Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Egy szempontból egész biztosan kiemelkedik Budapest a foci-Eb 11 helyszíne közül: amióta 2014-ben az UEFA kiosztotta a rendezési jogot, egy helyen sem költöttek annyit a stadionra, mint nálunk. A korábbi kiadásokat is beleszámítva Eb legdrágább stadionja így sem a mienk, de szinte lehetetlen versenyezni, ha a Wembley és az azeri nemzeti stadion is a mezőnyben van. Mások sem úszták meg könnyen, Bukarestben például négy stadion átépítését ígérték, és ebből kettő áll valahogy, a spanyolok az után cseréltek helyszínt, hogy a bilbaói pályára ráköltöttek még néhány millió euró közpénzt a félretervezés miatt, de más helyszíneken is komoly anyagi bukások állnak a stadionok mögött. Van azonban néhány olyan rendező város is, ahol úgy tűnik, még pénzügyileg is sikeresek lehetnek. Az egyetlen rendező pedig, ahol valaki belebukott a stadionépítés körüli korrupcióba, München. Bemutatjuk az Eb 11 helyszínét.
Ahol teljesen új stadion épült: Puskás Aréna, Budapest
A Puskás Aréna áráról néha 150, néha 190 milliárd forint jelenik meg a médiában – nem nehéz kiszámolni, hogy a kisebb összeg a nettó, a nagyobb a bruttó érték. Akármelyikkel is számolunk, az biztos, hogy sokkal több, mint az a 35 milliárd forint, amiről eredetileg szó volt, de annak a 90–100 milliárdnak is a kétszerese körül van, amit 2014-ben hallhattunk, amikor elnyertük négy Eb-meccs rendezési jogát. Az árban benne volt a stadion környékének rendezésére szánt 11 milliárd forint is.
Voltak látványos tervek, amikből nem lett semmi:
- 2011-ben még arról volt szó, hogy a régi stadion külső elemeit megtartják, és azokon belül épül egy új aréna még a következő egy-két évben,
- 2012-ben előbb azt ígérték, hogy a régi stadion mellé épül egy új 2015-re,
- majd azt, hogy a régi felső karéját nem elbontják, hanem megerősítik,
- 2013-ban viszont már újra egy olyan koncepcióra bólintott rá a kormány, hogy a régi stadionon belül épül egy új, 2017-es átadással,
- 2014-ben kiderült, hogy 35 helyett 100 milliárd forint lesz az ár, és 2018-ban jöhet az átadóünnepség,
- 2015-ben pedig elvetették az épület az épületben koncepciót, és 2019 végi határidőt jelöltek ki, amit már sikerült is tartani
Ahol már majdnem kész voltak a rendezési jog elnyerésekor: Olimpiai Stadion, Baki
Az Eb legdrágább újonnan épített stadionja címre bárki más esélytelen, ha Azerbajdzsánnal is versenyezni kell. A 710 millió eurós (azaz közel 250 milliárd forint) összköltségű építkezés még 2012-ben kezdődött meg – jellegzetes kelet-európai történet volt már maga az indulás is, hiszen a 2011-es alapkőletétel után még majdnem másfél évig nem történt semmi, de mivel az alapkövet az első azeri focimeccs lejátszásának századik évfordulójára időzítették, ennyi belefért nekik.
A költségeket az állami olajvállalat állta. Márpedig ott pénz erre van bőven, így az sem zavarta a rendezőket, hogy amióta 2015-ben átadták a stadiont, csak kétszer volt teltház (a Qarabag Európa Liga-meccsein a Roma és a Chelsea ellen), ahogy az sem, hogy ez lesz az Eb két olyan helyszíne közül az egyik, ahol csak külföldi csapatoknak lehet most szurkolni, mert a hazai nem jutott ki.
