Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
I. János Károly volt spanyol király ponyvaregénybe illő menekülése mögött nagyon súlyos korrupciós ügy bújik meg. Európa egykor legnépszerűbb uralkodójának botránysorozata nyolc éve kezdődött, ügyei azonban jóval korábban.
Hol lehet a bukott király? Ez a szokatlan téma uralja az európai sajtót, miután I. János Károly volt spanyol uralkodó hétfőn váratlanul bejelentette: száműzetésbe vonul.
A spanyol uralkodóház hétfőn tette közzé az országban 39 éven át uralkodó főnemes levelét, amelyet fiának, VI. Fülöp királynak címzett, és amelyben annyit közölt, „személyes ügyei utóhatásai” miatt döntött úgy, hogy életét Spanyolországon kívül folytatja, megóvva ezzel a monarchiát.
A spanyol sajtó Dél-Európa különböző országaiban vélte felbukkanni a bukott királyt, egyes hírek szerint megfordult a portugáliai Cascaisban, netán a szomszédos Estorilban, ahol családja azt követően élt, hogy a spanyol polgárháború után menekülni kényszerült hazájából. A Lisszabon melletti kisvároson túl előkerült a hírekben Porto neve is, de a katalán Vanguardia szerint itt nem sok időt töltött a király: a lap azt írja, a volt király még Spanyolországban, egy galíciai kisvárosban töltötte a hétfői napot, onnan kocsival érkezett a 200 kilométerre található Porto repterére, ahonnan egyenesen a Dominikai köztársaságba távozott. A katalán lap szerint itt a „cukorbáróként” ismert milliárdos Fanjul család látja vendégül a volt uralkodót, mielőtt tovább utazik végleges úti célja felé – amelyről ügyvédjén kívül talán más nem tud semmit. Felesége, Zsófia a hírek szerint Madridban maradt.
Tíz éve valószínűleg senki nem gondolta volna, hogy az 1975-ben Franco diktátor halála után mindössze két nappal, 37 évesen trónra került, valamikor Európa legnépszerűbb uralkodójának számító I. János Károly időskorára újból menekülni kényszerül hazájából. Aztán egy 2012-es baleset mindent megváltoztatott: a király csípőcsontját törte, miután elesett. Az igazi gondnak azonban nem az bizonyult, hogy emiatt protézist kellett behelyezni a királynak, hanem hogy kiderült: a baleset egy botswanai elefántvadász-szafarin érte az uralkodót, ahová egy német arisztokrata üzletasszony Corinna Larsen (asszonynevén zu Say-Wittgenstein) kísérte el.
Nemcsak a szeretőre derült azonban fény, de arra is, hogy a környezetvédők nemtetszését kiváltó út 50 ezer dollárba került, ami nem feltétlenül volt jó pont egy olyan időszakban, amikor a 2008-ban elindult pénzügyi és ingatlanválság következtében az államcsőd közelébe sodródott Spanyolország, mellesleg rekordszintre emelkedett a munkanélküliség: a fiatalok fele volt állás nélkül. Az összképen az se szépített sokat, hogy kiderült: az utat nem az adófizetők fizették, hanem egy szíriai születésű szaúdi üzletember, Mohamed Eyad Kayali, a szaúdi védelmi miniszter jobbkeze. A 2016-ban kiszivárogtatott Panama papersben is szereplő üzletember kulcsszerepet játszott abban, hogy egy spanyol konzorcium nyerte el a Mekka és Medina közötti vasútvonal megépítésére a 6,7 milliárd eurós megbízást.
És nem, még mindig nincs vége a történetnek: 2013 elején kiderült, hogy a király többek között egy luxusvillát, testőröket és sofőrt bocsátott Corinna zu Say-Wittgenstein rendelkezésére, aki több útjára is elkísérte. A nő tagadta, hogy a király szeretője lenne, viszont azt nyilatkozta, hogy állami honoráriumért bizalmas küldetéseket is végrehajtott a király nevében, például az Egyesült Arab Emírségekben.
