Magyarország pénzügyi szempontból a világ negyedik-ötödik legsérülékenyebb országa – lepte meg Matolcsy György a hallgatóságát a parlament Gazdasági Bizottságának hétfői, elhíresült ülésén. A jegybank elnöke nem a semmiből halászta elő ezt az adatot, és annyira még csak nem is vadonatúj a szám, amellyel előállt: az S&P Global még júniusban mondta ki, hogy a feltörekvő országok között az öt leginkább sérülékeny között vagyunk.

Farkas Zoltán: Matolcsy durrant

Amíg Matolcsy az öndicséret kómájából fel nem ébred, és saját tetteivel nem néz szembe, sajnálatos módon akkor sincs igaza, ha netán igaza van. Vélemény.

Igaz, ez a szám nem általánosságban jelezte azt, hogy mennyire vannak nagy bajok az országban, és egy elég speciálisan leszűkített mutató lett. Az elemzők azt nézték meg, hogy az egyes államok költségvetésének finanszírozása mennyivel drágulna meg, ha a kötvényhozamok 100, illetve 300 bázisponttal megnőnének. Öt országot minősítettek sérülékenynek: Magyarország mellett Ghánát, Egyiptomot, Brazíliát és Ukrajnát. Itt azért fontos hozzátenni, hogy a feltörekvő gazdaságokat nézték, nem a világ összes országát – nyilván ha a legszegényebb helyeken körbenéznénk, lehetne bőven találni olyan államokat, ahol nagyobb a baj, mint itt.

De más szempontból is ki lehet hozni azt, hogy az igazán gyengék közé tartozunk. Amikor például szeptemberben történelmi mélypontokra zuhant a forint árfolyama, akkor alig voltak olyan pénzek, amelyek 2022 első napja óta jobban elértéktelenedtek volna a dollárral szemben. Akkoriban csak az ukrán hrivnya, az argentin peso és a török líra teljesített rosszabbul a mi pénzünknél. Azóta jócskán erősödött a forint, csakhogy szinte minden más deviza is. Így most ott tartunk, hogy a szégyenlistának már nem a negyedik helyén állunk, hanem az ötödiken, a brazil real is beelőzött minket.

Persze itt is érvényes a megjegyzés: ezek csak azok a pénzei a világnak, amelyekkel érdemi kereskedés folyik. Az például nagyon hangzatos kijelentés, hogy a forint idén gyengébben teljesít, mint az orosz rubel, csak épp mivel rubelt gyakorlatilag lehetetlen eladni és venni, teljesen értelmetlen és igazságtalan lenne egy ilyen összehasonlítás.

AFP / Sefa Karacan

Egészen hosszú viszont az olyan országok listája, ahol az infláció nagyobb a magyarnál. Itt még a globális top 20-ban sem vagyunk benne, épp a 21. hely a mienk.

Az országok ugyanis, ahol a legfrissebb adat szerint nagyobb az infláció, mint itt:

• Pakisztán,
• Ukrajna,
• Malawi,
• Sierra Leone,
• Haiti,
• Ruanda,
• Etiópia,
• Moldova,
• Kuba,
• Laosz,
• Ghána,
• Suriname,
• Irán,
• Srí Lanka,
• Törökország,
• Argentína,
• Szudán,
• Szíria,
• Venezuela,
• és Zimbabwe.

Azzal, hogy novemberben 22,5 százalékosra nőtt az inflációnk, valószínűleg előrébb léptünk ezen a globális listán: komolyan vehető esélyünk van arra, hogy amint az ottani statisztikusok is elkészülnek a munkájukkal, kiderüljön, hogy most már lehagytuk Sao Tomé és Principe, valamint Burundi inflációját.

Valljuk be, ez azért nem az az országcsoport, amelyekkel szeretnénk, hogy Magyarország versenyben legyen. Ha úgy nézzük, hogy a mi ligánk az Európai Unió, akkor ott máris a legnagyobb a mi inflációnk.

Nézzük, mi történik azokban az országokban, amelyeket velünk azonos szinten, vagy még rosszabbként értékelnek!

A burundi gazdaság fejlődését főleg az segíti, hogy az EU és az IMF 2021–2022-ben feloldotta a korábbi szankciókat. A változás akkor kezdődött el, amikor az országot akkor hivatalosan épp nem elnökként, hanem csak az elnök „közeli szövetségeseként” vezető Pierre Nkurunziza 2020 tavaszán kiutasította az Egészségügyi Világszervezet embereit az országból arra hivatkozva, hogy beavatkoznak a belügyekbe, majd egy hónappal később meghalt, valószínűleg Covidban (a kormánysajtó állítja, hogy infarktusa volt, de külföldön nem nagyon hisznek nekik). Utóda, Évariste Ndayishimiye pedig már nem nagyon gyilkoltat meg ellenzékieket és újságírókat, így megindulhatott a nemzetközi enyhülés. Az energiaárak elszállását és az ukrán élelmiszerek kiesését így is komolyan megérzi az ország, ez az idei inflációt jócskán megdobta, de a nemzetközi megfigyelők is abban bíznak, hogy minden más mutató javulni kezd lassan, az IMF segítségével sikerül normalizálni a helyzetet, és a pénzromlás is lefékez majd éves szinten 17 százalék körülire.

Évariste Ndayishimiye burundi elnök beszédet mond az ENSZ Közgyűlés 76. ülésszakán az ENSZ székházában New Yorkban 2021. szeptember 23-án.

