hvg.hu: Az utóbbi időben szinte mindenhol a fenntarthatóságba botlunk, az év szavai is szinte kivétel nélkül a klímaváltozással vannak összefüggésben, mondhatjuk trendi lett ezzel foglalkozni. Így lesz ez 2020-ban is?

Ifj. Chikán Attila: Igen, eljutottunk odáig, hogy mindenki beszélgetett mindenkivel, megvolt a protokoll, aláírta, nyilatkozott, tüntetett. Most már csinálni is kell valamit. Persze nem állítom, hogy egyáltalán nem léptünk előre, de a tempó, ahogy haladunk, ahhoz képest, hogy mennyit beszélünk róla, nagyon nem kielégítő. Egyre valószínűbbnek tartom, hogy

nagyjából 10 évünk van arra, hogy ne okozzunk visszafordíthatatlan károkat.

Azt gondolom, hogy három kimenetel lehetséges: az első, hogy megússzuk az egészet. Nos, ez a hajó már elment. A második, hogy olyan keretek közé korlátozzuk, ami még belefér. Eddig is voltak árvizek, természeti katasztrófák, amelyekből több lesz ugyan a jövőben, így nem lesz egyszerű együtt élni velük, de még mindig megoldható problémákat jelentenek majd. Persze, a hatások nem 10 év múlva jelentkeznének, hanem 30-40 év múlva, csak egy évtized múlva lesz az a pont, ameddig még tehetünk ellene valamit. A harmadik forgatókönyv a legrosszabb, amikor olyan keveset tettünk, hogy klímakatasztrófába torkollik az egész.

hvg.hu: Tíz év. Ennyire rossz a helyzet?

Ch. A.: Ha optimista akarok lenni, akkor azt mondom: nagyon markánssá vált ez a téma a köztudatban, akár az egy évvel ezelőtti állapothoz képest is. Ebben természetesen benne van a sokak által vitatott Greta Thunberg-jelenség is. Sokan mondják ugyanis, hogy a fiatal aktivistát így meg úgy manipulálták. Hadd legyek kicsit gonosz:

az, hogy tudatos manipuláció vagy egy egyedülálló nemzeti hős kiállása miatt lett közbeszéd tárgya a fenntarthatóság, majdnem teljesen mindegy. Én szívesen ülök fel egy olyan manipulációnak, ami a fenntarthatósággal foglalkozik. Ezeken majd akkor vitatkozzunk, ha megoldottuk a problémákat.

hvg.hu: De miért pont most lett ez a téma ennyire hangsúlyos?

Ch. A.: Egy hasonlattal élve azt mondhatom, hogy eddig egy fekete poharat töltöttünk alulról, a víz szintje évek óta emelkedik és most jutottunk el odáig, hogy túlcsordult. Persze sok előjel utalt arra, hogy ez be fog következni. Ilyen például a technológiai fejlődés, amely egyre reálisabbá tette ugyan a fenntarthatóságot, de ott a másik oldal is, hogy mára tagadhatatlan problémákkal kell szembenéznünk: az óceáni szemétsziget, a példátlan méretű amazóniai erdőtűz és természeti katasztrófák sosem látott nagy száma is idén lett közbeszéd tárgya. Annyi minden összejött, hogy mostanra bekerült a téma a top 3-ba is a cuki cicák mellé.

AFP / Gabriela Bilo

A fenntarthatóság, a klímaváltozás ma már a mindennapjaink részévé vált, a Facebookon nem tudok kettőt görgetni anélkül, hogy ne fussak bele egy ilyen témába. Mindig azt mondtam, hogy akkor lesz az igazi az áttörés, ha három csoport egyszer csak elkezd ezzel foglalkozni: ez a választó, a fogyasztó és az alkalmazott. Lényegében tehát az ember, csak három különböző kabátban. Mert akkor cégvezetőként, fenntarthatósági stratégia nélkül nem fogom tudni eladni a termékeimet, vagy egyszerűen nem fogok tudni több embert felvenni, mert az Y és a Z generáció nem fog elmenni olyan vállalathoz dolgozni, ami nem figyel a fenntarthatóságra. Ez egyébként már most is látható tendencia.

hvg.hu: Ugyanakkor a legtöbben úgy vannak ezzel, hogy hiába teszek én bármit, ha az igazán nagy szennyezők, azaz a vállalatok és az államok nem lépnek, akkor az semmit sem ér.