Ahol még több stadiont építettek volna, de bukott a terv:
Stadio Olimpico, Róma
A római stadion két szempontból is különösen érdekes Budapest számára: ugyanarra az 1960-as olimpiára épült, mint amire mi a régi Népstadionnal pályáztunk, és ugyanúgy közpénzből finanszíroznak mindent körülötte – egész pontosan ott az Olasz Olimpiai Bizottság a tulajdonos. Az olaszok úgy döntöttek, hogy nem lesz nagy átépítés az Eb előtt – ezt azért is tehették meg, mert az 1990-es vb előtti években teljesen átalakították a stadiont az akkori kor követelményeinek megfelelően, majd 2008-ban megejtettek még egy rekonstrukciót. Így a mostani Eb-re készülve sem erre a stadionra, sem a környékére nem kellett sok pénzt költeni, csak a WC-k és a mozgássérülteknek kialakított helyek számát kellett kicsit megnövelni az UEFA előírásai miatt.
De Róma így sem úszta meg olcsón az elmúlt éveket: eredetileg az volt a terv, hogy az AS Roma, amely a Stadio Olimpico 1953-as megnyitása óta ott játssza a hazai meccseit, egymilliárd euróból kap egy új stadiont, mire elkezdődik az Eb. A tervezést 2017-ben egyszer már leállíttatta a városi és a regionális önkormányzat, majd miután újraindították, kiderült, hogy az eredetileg tervezett határidők és a költségek sem tarthatóak, így idén februárban leállították a munkát.
Arena Nationala, Bukarest
A nagyot vállalás – és egyben a durva túlköltekezés – iskolapéldája, ami Romániában történt. Az Eb központi stadionja már 2011-re megépült, de amikor kiderült, hogy Bukarestben is lesz néhány Eb-meccs, bejelentették, hogy a város négy másik stadionját is átépítik, azzal az indoklással, hogy a csapatok ott is edzhetnek majd. Ugyan az UEFA szólt, hogy a szabályaik szerint a központi stadion mellett elég lesz egy másik helyen biztosítani edzéslehetőséget, a rendezőket ez nem zavarta, vállalták a négy stadion átépítését.
Az eredmény csak azért nem lett totális kudarc, mert az Eb egy évet csúszott. A Steaua új stadionját csak idén májusban tudták átadni, miután 18-ról 32 milliárd forintnak megfelelő költségűre drágult, a Diadalív Stadion már túljutott az 50 százalékos készültségen, miután 7-ről 12 milliárd forintnyi lejre nőtt az ára, a Rapid Stadion építése még mindig tart, a Dinamo stadionjának átépítését pedig végleg lefújták.
A csúszás még egy szempontból jött jól a rendezőknek: 2019-ben bejelentették, hogy az infrastruktúra-fejlesztésre tett vállalásokkal csak egy évvel az Eb után lesznek készen, 2020-ra annyi a céljuk, hogy már vállalható körülmények között tudják fogadni a szurkolókat. A meglepően őszinte nyilatkozat után váratlanul jött, hogy lett még egy évük minden ígéretet teljesíteni. A román válogatott pedig ki sem jutott az Eb-re – a pótselejtezőn attól az Izlandtól kaptak ki, akiket aztán a magyar csapat búcsúztatott.
Ahol csak átépíteni kellett a meglévő arénát:
Johan Cruyff Arena, Amszterdam
A hollandok 50 millió eurót (17,5 milliárd forintot) szántak 2015 és 2020 között a stadion átépítésére – hogy ez mennyire soknak számított, azt jól mutatja, hogy mai árfolyamra átszámítva az 1993 és 1996 közötti építkezés 140 millió euróba került. A stadion kívülről nézve egészen új kinézetet kapott, és belülről is érzékelhető a változás, a felső karéjban ülők számára kínálnak jobb rálátást a pályára.
Estadio de La Cartuja, Sevilla
Sevilla beugróként vállalt Eb-rendezést, idén áprilisban derült ugyanis ki, hogy Bilbao nem fogadna nézőket a járvány miatt. Pedig addigra 12,6 millió euró (4,4 milliárd forint) közpénzt elköltöttek a bilbaói stadion Eb-re alkalmassá tételére, például mert kiderült, hogy hiába fedett, a lelátó nagy részét eláztatja az eső, cserébe viszont annyira nem engedett be napfényt a tető, hogy még a fényes nappal tartott meccsekre (és hogy az esti meccseken lásson valamit az is, aki a büfébe vagy vécére megy) is benti világítást kellett kiépíteni.
