Mit jelent az MNB döntése?

A jegybank úgy döntött, hogy az egynapos betéti tendert 18 százalékos kamattal hirdeti meg. Vagyis ha a bankok a náluk lévő pénzt az MNB-nél akarják egy napra parkoltatni, azt ilyen, az eddiginél jóval nagyobb kamaton tehetik meg. Ezzel együtt a kamatfolyosó felső szélét, amely mutatja, hogy meddig mehet ez az MNB a kamatemelésekkel, az eddigi 15,5-ről 25 százalékosra emelték meg. A bankok természetesen gyakorlatilag azonnal elkezdték az új kamatszintet beépíteni a saját árazásukba, így villámgyorsan megérzi az a cég, amely hitelhez szeretne jutni.

Miért annyira nagy szó ez?

Az egynapos betéti tender szókapcsolat ritkán szokott a legizgalmasabb gazdasági hírek között szerepelni, most mégis nagyon fontos. Ugyanis ezzel szinte mindegy lett, hogy mekkora az alapkamat, mivel ez jóval magasabb nála, a bankok ez alapján kalkulálnak a saját hitelezésüknél, vagyis ez számít az irányadó kamatnak. Ami az alapkamatot illeti, az MNB a saját kezét kötötte meg azzal, hogy szeptember végén, amikor felemelte 13 százalékosra, bejelentette, hogy most egy jó ideig ez volt az utolsó alapkamat-emelés.

Több olyan elemzői vélemény elhangzott korábban, hogy épp ez a szeptemberi lépés volt a hiba. Amikor 20 százalék fölé nő az infláció, azt mondani, hogy nem lesz több kamatemelés, szinte nyílt felhívás volt a forint elleni spekulációra, viszont ha ezek után mégis megemelték volna az alapkamatot, akkor az MNB a saját hitelességét ásta volna alá teljesen – Simor András erről, a hitelesség elvesztéséről írta azt, hogy most már meg is történt. Ehelyett találtak egy olyan megoldást, amiben nem emelték az alapkamatot, mégis kamatot emeltek.

Simor András: Hitelességi bukta

„Amit az MNB az elmúlt pár hónapban művelt, az példátlan szakmaiatlanságról, szolgalelkűségről és kapkodásról tanúskodik" - írja Magyarország jegybankjának volt elnöke.

Sikerülhet így megmenteni a forintot?

A döntés azt is jelenti, hogy aki forintot akar vásárolni, az csak nagyon magas kamatokkal teheti ezt meg. Ez jó eséllyel csökkenti a spekulációt és növeli az országba vetett bizalmat, vagy legalább megállítja a lejtőn.

Az, hogy a bejelentés után perceken belül 428-ról 418-ig, majd néhány óra alatt 416-ig erősödött a forint az euróval szemben, keddre virradóra pedig 410-nél is erősebb volt, első reakciónak mindenképp jó hír. Azonban ahogyan arra a Bank360 elemzése rámutatott: júliusban még 9,75 százalékosra kellett emelni az irányadó kamatot ahhoz, hogy az euróárfolyamot 416-ról 400 alá visszarántsák, most már 18 százalékos kamat kell ahhoz, hogy 410-ig visszahozzák. Vagyis a forintmentés működik, de egyre nagyobb áldozatokkal jár.

Túry Gergely

Milyen ára lehet ennek?

A bankok nagyjából már beárazták azt, hogy az alapkamat szeptember végén 13 százalékosra nőtt, amikor egy újabb, nem is kicsi emeléssel szembesültek. A három hónapos BUBOR – az a mutató, amely azt jelzi, hogy a bankok három hónapra milyen kamaton adnak egymásnak kölcsönt, és a legtöbb lakossági, valamint céges hitel kamatát ehhez igazítják – a bejelentés napján, pénteken 13,12-ről 16,44 százalékosra nőtt, hétfőn pedig már 16,79 százalékon állt.

Vagyis azok a cégek, amelyek most törlesztenek hitelt, a kamatforduló napja után az eddiginél jóval magasabb törlesztőrészleteket kell, hogy kigazdálkodjanak, azok pedig, amelyeknél most gondolkoznak hitelfelvételen, csak az eddiginél sokkal kedvezőtlenebb feltételekkel találnak hitelt. Erről beszélt Parragh László, amikor a Portfoliónak azt mondta, „kiszárítják a hitelpiacot”.

Mit veszünk észre ebből személyesen?

Aki lakossági hitelt törleszt, például egy lakásvásárlás után, az most még nem szembesül hirtelen nagy változással. A kamatstopot ugyanis a kormány nem csak meghosszabbította jövő június végéig, hanem gyakorlatilag az összes olyan jelzáloghitelre kiterjesztették, amelynek 2023. június 30-a előtt lesz a következő kamatfordulója.

Nagyobb baj akkor lesz, ha a cégek valóban nem jutnak majd hitelhez, vagy csak magas kamatokkal, nagyon drágán. Ha az ideiglenesnek ígért MNB-lépés sokáig megmarad mégis, akkor van esély arra, hogy valóra válik Parragh vészforgatókönyve, akkor elképzelhető az, hogy több vállalat elbocsátásokkal próbál túlélni, vagy egyáltalán nem sikerül talpon maradnia.