Ch. A.: Arról, hogy mit tehet egy kicsi ország, egy kicsi ember, egy kicsi család, esetleg kicsi cég, nekem Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című könyve jut eszembe. Ez úgy kezdődik, hogy le akarják bontani a Földet, mert autópályát építenének a helyére. Az emögött álló felfogás szerint úgysem érdekel senkit sem, hogy mi történik egy közepesnél kijjebb eső, lényegtelen kicsi galaxis egyik elhanyagolható naprendszerének piciny bolygóján. És végül is az univerzumnak, több milliárd galaxissal, abban egyenként milliónyi naprendszerrel valóban teljesen mindegy, hogy mi történik a Földön. Ha ez a választás, akkor lehet azt mondani, hogy teljesen mindegy, mit csinálok, csak szerintem nem lehet így élni. Nem hiszem, hogy az a jó út, hogy meggyőzöm magam arról, hogy mindegy mit csinálok, senkit sem érdekel és nincs is befolyásom semmire.

A tűzoltó is mondhatná, hogy attól, hogy ő nem vonul ki, a többiek még eloltják a tüzet, vagy a tanár, hogyha az az egy osztály tudatlan lesz, abba még Magyarország nem pusztul bele.

Ha valaki be akarja látni, hogy ő mennyire nem fontos, annak a vége önbeteljesítő jóslat lesz. Én inkább azt mondom, hogy próbálja ki, milyen az, ha tesz is valamit. Egyébként a cégek és az országok is kezdenek váltani. Egyre többen látnak ebben olyan versenyelőnyt, ami azt a pluszt jelentheti, amivel felülkerekedhetnek vetélytársaikon.

hvg.hu: A pesszimistáknak mi lehet a legjobb motiváció? Egy Greta Thunberg? Vagy egy politikus? Esetleg, ha a kedvenc márkája lép a fenntarthatóság irányába?

KPMG

Ch. A.: A marketing már ismeri a véleményvezér fogalmát. Nekik kell ezt hangsúlyozni, hiszen a különböző társadalmi csoportok szemében mások számítanak véleményvezérnek. Van, aki egy politikus után képes úgy menni, mint a szülője után, valakinek pedig mindez kontraproduktív, hiszen, ha a politikus ezt mondta, akkor már csak azért sem. Greta Thunberg ugyanez. Persze rendkívül kevés a nem megosztó véleményvezér, ezért van szükség a vállalatok, a kormányok, a nonprofit szervezetek, a celebek és a youtuberek összefogására. A Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért (BCSDH) legutóbbi ülésén például felmerült, hogy mihez kezdjük egy rapperrel, aki fenntarthatósági témákban zenél. Én azt mondom, hogy segítsük, támogassuk. Persze ne feltétlenül a BCSDH közgyűlésén lépjen fel, amelynek kötött tartalmától idegen lenne a stílus, de egy vállalati bulin a fiatalok körében abszolút nyerő lehet. A lényeg, hogy egy véleményvezér nem elég az áttöréshez, együtt kell dolgoznunk.

hvg.hu: Az nem lehet, hogy azért volt népszerű téma a fenntarthatóság az elmúlt időszakban, mert a legutóbbi válság óta egy bizonyos békeidőszak volt, így egyre több pénze lett az embereknek? Most azonban a legtöbb elemző gazdasági visszaesést vár. Másképp fogalmazva: ha rossz minőségű párizsira van csak pénzem, akkor nem nézem, milyen a csomagolás.

Ch. A.: Ebből a szempontból az országok között nagyobb különbség van, mint a ciklusok között. Egy magyar inkább dönt a párizsi mennyisége, mint minősége alapján egy svájcihoz képest, de messze fenntarthatóbban gondolkodhat, mint mondjuk a Burundiban élő társa. Tehát mondhatnánk, hogy valamilyen szintű jólét kell hozzá, ám ez is egyre kevésbé igaz, hiszen a technológiai fejlődésnek köszönhetően egyre több az olyan megoldás, ahol a fenntarthatóság immár választás kérdése, hiszen nem drágább, mint az eddig használt megoldások.

