Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
November 30-ig kellett volna lezárni a trieszti magyar kikötő adásvételét, de ez egyelőre elmaradt, a külügy szerint még nem teljesült minden feltétel a szerződéshez. Ha az eladók nem teljesítették valamelyik feltételt, Magyarország akár el is állhatott volna az ügylettől, de ez nem történt meg.
Még nem zárult le annak a Triesztben található területnek az adásvétele, ahol a magyar állam tengeri kikötőt és logisztikai központot akar létesíteni – közölte a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) a hvg.hu-val. A teljes üzlet úgy nézne ki, hogy a magyar állam két olasz cégtől, a Tesecótól és a Seastoktól vesz területet a kikötőben, plusz kizárólagos tulajdont szerez a Teseco Aquila nevű leányvállalatában, amely a kikötőüzemeltetési koncesszió birtokosa. Az olasz cégadatbázis január 2-ai állása szerint az Aquila tulajdonosa még mindig a Teseco.
Mindezzel csak az a probléma, hogy az adásvételt a kormány július elején kész üzletként jelentette be, a szerződés aláírásán Matteo Salvini olasz belügyminiszter mellett Szijjártó Péter külügyminiszter is részt vett. A tárcavezető a hivatalos közlemény szerint szó szerint ezt mondta: „Magyarország egy 300 méter hosszú partszakasszal rendelkező 32 hektáros területet vásárolt meg Trieszt kikötőjében.” A KKM októberben adta ki a hvg.hu-nak a szerződést, a dokumentumból az derült ki, hogy az ügylet nem zárult le az aláírással, illetve hogy a végső határidő november 30., amit a felek közös megegyezéssel kitolhatnak.
Valószínűleg a kormány elállhatott volna az üzlettől
A KKM nem árulta el a kérdésünkre, hogy min csúszott meg az adásvétel lezárása: „A tranzakció akkor tekinthető befejezettnek, amikor minden, az adásvételi szerződésben szereplő feltétel teljesült.” A szerződésben foglaltak szerint a helyzet azért korántsem ennyire automatikus, a feltételek nagy része ugyanis az eladókat (vagyis a Tesecót és a Seastokot) terheli, a vevőnek (vagyis a magyar államnak) pedig jogában állt volna elállni a szerződéstől, ha a két cég nem teljesít határidőre. Ezt a jelek szerint nem tették meg, a KKM szerint a kikötőépítési „munkálatok a még folyamatban lévő tárgyalások és háttérmunka lezárását, valamint a tervezett fejlesztések előkészítését és engedélyezését követően indulhatnak meg”. Persze az is lehet, hogy a vevő nem teljesítette valamelyik feltételt határidőre.
A kormány jó zűrös ügybe tenyerelt bele Triesztben, és így nagy kalamajkának vethet véget, ha az ügylet egyszer lezárul. Természetesen az olasz szereplők legnagyobb örömére. A Teseco 2015-ben csődvédelmi eljárást kezdeményezett maga ellen, a cég hitelezőivel kötött megállapodásának pedig része volt az Aquila és a koncesszió eladása. A kormány tehát egy csődeljárásból vásárolja ki az új magyar tengeri kikötőt. Emiatt ráadásul az üzletet csak akkor lehet lezárni, ha a Teseco bírósági jóváhagyást szerez hozzá. A jóváhagyás bemutatása szerepel a zárási feltételek közt, szóval ez könnyen lehet a csúszás oka.
Problémás pont lehet még, hogy a szerződés alapján egy Silone nevű olasz cégnek 30 hónapos elővásárlási joga volt a Teseco-területek egy részére – a Tesecónak nyilatkoznia kell, hogy ez a jog már nem érvényes, a Silone sose élt vele, és a Silonénak semmiféle igénye nem lehet a Teseco-területen.
Az előfeltételek nagy részét titkolják
A fentieken túl még számos oka lehet annak, hogy az ügyletet nem sikerült időben lezárni, a KKM ugyanis másfél oldalnyi előfeltételt kitakart a szerződés számunkra kiadott példányán. Megtagadták több kapcsolódó dokumentum kiadását is, arra hivatkozva, hogy az információk diplomáciai kapcsolatok jövőbeli alakítására vonatkoznak.
