Ami normális, azt helytelen helyteleníteni. Ez a helytelenség köt össze két egyébként távoli dolgot. A biztosítási díjat nem fizetők orvosi ellátásának szigorítását és a magyarországi focisták fizetését.

Aki nem fizeti a biztosítását, az nem részesül a biztosítás áldásaiból. Ha huzamosabb ideig nem fizetem a Cascómat, a biztosító sem fog fizetni, ha lerobban a kocsim. Tiszta sor. Egy ország élvonalban játszó labdarúgói az átlagfizetés sokszorosát szokták keresni. Amikor őket nézzük a tévében, természetesnek vesszük, hogy ez így van.

Nem azt mondom, hogy ebben a két ügyben Magyarországon nincs mit helyteleníteni, hanem azt, hogy a joggal helyteleníthető és joggal nem helyteleníthető dolgokat ártalmas és veszélyes összekapcsolni. Egyrészt azért, mert a tiltakozás hitelét veszti, ha részben jogtalan, másrészt a tiltakozó által kínálható alternatíva is hiteltelenné válik. Adott esetben például azzal lehet érvelni a tiltakozó ellenzékiek ellen (már persze, ha addig kitartanak a tiltakozásban), hogy ezek fütyülnek az egészségügyi kassza bevételeire, nem fontos nekik a fizetési fegyelem ezen a téren sem. Továbbá: ha ezeken múlna, egyetlen valamirevaló labdarúgót sem lehetne a magyar bajnokságba behozni vagy itthon tartani, s a drága Huszti Szabolcs még mindig Kínában rúgná a bőrt.

Ettől függetlenül is fölöttébb káros azt a populista szellemet erősíteni, hogy a potyautasok pártjára kell állni, mert ők igazából rászorulók, és fölháborító, hogy egyesek húszszor annyit keresnek, mint az átlagember, holott nekik is csak egy gyomruk van. A munkaerőpiac különböző szektoraiban sokszoros különbségek vannak az elérhető keresetek között, ezek tudomásulvétele nélkül nincs nyugati típusú társadalom, nincs liberalizmus, nincs jogállam.

Aki több mint három hónapja nem fizeti a biztosítását, az csak sürgősségi és életmentő kezelést kap, egyéb szolgáltatásért pedig fizetnie kell, amíg a biztosításának az érvényét helyre nem állítja. Ez így helyénvaló. Abban az esetben, ha az illető tudna fizetni, csak nem teszi. Kiveszi magát a kölcsönös szolidaritási hálóból abban a reményben, hogy ő majd nem szorul kezelésre, a többi meg nem érdekli. Akik számára viszont a havi (idén) 7710 forintos díj akkora teher, amelynek a viselését nem várhatja el tőle a szociálisan érzékeny társadalom, azoknak nem a nemfizetést kell elnézni, hanem ki kell őket venni a fizetésre kötelezettek köréből. Gyerekek, diákok, nyugdíjasok, gyesen, gyeten, cseden lévők, bejelentett munkaviszonnyal rendelkezők (vagy azt 45 napnál nem régebben elveszítők), álláskeresési járadékban részesülők eleve biztosítva vannak, mert vagy a központi költségvetésből fizetik a biztosításukat, vagy levonják a járandóságukból.

Nem kell olyan szövegekkel vadászni a hatást, hogy „Orbánék hamarosan elkezdik kiszórni az egészségügyi ellátásból a nincseteleneket”, hanem rá kell mutatni a probléma valóságos helyére. Ingyenes egészségügyi ellátás annak jár, akinek a jövedelme a családban nem haladja meg az öregségi nyugdíjminimum 120 százalékát, ha egyedül él, akkor a 150 százalékát, és egyébként vagyontalan. A nyugdíjminimum 2008 óta 28 500 Ft., családban élő emberre eső jövedelem közel negyedrészét, egyedül élőnek közel az ötödrészét kellene befizetnie, ha eléri ezt a határt. Ha pedig van neki valamilyen vagyona, amelyet bármilyen okból nem értékesíthet, akkor végképp szarban hagyják.

Ez tökéletesen elfogadhatatlan és felháborító. A nyugdíjminimum is, a különböző járandóságok és jogosultságok hozzákötése is, a százalékok megállapítása is, az egész úgy, ahogy van. És mégsem az az ellenzéki vezérszólam, hogy tessék központi költségvetésből fizetni a rászorultak egészségbiztosítását, és tessék a rászorultság határát reálisan meghatározni, hanem az, hogy tessék békén hagyni a jogszabályt, és nem csinálni senkivel semmit.

„Az MLSZ teljesen jogosnak érzi a magyar átlagkereset sokszorosát elérő bérezést és azt is, hogy az állam erőszakkal dotálja a veszteséges sportvállalkozásokat.” A Népszava múlt szombati számából idéztük ezt a jellegzetes mondatot, de sok helyről idézhettünk volna hasonlóakat. Így szokták összekapcsolni a joggal helyteleníthető és joggal nem helyteleníthető dolgokat. Ellenzéki szemmel nézve az egyik igazolja a másikat, kormánypárti szemmel nézve a másik érvényteleníti az egyiket.

