Legyen az egy volt élettárs ellen elkövetett bűncselekmény, vagy szóbeli inzultus az utcán, a nők elleni erőszak nemcsak Magyarországon, hanem az Európai Unióban is egyre súlyosabb probléma. Nemi alapú erőszak természetesen nemcsak a nők ellen létezik, mégis őket érinti a legnagyobb arányban: hivatalos adatok szerint 2012-ben az Európai Unióban minden harmadik nő számolt be ellene elkövetett fizikai vagy szexuális erőszakról.

Szerencsére az utóbbi években a jelenség egyre nagyobb figyelmet kap, jó példa erre annak a magyar nőnek az esete, aki a rendőrségen tett feljelentést, miután egy ismeretlen férfi a fenekére csapott az utcán. A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) most egy egész más szempontot is figyelembe vett az esetek elemzésénél: legújabb tanulmányukban arra keresték a választ, a nemi alapú erőszak mekkora terhet jelent egy-egy uniós tagállam költségvetésének.

Bár a nők elleni erőszak fizikai és érzelmi sérüléseit természetesen nem lehet pénzben kifejezni, az uniós szervezet az esetekkel kapcsolatos jogi, egészségügyi, szociális és kriminalisztikai költségeket számolta össze, és egészen elképesztő eredményre jutott. Becslésük szerint

az Európai Unióban a nemi alapú erőszak (gender based violence) költsége évente 366 milliárd euró, ennek 79 százaléka, azaz 289 milliárd euró csak a nők elleni erőszakra vonatkozik.

Mivel a legtöbb tagállamban nem vezetnek hasonló statisztikákat, az EIGE egy olyan módszert választott a számolásra, melynek vannak ugyan korlátai, de megközelítőleg meg lehet vele becsülni a teljes számot. Az Egyesült Királyságban számolt bűnügyi költségeket vették alapul, ott ugyanis vannak ilyen kimutatások, majd ezt népességarányosan vetítette ki az egyes tagállamokra.

Ez alapján Magyarországon évente 8 milliárd euróra, vagyis 2800 milliárd forintra rúg a nemi alapú erőszak költsége. Ebből csak a nők elleni erőszak 6,3 milliárd eurót, azaz 2230 milliárd forintot tesz ki.

Ebbe beletartoznak az egészségügyi költségek, a bírósági eljárás költségei, beleértve a polgári pereket is, a menedékhelyek kialakítása, a gyermekvédelem, a pszichológiai segítség, de még a személyes költségek is.

Magyarország ezzel az adattal egyébként nagyjából a többi uniós tagállamot követi, a szintén 10 milliós Csehországban hasonló költségeket számoltak az elemzők.

Az EIGE kutatói kiszámították azt is, hogy mely költségek a legszembetűnőbbek: legnagyobb arányban (56%) az áldozatok fizikai és érzelmi sérüléseit kell segíteni, ezt követik a bírósági költségek (21%) és a kiesett gazdasági teljesítmény, vagyis elmaradt munka értéke (14%).

A szervezet igazgatója szerint a számok ismerete azért fontos, mert segíthetik a tagállami kormányokat, hogy lássák, hova kell többet befektetni, ha valóban harcolni akarnak a nők elleni erőszak ellen.

„A emberi életnek, fájdalomnak és szenvedésnek nincs ára. Ugyanakkor, ha ismerjük az erőszak költségeit, akkor a tagállamok arra költhetnek a költségvetésből, ahol erre valóban szükség van” – mondta Carlien Scheele.

Az igazgató például arra is felhívta a figyelmet, hogy az áldozatsegítésre minden uniós tagállamban nagyon keveset költenek, a menedékhelyekre például az összes költség mindössze 0,4 százalékát.

Magyarországon egyébként a Belügyminisztérium adatai szerint a kijárási korlátozások alatt ugyan csökkent a regisztrált bűncselekmények száma, a javuló tendencia egy kategóriára azonban nem volt igaz: a vizsgált időszakban sosem követtek el olyan sok családon belüli erőszakot, mint 2020 márciusában.

Az elmúlt években havonta átlagosan 33 kapcsolati erőszakot jelentettek a rendőrségen, a szám csak a karácsonyi ünnepek idején szokott megugrani (tavaly 49-re), amikor sok időt töltenek egy fedél alatt az emberek. Tavaly márciusban az átlag másfélszerese, 50 kapcsolati erőszak került a rendőrség látókörébe. (Itt fontos megjegyezni, hogy a nyilvánosságra került esetek száma minden becslés szerint csak töredéke a valóságnak.)