Mindenesetre az olasz sajtó szerint a magyar kormány a környezetvédelmi előírások és procedúrák lazításához kötötte az adásvételt a beruházás gyorsítása érdekében. Ha ezeket nem kapja meg a környezetvédelmi minisztériumtól, elállhat az aláírt szerződéstől. Helyi értesülések szerint a kormány azt is feltételül szabta, hogy zárják le a régiós önkormányzat és az EZIT (a Trieszti Ipari Terület Felügyelete) által a Teseco ellen indított jogi eljárást. A pereskedés évek óta húzódik, a Teseco ugyanis még 2005-ben vállalta egyes földterületek kármentesítését és szabott áron történő visszaértékesítését. A vád szerint a cég nem teljesítette kötelezettségeit, ezért 156 millió eurót követeltek tőle. A Teseco rajta kívül álló okokkal védekezett.
Itt érdemes megjegyezni, hogy az Orbán Viktor miniszterelnökkel kiváló kapcsolatokat ápoló (és a kikötőszerződés aláírásakor Szijjártó Péterrel parolázó) Matteo Salvini már nem Olaszország belügyminisztere, pártja, a (szélső)jobboldali Északi Liga pedig már nincs kormányon. A Liga 2018 közepétől az Öt Csillag Mozgalommal koalícióban kormányzott, 2019 augusztusában azonban Salvini bizalmatlansági indítványt kezdeményezett Giuseppe Conte miniszterelnök ellen, és felrúgta a koalíciót, hogy előrehozott választásokat kényszerítsen ki. Conte viszont inkább koalícióra lépett a balközép Demokrata Párttal, a Liga pedig ellenzékbe szorult.
A kikötőért felelős projektcég él és virul
Egyébként a magyar állam nem közvetlenül akarja megvenni a trieszti területet és a kikötői koncessziót (vagyis az Aquilát), hanem egy októberben gründolt, Adria Port nevű zrt.-n keresztül, amelynek feladata „a tulajdonszerzés megvalósítása, valamint a beruházás felügyelete, végrehajtása” – közölte a külügyminisztérium a hvg.hu-val. Az Adria Port nem csak a kikötő felépítéséért lesz felelős, de a majdani üzemeltetésért is, legalábbis ezt állította korábban a külügy a HVG-nek.
Berkeley-n végzett vezérrel indul a magyar tengeri manőver
A menedzser-jogász irányítja azt az állami céget, amely Magyarország 300 méternyi tengerpartján 60 éven át üzemeltethet kikötőt. A Külgazdasági és Külügyminisztérium által alapított Adria Port Zrt. alaptőkéje 1,8 millió euró, vagyis nagyjából 600 millió forint.
A céget a KKM alapította, százszázalékos tulajdonosa a magyar állam, a tulajdonosi jogokat a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) gyakorolja, alaptőkéje 1,8 millió euró, vagyis nagyjából 600 millió forint. Vezérigazgatója, a 34 éves, olaszul is beszélő Garai Péter Tibor dolgozott már az Egyesült Államokban, Ázsiában és Magyarországon, és a minisztérium kötelékében részt vett a trieszti projekt előkészítésében is – adta meg a magyarázatot a szaktárca a vezető kiválasztására. A cég felügyelőbizottságában helyet kapott a tárca határ menti gazdaságfejlesztésért felelős helyettes államtitkára, Kiss-Parciu Péter.
Egyszóval a kikötővásárlás és -építés a jelek szerint még mindig sínen van, bár csúszik. Az továbbra sem látszik, miért lesz ez jó Magyarországnak, iparági szakemberek szerint ugyanis a kikötő elsősorban mérete miatt nem lesz alkalmas a magyar vállalkozások exportjának kiszolgálására. Kikötői logisztikai központra a vállalkozásoknak pedig nincs szükségük, mert áruikat jellemzően már Magyarországon konténerekbe pakolják, úgy szállítják a kikötőkbe. Szijjártó Péter még júliusban próbált valamiféle magyarázatot adni. Bár sok konkrétumot nem mondott, arra utalt, hogy a terminált amolyan transzferkikötőnek szánják a nagy kikötők, például Rotterdam vagy Pireusz irányába.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
Nincs sok értelme a trieszti magyar kikötőnek, de legalább jó drága lesz
