Az egymást követő második évben lett 15 százalék fölötti a török infláció, a líra mélyrepülésben volt, és ugyan a GDP visszatért a növekedő tartományba, sok török bizalma megingott a kormányában. 2019-ben az önkormányzati választáson a nagyvárosokban áttört az ellenzék, Recep Tayyip Erdogan pedig azzal próbált népszerűbb lenni ez után, hogy a nemzetközi politikában igyekezett megkerülhetetlen szereplővé tenni Törökországot. A líbiai és a szíriai harcokba is beavatkozott, utóbbit a kurdok elleni támadásra is felhasználta, az EU-t pedig menekültek millióinak beengedésével fenyegette 2020 február–márciusának fordulóján. Ebben a helyzetben érte el március 11-én Törökországot a koronavírus-járvány.

A diagnosztizált fertőzöttek száma november 11-én lépte át a 400 ezer fős határt, a járványnak már több mint 11 ezer török halálos áldozata van, az aktív esetek száma az 50 ezret közelíti. Legalábbis a hivatalos adatok szerint – gyakori kritika, hogy főleg vidékről pontatlan, a valódi helyzetnél sokkal jobbat mutató számok érkeznek.

A GDP az első negyedévben még 4,4 százalékkal nőtt, de ennek a három hónapnak csak az utolsó húsz napjában volt jelen a vírus. A második negyedévben már 9,9 százalékos volt a zuhanás. Ez egészen elfogadhatónak is tűnhet, ha nyugat-európai országokhoz hasonlítjuk, csakhogy nem szabad elfelejteni, hogy alacsony bázisról már egy közepesen nagy esés is durva.

A második negyedéves GDP-esés miatt a kormány minden erővel próbálja elkerülni azt, hogy túl nagy szigorral kelljen a gazdaságot újra leállítani. Augusztus végén ugyan úgy indult újra az oktatás, hogy többen még otthon maradhattak, de szeptember végére már mindenkinek be kellett járnia az iskolába, így a szülők is mehettek dolgozni. Eközben már szeptember elején kijött a rendelkezés, amely szerint minden közterületen kötelező maszkot hordani, de ezen kívül inkább lazaságot láthatunk. Az a rendelkezés is csak november 4-én lépett életbe, amellyel az éttermeknek, kávézóknak, moziknak este 10 órakor be kellett zárniuk.

A világon sok ország vezetői próbálkoznak arra ösztönözni a cégeket, hogy minél több dolgozójukat tartsák meg, Törökországban ehhez olyan utat választottak, amit elsőre inkább egy szélsőbaloldali diktatúránál tippelhetnénk:

Erdogan betiltotta az elbocsátásokat.

A parlament áprilisban engedélyezte az elnöknek, hogy ilyen rendeletet adjon ki. Eredetileg három hónapra tervezték, de újra és újra meghosszabbították. Azt is az elnök határozhatja meg, hogy melyik szektorokban járhat állami bérkompenzáció azoknak a dolgozóknak, akiket részmunkaidőre küldenek.

Az eredmény nem meglepő: sok cég arra panaszkodik, hogy ilyen körülmények között nem lehet talpon maradni, szakszervezetek viszont azt állítják, hogy a hatóságok félrenézésével így is vannak elbocsátások.

A kormány szeptemberben egy 573 milliárd lírás válságkezelő csomagot jelentett be – ez forintba átszámítva 22 ezer milliárd, a török GDP 12 százaléka. Ennek több, mint a fele a cégek és háztartások számára biztosított hitelgarancia, amit az állami bankok hitelprogramja, a céges adók ideiglenes csökkentése és magántulajdonban lévő bankok tőkeinjekciója egészített ki. A jegybank eközben 3 százalékponttal csökkentette az alapkamatot – igaz, az első hullám lecsengésével 2-vel újra megemelte. Emellett három hónapos hitelmoratóriumot hirdettek, a céges osztalékokra felső határt vezettek be, amely a 2019-es nyereség 25 százaléka, az exportra termelő kis- és közepes vállalkozások pedig extra hiteltámogatást kaptak.

A befektetőket azonban ezzel nem nagyon sikerült megnyugtatni, a török piacot még mindig leginkább a kockázatkeresők választják. A devizapiacokon is látszik, hogy nem egyszerű a helyzet, ahogy az is, hogy a problémák nem a járvánnyal kezdődtek, az csak súlyosbított a bajokon. Míg 2015-ben még 3,1–3,2 lírába került egy euró, idén a járvány első napjaiban már 7,2-nél járt az árfolyam. A 9,7-es mélypontot október elején érte el a líra, azóta pedig ugyan kicsit javult a helyzet, de még így is 9,1-nél jár az árfolyam.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) úgy számol: 2020-ban 5 százalékos lehet a recesszió Törökországban. Ezt 2021-ben egy ugyanígy 5 százalékos növekedés követheti. Az infláció 12 százalékos lehet, a munkanélküliség pedig a tilalom ellenére is megugorhat idén 14 százalék fölé, és jövőre csak 12 százalékig csökken.