A kulcskérdés az, hogy amikor az MNB azt ígéri, csak addig tartja meg az új eszközöket, amíg a helyzet nem stabilizálódik, abból valójában mi lesz. Virág Barnabás „néhány napot” említett – az eltelt néhány napban olyan érdemi változás nem történt, ami trendfordulót hozhatott volna.

Kell-e recessziótól félnünk?

Igazából az MNB lépése nélkül is kellett. Az, hogy az idei negyedik és a 2023-as első negyedévben az egy évvel korábbihoz képest visszaesik a GDP, már most is a reális forgatókönyvek között van, ahol a teljes 2023-as éves recesszió sem kizárt (2022-ben azért mínuszba nem fogunk lemenni, ahhoz túl nagy volt az első féléves növekedés).

A mostani fordulat azért váratlan mégis, mert az MNB és a kormány között abban 2020–21-ben is teljes volt az egyetértés, hogy a cégek működőképességét mindenáron meg kell őrizni. Amúgy is kevés jó hír van manapság a magyar gazdaságról, az az egy viszont mindenképp pozitív, hogy cégek tömegesen nem zártak be és nem fogtak nagy leépítésekbe. Ennek a támogatása politikai szempontból is logikus – a drágulás még mindig kisebbet üt a kormány népszerűségén, mint ha százezrek vesztenék el a munkájukat –, azért a levezetésért pedig épp a múlt héten járt közgazdasági Nobel-díj, hogy egy válságot azzal lehet igazán durván elmélyíteni és időben is elhúzni, ha hagyjuk, hogy a hitelezés összedőljön. Ez a megegyezés borul most fel azzal, hogy az MNB egy olyat lépett, amely hosszú távon tényleg bajt okozhat a cégeknek.

Az így is egyértelmű, hogy a helyzet érdemi javulását az hozná el, ha nagyon gyorsan sikerülne megállapodni az EU-pénzek érkezéséről, vagy ha valami nagyon gyors fordulat állna be a világ energiapiacán. A költségvetési hiányunk egyre nagyobb, a külkereskedelem hiánya sosem volt még ekkora – benne egy másfél milliárd eurós havi gázszámlával –, devizára óriási szüksége volna az országnak, emiatt aztán a befektetők egyre kevésbé bíznak meg a magyar gazdaságban, a gyenge forint ennek is az eredménye.

Akkor mi szól a kamatemelés mellett?

Leginkább az, hogy a forint esését és ezzel összefüggésben az inflációt tényleg meg kell állítani. A forint gyengesége gyakorlatilag minden termék árába beépül, amikor pedig már 20 százalék fölötti az infláció és minden korábban elképzelhetőnél gyengébb a forint egyszerre, akkor az MNB üzenete világos: ezt le kell törni, szinte bármi áron.

Mi kerül a trappista sajtban 4000 forintba, ha magyar termék?

Hogyan tudja a forint gyengülése áttételesen is drágítani a bevásárlásainkat?

Az sem elhanyagolható szempont, hogy október van. A legtöbb cégnél mostanában fordul komolyra a 2023-as év tervezése, és egyáltalán nem mindegy, milyen forintárfolyammal és mekkora inflációval számolnak. Bármilyen időszakban fontos arról meggyőzni a cégvezetőket, hogy javul a jövőkép, most különösen az.

Sikerülhet megfelezni az inflációt?

Ha Orbán Viktor szavait arról, hogy 2023 végére meg kell felezni az inflációt, úgy értjük, hogy a havi számokat kell nézni, akkor az a terv hasonló komolyságú, mint ha Orbán arra utasítaná a Napot, hogy reggel keljen fel: csak a legrosszabb forgatókönyvek nem számolnak azzal, hogy a mostani 20,1 helyett 2023 utolsó hónapjaiban 10 százalék alatti inflációnk lesz. Ennek legfőbb magyarázata az, hogy addigra a bázis már az idei drágulás utáni magasabb árszint lesz.

És ez persze még mindig azt fogja jelenteni, hogy a mostani szintről drágul minden még tovább.

Éves átlagban viszont azt vehetjük majdhogynem teljesen biztosra, hogy nem fogják megfelezni az inflációt. 2022-re még az MNB is 13,5–14,5 százalék közötti éves inflációt vár (ebben benne van az év eleji 10 százalék alatti és a mostani nagyon durva is), 2023-ra 11,5–14 százalékosat jelez előre a jegybank.

Fazekas István

És persze nem szabad megfeledkezni arról sem, amit Milton Friedman még majdnem hatvan éve mondott: az infláció ellen küzdeni olyan, mint ha egy túl meleg szobában a hőmérőt akarnánk megjavítani. Az infláció általában nem önmagában a baj, hanem valamilyen bajnak a jele, a gazdaság egyensúlytalanságai vezetnek el ahhoz, hogy minden drágul. Ezeket kell kezelni, és akkor az árak is lefékeznek.