A nézni érdemes meccsek kommentátorai és szakértői bőségesen tájékoztatják a nézőt arról, hogy a nézni érdemes focisták közül melyik mennyit keres, mi van az ő szerződésében. Mert ez tudható. Magyarországon ez nem tudható. Amikor az UEFA adataiból a szakírók kisilabizálják, hogy mennyi lehet az átlagkereset, olyan számokkal sokkolják az olvasóikat, amelyek eltörpülnek a nézni érdemes csapatok játékosainak keresete mellett.

„Manapság szinte kivétel nélkül minden nagyobb bajnokságban játszó labdarúgó fizetését könnyen megtudhatjuk a híradásokból. /.../ Magyarországon ezzel szemben a fizetések és az átigazolások összegét is tabuként kezelik. Ennek okait nem firtatjuk, viszont az Újpest FC tulajdonosa, a belga Roderick Duchatelet formabontó nyilatkozatot adott közzé, amely alaposan felpaprikázta a hangulatot a szurkolók, a sportbarátok és persze a labdarúgók között.”  Ezt írta a hungarysport.hu 2018 elején.

A nyíltsághoz szokott belga tulaj ebben a nyilatkozatban arról írt, hogy dédelgetett középpályásuknak, Windecker Józsefnek ajánlatot tettek a szezon végén lejáró szerződése meghosszabbítására. Havi nettó kétmillió forint feletti alapfizetést, lakást, kocsihasználatot és étkezést ajánlottak neki, és ehhez jöttek volna a komoly prémiumok. A csapat legjobban fizetett játékosai közé tartozhatott volna Windecker, aki ezt az ajánlatot elutasította, mert jobban megérte neki a legerősebbek közé tartozó magyar csapattól elszerződni Görögországba a Levadiakoszhoz, amely a következő szezonban a görög bajnokság tizenötödik helyén végzett, ma már a másodosztályban játszik. Ott az Újpest üdvöskéje az őszi szezonban egyetlen tétmérkőzésen jutott szóhoz. (Haza is jött a Pakshoz.)

Ha az Újpest fenti ajánlata egy görög kiscsapatéval sem tud versenyezni, mert az egy kispados játékosnak is többet fizet, mint az Újpest az egyik kulcsemberének – akkor miről beszélünk?

Tőlem a saját pénzéből minden tulajdonos annyiért vehet játékost, amennyiért akar, és akkora fizetést adhat neki, amennyit akar, de az én adómból és egyáltalán közpénzből egy fillért se. Ha valódi tulajdonosok és befektetők drága és jól fizetett játékosokkal működtetik a magyarországi labdarúgást, akkor esetleg a hazai bajnokság is nézhetőbbé válna, ami nem lenne baj. De ha nem válna, akkor sem a közpénzünk és közerkölcsünk bánná.

Ha közpénz híján a jelenlegi kiadások töredékéből működtetnék a magyarországi labdarúgást, akkor olcsóbban lenne nézhetetlen, vagy olcsóbban lenne nézhetőbb. Akkor sem volt rosszabb a magyar bajnokság, mielőtt az orbáni hatalomátvételt követően olyan brutálisan megemelték a focisták fizetését abból a közpénzből, amelyből a pedagógusokét és az egészségügyi dolgozókét lett volna indokolt. Egy 2017-es nemzetközi összehasonlítás szerint egy magyar klub bérköltsége igen jelentősen meghaladja egy cseh, szlovák, bolgár, szerb, szlovén klubét, az albán és macedón klubokról nem is beszélve. Az UEFA 55 tagállama közül 32-ben alacsonyabb a klubok bérköltsége, mint nálunk.

A magyarországi labdarúgás állapota a legerősebb érv a piacgazdaság és a teljesítményelv mellett. Ezeket söpörte el a tengersok önkényes és átláthatatlan formában rázúdított állami pénz, amely függő helyzetben lévő parazitává tette a klubokat. (tao, ekho, sokszorosan túlfizetett közvetítési díjak, eseti és önkényes pénzadományok és stadionadományok „a semmiért” stb.) Valójában még azt sem tudjuk, hogy a játékosoknak kifizetett pénzből mennyi az övék, és mennyit kell a korrupciós láncolatban leadniuk. Ennél több pénzből ennél kevesebbet elérni nemigen lehetséges. A piaci elv kapcsolja össze – nem szükségszerűen, de legalább tendenciaszerűen – a nagy pénzt nagy focival és a kis focit a kis pénzzel. A piaci elv kikapcsolásával lehet ezt az összefüggést felszámolni.

A nem-nyugatos és nem-liberális ellenzék ezzel szemben hiteles alternatívát felmutatni nem tud. A nyugatos és liberális ellenzék pedig nem is eléggé nyugatos, nem is eléggé liberális, nem is eléggé létezik.