AFP / POOL / Mary Altaffer

Ghána parlamentjén épp a hét közepén sikerült átnyomni a költségvetést – nem volt egyszerű, jókora megszorításokra van szükség, miután az államháztartási hiány elérte a GDP 100 százalékát. A kormányzati dolgozóknak megtiltották azt, hogy a minimálisan szükségesnél többet utazzanak bárhova is munkaügyben, és létszámstopot hirdettek a köztisztviselői karban. A külső adósságaikat mindenképp szeretnék fizetni, hiszen az államcsőd elkerülése elég fontos közérdek, belső adósságátrendezésre viszont már a kormány szerint is szükség lehet.

Afrika másik végében, Egyiptomban is összeültek a képviselők a héten, az ellenzék arra kérte a kormányt, egy kicsit segítsen eloszlatni a ködöt, adjon valamilyen információt, mi történik a gazdasággal, mert a feketepiacon durván száll el a dollár és az arany ára egyszerre. Annyi biztosnak tűnik, hogy az országnak 50 milliárd dollárt kell valahonnan előteremtenie a következő 13 hónapban ahhoz, hogy ki tudja fizetni az állampapírjai utáni esedékes tartozásait. Igazán nagy bajban azért lehet az átlag egyiptomi addig is, mert az ország búzaimportjának 80 százaléka eddig Ukrajnából, illetve Oroszországból származott; a háború kezdete óta pánikszerűen próbálnak francia és indiai termékeket venni.

Brazíliában eközben amiatt aggódnak a gazdasági szakértők, hogy a friss GDP-adat sem túl jó (csak 3,6 százalékos növekedést mutat), miközben Jair Bolsonaro a választási kampányban komoly osztogatásba kezdett, csökkentette az üzemanyag adóját, és megemelte a legszegényebbeknek járó támogatásokat. Azaz adósságba verte az országot, miközben komoly gazdasági javulást nem sikerült elérnie ezekkel a lépésekkel. Bolsonaro az elnökválasztáson megbukott, most már az átadás-átvétel tart, és mindenki kíváncsian várja, hogy amikor az utódja, Lula január 1-jén hivatalba lép, osztogatni próbál-e vagy valami költségvetési szigor azért lesz.

A sérülékenységi listák csúcsán van Ukrajna is – az ország esetében nem is nagyon azt kell magyarázni, hogy miért van bajban a gazdaság, hanem azt, hogy miért nem omlik össze. A válasz logikus, azokat kivéve, akik valamiért az orosz győzelemért szorítanak, minden nemzetközi partnernek az az érdeke, hogy ne legyen ukrán államcsőd. Most a legtöbben úgy állnak hozzá ehhez, hogy előbb legyen a háborúnak olyan eredménye, amelyben Ukrajna megmarad, eközben a lehető leghamarabb juthasson el az ukrán gabona a világ minden pontjára, ahol szükség van rá, a gazdasági problémákkal pedig majd foglalkozunk utána.

Gabonasiló a dél-ukrajnai Odessza kikötővárosban 2022. novemberében

AFP / Anadolu Agency / Metin Aktas

Európa szégyenpadján így továbbra is Törökország üldögél. Az ottani gazdaságpolitika eredménye az lett, hogy a hivatalos adatok szerint novemberben már csökkent az infláció, 84,39 százalékosra. A független szakértőkből álló elemzői csoport szerint ennél valamivel nagyobb, 170 százalékos a mutató. A kormány pénzszórása mellett ennek a fő oka az, hogy Recep Tayyip Erdogan elnök minden másnál fontosabbnak tartja az alacsony kamatokat. Épp akkor, amikor a világ minden többé-kevésbé komolyan vehető jegybankja kamatemelésbe kezdett, ő csökkenteni akart, úgyhogy kirúgta a pénzügyminiszterét és a nemzeti bankból mindenkit, aki nem értett egyet a kamatcsökkentéssel. Így kezdett egyszerre elszállni az infláció és zuhanni a líra.

Sok ilyen listán felbukkan Argentína is: ott kis túlzással alapállapot a majdnem államcsőd, ehhez képest bravúr, hogy most az elmúlt három évtizedük legnagyobb inflációjánál tartanak. A kormány 2019 és 2022 tavasza között szinte számolatlanul öntötte a pénzt a gazdaságra, aminek teljesen logikus következménye lett az októberre 88 százalékosra nőtt infláció.

Az argentin gazdasági miniszter, Sergio Massa unortodox megoldásként azzal próbálkozik, hogy szektoronként más-más árfolyamon lehessen amerikai dollárra váltani a pesót. Így jött a techdollár, a Katar-dollár (az országból a világbajnokságra utazó szurkolók más árfolyamon válthatnak pénzt, mint a többiek), a szójadollár, és a Coldplay-dollár.

Igen, ez utóbbit arról a Coldplayről nevezték el, bár precízebb volna Coldplay-különadónak hívni.

A Coldplay Buenos Airesi fellépése 2022. novemberében

Facebook / Coldplay / Tim Toda

A lényege az, hogy ha egy külföldi együttes nem pesóban számolja el a fellépési díjait, akkor 30 százalék extra adót kell fizetnie, és a brit együttes volt az első, amelyiknél ezt nagy tételben kipróbálták, amikor októberben Buenos Airesbe érkeztek. I will try to fix you, vagyis megpróbállak rendbe hozni – énekelhetné a miniszter is a gazdaságnak, de az eredmény kétséges: aki külföldinek muszáj, az befizeti a magasabb összegeket, az argentinok viszont ugyanúgy járnak a feketepiacra dollárra átváltani a fizetésüket, ahogy eddig.