegy hatmilliárd dollárt ajánlott fel.