Rendkívül sokat segítene az is, ha egyre jobban érvényesülne az úgynevezett körforgásos gazdaság: annyit vegyek, amennyi kell, ne akarjak többet, használjam ameddig lehet, ha elromlik, javíttassam meg, és így tovább. Például nekem van egy öreg rádióm a telken, ami már nem szól olyan szépen, mint a ma kaphatók. De máig megvan, mert az általam kedvelt beszélgetős műsorok hallgatásához tökéletesen megteszi. Fel kell mérni az igényeket, ne a társadalmi státuszhoz vagy pénzügyi helyzethez vásároljunk. Ha pedig elromlik, akkor elviszem megcsináltatni, vidéken még van hova. Oda, ahol a bácsi a múltkor a cipőmet is megragasztotta 500 forintért. Ha nem lenne szempont a fenntarthatóság, akkor lehet már lecseréltem volna a rádiómat és a cipőmet is.

hvg.hu: Mikortól lehet azt mondani, hogy valaki fenntarthatóan él?

Ch. A.: Mindent az ésszerű határok között kell tartani. Ne legyünk demagógok, maradjanak meg a mobiltelefonok és tartsuk meg a civilizáció pozitív hatásait. Éppen ezért állítom, hogy nem az a fenntarthatóság, ha mind a tízmillióan kiköltözünk a pusztába és úgy élünk, mint az őseink, bármennyire tiszteletreméltó életet is éltek. A lényeg a reális fogyasztás, a folyamatos növekedési kényszer elkerülése. Persze a gazdaságban vannak olyan tételek, ahol szükség van rá, ám háztartási szinten ez nincs így. Ne az legyen a normális, hogy mindig kicsit többet, kicsit nagyobbat vegyünk.

A másik terület, ahol komoly változásra lenne szükség, az a politika és a szabályozás. Persze valami elindult, a kormány is elfogadta az EU klímatervét, a főváros pedig klímavészhelyzetet hirdetett. Továbbra sem gondolom, hogy ez itthon forró téma, de sokkal jobban odafigyelünk, mint akár egy évvel ezelőtt.

hvg.hu: Milyen lesz a földi élet 30 év múlva?

Ch. A.: A pesszimista verzió szerint olyan természeti katasztrófák jönnek, amelyek miatt civilizációs válságok törnek majd ki. A migráció felerősödik, nem az a fékezett habzású dolog lesz, mint amit most látunk, hanem fél földrészek fognak megmozdulni. Ugyanakkor elsősorban nem a kontinensek közötti mozgás lesz a fő probléma, hiszen, ha valaki a szárazság miatt 30 kilométerre talál vizet, akkor odamegy. Ez viszont már lehet egy másik állam területe, akik vissza akarják majd küldeni.

MTI /

Ezen felül országok tűnhetnek el a tengerszint emelkedése miatt, felborulhatnak az éghajlatok, extrém szélsőségek alakulhatnak ki, ami Magyarországon például eddig nem látott méretű szárazságot és aszályt hozhat magával. Mindez azt jelentené, hogy egy klasszikus latin-amerikai társadalom rajzolódik ki, amikor egyre kevesebb ember kezében összpontosul egyre nagyobb hatalom.

Az optimista verzió szerint olyan szinten fejlődik a fenntarthatóság szolgálatába állított technológia, hogy idővel elérjük az áttörést. Rengeteg ígéretes kutatás van és a tempó ahogy terjednek még 10 éve is elképzelhetetlennek tűnt. Ezért lehet, hogy az a technológia, ami 30 év múlva megváltoztatja az életünket, azt mondjuk 20 év múlva fogja kitalálni valaki, aki 10 év múlva kezdi el kifejleszteni azt, amin már most gondolkodik valaki.

Annyi bizonyos, hogy a technológiai fejlődés miatt radikálisan fog megváltozni a világ, remélhetően egy pozitív olvasatban, így felszabadultabb lesz az emberiség, amely elér egy olyan jólétet, hogy a lényegre koncentrálhasson: boldogabb lehessen.