Ez a történet önmagában megérdemelhetett volna egy lemondást, ám a spanyolok ekkor még beérték egy bocsánatkéréssel. Pedig a királyi ház talapzata már ekkor is repedezett: nem sokkal a hírek szerint sokadik, szerencsétlen vége miatt elhíresült botswanai szafari előtt sikkasztási ügyben vált gyanúsítottá a király Krisztina lányának férje, Inaki Urdangarin volt kézilabdázó. Urdangarin alapítványa, a Nóos 2004–2006 között irreálisan magas áron rendezett eseményeket és fiktív számlákat állított ki különböző szolgáltatásokra, majd az ebből szerzett bevételt a királyi vő egy olyan cégbe tette át, amelynek 50 százalékban ő és infánsnő felesége voltak a tulajdonosai. Az adóelkerüléssel megvádolt Krisztinát végül felmentették, férje azonban 2018 nyara óta öt év 10 hónapos börtönbüntetését tölti.
Ehhez képest I. János Károly 2014 júniusában – öt hónappal az Urdangarin elleni vádemelés után – romló egészségi állapotára hivatkozva nyújtotta be a lemondását. Az nagy kérdés persze, hogy a csípő- és térdműtétek vagy a botrányok, a gazdasági válság és a katalán függetlenségi mozgalom erősödése miatt is egyre csökkenő népszerűség volt súlyosabb hatással az uralkodó egészségére. Egy nagy ajándékot viszont kapott alattvalóitól: a parlament elfogadott egy törvényt, amely – a korábbi gyakorlattól eltérően – mentelmi jogot biztosított a lemondott király számára, amely csak a legfelsőbb bíróság előtt nem érvényes.
A békés, de aktív nyugdíjas évek 2018-ban értek véget, amikor újból előkerült „Corinna hercegnő”: az ekkor már exszerető a sajtónak kiszivárogtatott – egy nyomozóval folytatott beszélgetésről szóló – hangfelvételen azt állította, hogy a király 65 millió euró kenőpénzt kapott a szaúd-arábiai vasúti megbízásban játszott szerepéért, amit aztán a nő nevén levő svájci bankszámlákra menekített ki. A nő állítása szerint más vagyonelemeket is rajta keresztül szerzett meg a király, akit vagyona tisztára mosásában egy 2012-ben, Mariano Rajoy akkori miniszterelnök által biztosított adóamnesztia is segített.
2019 júniusában újból lépett a volt király: levélben arról tájékoztatta uralkodó fiát, hogy minden közéleti tevékenységtől visszavonul. A válasz idén márciusban érkezett VI. Fülöptől: a király közleményben határolódott el apjától és vonta meg tőle évi 200 ezer eurós apanázsát.
Ekkorra ugyanis kiderült: Corinna nemcsak sértett exként vádaskodott, hanem a svájci hatóságok is vizsgálódnak a pénz miatt, amely a nő számláján 2012-ben kötött ki és amely a gyanú szerint szaúdi forrásból származik. Larsen azt mondta, a király „megbecsülése és szeretete kifejezésére” adományozta neki a 65 millió eurót, nem adóelkerülés volt a célja. A Telegraph ekkor arról írt, hogy a szaúdi királytól származó kenőpénz egy olyan alapítványhoz érkezett, amelynek első számú kedvezményezettje János Károly, a második pedig a fia. VI. Fülöp ekkor adta ki a közleményt, amelyben nemcsak apjától vont el pénzt, de ő maga is lemondott az örökségéről. Júniusban pedig a spanyol legfelsőbb bíróság is úgy döntött: vizsgálatot indít adóelkerülés és pénzmosás ügyében – sajtóhírek szerint ugyanis a király 2008–2012 között havi százezer eurót vett fel készpénzben svájci számlákról.
Az El País egy forrása szerint a király nemrég azt mondta: „a 40 év alattiak már csak úgy fognak rám emlékezni, mint az ember Corinnával, az elefánttal és az aktatáskával”. Az hamarosan kiderül, hogy ez a mondat azzal egészül-e ki, hogy az ember, aki száműzetésben fejezte be életét, vagy azzal, hogy az, aki alkut kötött a spanyol hatóságokkal és úgy kerülte el a börtönt.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