De jöhetett helyette Sevilla, ami azért is jött jól az ottaniaknak, mert a 2004-es, majd a 2008-as, sikertelen olimpiai pályázatokra 120 millió euróból (42 milliárd forintból) megépített stadion nagyrészt kihasználatlanul áll azóta is, néhány kupadöntő és válogatott meccs kivételével inkább csak koncerteket tartottak ott. A város két klubja, a Real Betis és a Sevilla FC is a saját stadionját használja, miközben 1,5–1,5 százalék tulajdonjoguk van az arénát üzemeltető cégben. A tulajdonrész – és így a kiadások – többi része az andalúz regionális, a spanyol központi kormány, valamint a sevillai önkormányzat között oszlik meg.
Allianz Arena, München
Amikor 2002-ben elkezdték építeni az Allianz Arenát, azt ígérték, hogy 286 millió euróból jön ki az építkezés. Az pedig, hogy ez az összeg a 2005-ös átadásra 340 millió euróra (119 milliárd forintra) nőtt, nálunk szerény emelkedés lett volna, a németek viszont nem örültek neki. Ha tippelni kellene, melyik az Eb egyetlen stadionja, amelynek az építése körül akkora korrupciós botrány tört ki, hogy az egyik vezetőt le is csukták, valószínűleg nem sokan választották volna a münchenit. Pedig Karl-Heinz Wilmosert, a stadion építtetését és működtetését végző cég vezérigazgatóját (nem mellesleg az 1860 München elnökének fiát) épp két héttel az átadóünnepség előtt ítélték börtönre, mert kiderült, hogy az építkezésről szóló pályázat kiírása előtt 2,8 millió euróért adott ki belső információkat az Alpine-nek.
Ez bármilyen súlyos ügy is volt, a német adófizetőket nem károsította meg: mivel a stadion két tulajdonosa a Bayern München és az 1860 München voltak ekkor, az építkezéshez egy cent közpénz sem kellett. Azóta az 1860 pénzügyileg összeomlott, a stadion tulajdonjoga 2017 óta 100 százalékban a Bayerné, az Eb előtti kisebb kapacitásbővítést is ez a klub fizette. A város és az állam azért így is adott pénzt, még az építés idején 210 millió euróból fejlesztették a stadion környékének infrastruktúráját.
Ahol már a rendezési jog odaítélésekor készen állt a stadion:
Wembley, London
A futball kultikus helyszíne ez még azok számára is, akiknek nem az angol foci a legnagyobb kedvence. Ha azt nézzük, hogy mennyibe került – a 2002 és 2007 közötti építés 757 millió fontot vitt el, mai árfolyamon 1,2 milliárdot, 486 milliárd forintot –, akkor lehetetlen ennél drágábbat találni még úgy is, hogy az azeri stadion is ott van a mezőnyben, de ha azzal számolunk, hogy a rendezési jog elnyerése óta hozzányúlni sem nagyon kellett, akkor máris más a kép.
A stadion építése azért nem volt egy anyagi sikertörténet: az eredetileg tervezett ár kétszeresére drágult menet közben, kicsúsztak a határidőből, és az építtető cég százmillió fontnál is nagyobb veszteséggel zárt. Cserébe lett egy focira és atlétikára is használható stadion, amely a járvány előtt a legtöbb évben még némi nyereséget is termelt.
És a régi építészet szerelmesei is megkapták a magukét: a munkálatok alatt hozták felszínre a Watkin’s Tower alapozását. Ez az épület a XIX–XX. század fordulóján lett volna London nagy attrakciója, amikor ritka nagyravágyó tervként kitalálták, hogy megépítik az Eiffel torony mását, csak magasabbra, mint a franciák, de végül csak az első emeletig jutottak és 1907-ben inkább felrobbantották, annyira balesetveszélyes volt.
Kresztovszkij Stadion, Szentpétervár
Ha egy stadion építése akkorát drágul, hogy már a Gazprom is kiszáll, mert úgy látja, hogy baj van, az jelent valamit. Márpedig Szentpéterváron pont ez történt: egy évvel az után, hogy 2008-ban elkezdődött az építkezés, a Gazprom úgy döntött, hogy ilyen ráfizetéssel nem éri meg az üzlet, ráhagyták az önkormányzatra, hogy oldja meg valahogyan.
A siker finoman szólva sem lett teljes, a kivitelező cég 2016-ban (két évvel az előtt, hogy a vb helyszíneként mindenképp szükség volt a stadionra) kiszállt, amikor az önkormányzat már egymilliárd rubellel tartozott nekik. Nagy nehezen egy új kivitelezővel csak befejezték a munkát, hivatalosan 40, szakértői becslések szerint inkább 60 milliárd rubelből (ami átszámítva 156, illetve 234 milliárd forint). Az Eb-re készülve külön költségek már alig voltak, a fő attrakció a 2018-as világbajnokság hét meccse volt ott, ez után néhány Eb-meccset lebonyolítani már rutinból megy.
Parken Stadion, Koppenhága
Az Eb legkisebb stadionját 1990 és 1992 között építették fel 640 millió dán koronából (ez mai árfolyamon közel 30 milliárd forintot jelent), azóta csak kisebb átépítésekre volt szükség.
A stadion igazi érdekessége meccs közben nem fog látszani: az utcáról nézve egy egyszerű emeletes háznak tűnik, beolvadva a többi épület közé. A nyolcadik emeletén egy három Michelin-csillagos étterem is helyet kapott.
Hampden Park, Glasgow
Skócia gyakorlatilag már akkor készen állt az Eb-rendezésre, amikor megkapták a lebonyolítási jogot, épp akkoriban tették alkalmassá a központi stadiont arra, hogy átalakítható legyen attól függően, hogy focimeccs vagy atlétikaverseny van ott. Ekkor már a múlt ködébe veszett az a sokszorosan túlárazott, előbb 25, majd 59 millió fontba került két átépítés, amellyel az 1970-es, illetve az 1990-es években modernizálták, pedig az akkor nem kevés közpénznek számított.
Az amatőr futball szerelmesei is megtalálhatták itt a szépséget: az 1903-ban épített stadiont ugyan 1906 óta a skót szövetség is kibérelte a válogatott meccsek helyszínének, de a valódi tulajdonos a Queen’s Park FC volt (ne keverjük össze az angol QPR-ral). Ez a legrégebben alapított, még most is működő futballklub Anglia és Wales határain kívül, épp most jutott vissza a harmadosztályba. Hagyománytiszteletből évtizedeken át megmaradtak a régi, nagy stadionjukban, de végül győztek az anyagiak, 2020-ban eladták a stadiont a szövetségnek, idén márciusban pedig lejátszották ott az utolsó bajnokijukat, és elköltöztek az utca túloldalán lévő, eddig edzésre használt pályára, amelyet kibővítettek, hogy 1774 néző kényelmesen elférjen.
Az elbukott tervek
Dublin három csoportmeccset vállalt volna, de végül visszamondták ezt a járvány miatt, és az a három meccs Szentpétervárra került át. Nagy anyagi bukás nem volt ebben számukra, az Aviva Stadion 2010-re már készen állt (410 millió euró volt az ára, ebből 191 millió volt a közpénz), a városvezetés alig 26 millió euró rendezési költséggel számolt az Eb előtt. Brüsszel pedig még jóval a járvány előtt, 2015-ben visszakozott a helyiek nyomására, akkora botrányt okozott, hogy az eredeti ígérettel ellentétben nem az építő cég viselné az újonnan készülő stadion minden költségét, hanem 1,4 milliárd eurót kellett volna a városi, illetve a regionális kasszából kivenni rá.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
