– Ha július 15-re megbeszélünk egy időpontot, az jó, vagy már nagyon késő?

– De most október van.

– Igen.

Ha tippelni kellene, milyen kontextusban hangzott el ez a beszélgetés, a legtöbben valószínűleg egy lakásfelújításra vagy egy kórházi időpontfoglalásra gondolnának. Előbbieknek lenne igazuk: amikor olvasónk egy lakatost próbált keresni, akkor szembesült azzal, hogy kilenc hónap haladékot kért a munkás.

Olyan rémtörténetei lassan mindenkinek vannak, hogy egy-egy felújításhoz, javításhoz több hónapos késéssel tudna csak vállalkozót találni. Közhely az is, hogy – főleg az ország szegényebb vidékein – egyre kevesebb az orvos, de a „bármilyen szakos tanárt keresünk” hirdetések sem okoznak már nagy meglepetést. Az ok közismert: óriási a munkaerőhiány. Az országban gyakorlatilag teljes a foglalkoztatottság, sok szakma legjobbjai pedig elmentek külföldre az itthoninál jóval magasabb fizetésekért. Így pedig már egész meglepő helyzetekben találkozhat az ember a munkaerőhiány káros hatásaival.

Képünk illusztráció

Túry Gergely

Akkor is baj van, ha nem mindenki hiányzik

Igencsak feszültek voltak például az egyik budapesti uszoda vendégei, amikor percekkel a nyitvatartási idő kezdete után sem volt senki, aki beengedje őket az öltözőkhöz. Egyre türelmetlenebbül kérdezgették a takarítókat, hogy mi történik, de sem ők, sem az úszómester nem tudta, miért nem ül senki a pénztárban. Korábban reggelente még ketten is ott ültek a kasszánál, újabban viszont már csak egy pénztáros volt – végül ő nagyjából negyedóra késéssel érkezett meg, mert késett a vonata.

A vendégek más szavakat használhattak a helyzet leírására, de szép közgazdasági nyelven megfogalmazva azt láthatták: a munkaerőhiány még olyankor is megmutatja káros hatásait, ha nem 100 százalékos. Hasonlót tapasztalhatott meg munkatársunk néhány napja egy belvárosi Lidlben sorban állva az egyetlen, kora este nyitva tartó kasszánál. Volt ideje gondolkozni a problémáról, előtte ugyanis nagyjából 50 vevő állt.

Magyarázatokból nincs hiány

Az ország nagyvállalatai közül a MÁV az egyik, ahol ha gond van a munkaerőhiány miatt, akkor azt sokan nagyon gyorsan észreveszik. A cég tájékoztatása szerint a 38 ezer munkavállalójukhoz képest idén nyárra 1073-ra csökkent a betöltetlen pozíciók száma. Azt állítják, hogy ezt jó munkaszervezéssel és túlórázással még át lehet hidalni. Épp a munkaszervezés hibáira hivatkozott a vasúttársaság szeptemberben, amikor a Közlekedő Tömeg Egyesület arról számolt be, hogy egy napon négy vonat sem tudott elindulni Budapest és Pécel között azért, mert nem volt rájuk mozdonyvezető. Loppert Dániel kommunikációs igazgató akkor azt magyarázta: szó sincs arról, hogy ne lenne elég mozdonyvezető.

hvg.hu

Loppert arról is beszélt: a jegyvizsgálóknál vannak betöltetlen pozíciók, de ezt is megoldják. A csodafegyver ebben az esetben is a sokat emlegetett munkaszervezés. Ami pedig a pénztárosokat illeti, ott két és fél hét elég volt arra, hogy új irányt vegyen a cég kommunikációja. Szeptember elején Biber Anett szóvivő még elismerte, hogy a munkaerőhiány miatt zártak be este fél nyolctól reggel hatig a Nyugati pályaudvar belföldi jegypénztárai, és azt is hozzátette: keresik a megoldásokat, amelyekkel vonzóbbá tehetik ezt a munkakört, például most épp egy évközi béremeléssel. Tizenhét napnak kellett ez után eltelnie, hogy Loppert Dániel már azt mondja: valójában az utasok jegyvásárlási szokásai változtak meg, ezért van szükség egyre kevesebb pénztárosra. A két magyarázat között történt meg, hogy a Keletiben nem nyitott ki az éjszakai jegypénztár, mert az egyetlen éjszakás dolgozó megbetegedett.

Kreatív megoldást választott a kormány is, amikor a kiderült, hogy egyre nagyobb a létszámhiány a kormányablakoknál. Épp aznap, amikor megírtuk, hogy Tuzson Bence, a Miniszterelnökség közszolgáltatásokért felelős államtitkára információink szerint válságtanácskozást hívott össze, hogy miként lehetne orvosolni a kormányablakok munkaerőhiányát, a politikus azzal állt ki a nyilvánosság elé egy debreceni átadóünnepségen:

a kormány célja, hogy tovább egyszerűsödjön a közigazgatási ügyek intézése.

MTI / Balázs Attila

Ha nem nagy szervezetről van szó, hanem csak kevés alkalmazottat foglalkoztató cégről, akkor még látványosabb gondokat tud okozni, ha az a néhány dolgozó kiesik. Ennek tökéletes példáját láthatták azok, akik a nyáron Százhalombattáról Tökölre akartak átjutni: június végén leállt a dunai komp közlekedése, és legközelebb csak augusztus közepén indult újra a járat. Az okot nem is tagadták, nem volt elég matróz. Nem is csoda, a szakmabeliek becslései szerint a Magyarországon végzett matrózok négyötöde már külföldre ment dolgozni, az itthoninál akár háromszor magasabb fizetésekért.

Pontosan mekkora a munkaerőhiány?

A KSH legfrissebb adatai szerint Magyarországon 3,4 százalékos a munkanélküliség. Arról vannak viták a közgazdászok között, hogy milyen alacsony munkanélküliségi rátánál beszélhetünk már teljes foglalkoztatottságról, de a legtöbben egy ilyen adatnál már azt mondják, hogy eljutottunk erre a pontra. A 3,4 százalékos adat azt jelenti, hogy 157 ezer regisztrált munkanélküli van az országban.

A közgazdászok szerint egy 3 százalék körüli munkanélküliségi adat azt jelenti: gyakorlatilag csak az nem dolgozik, aki a statisztikai mintavétel idejében épp két munkahely közötti váltásban volt, aki egyáltalán nem akart dolgozni, vagy aki teljesen alkalmatlan még az alapszintű munkák elvégzésére is. (Aki már elég idős ahhoz, hogy dolgozhasson, de munka helyett még iskolába jár, azt nem számítják be a munkanélküliek közé.) Nem véletlen, hogy a munkaerő-közvetítő cégek egyre inkább arra panaszkodnak: már olyan embereket próbálnak munkába állítani, akik a munkakultúra alapjaival sincsenek tisztában, például azzal, hogy ha reggel nincs kedve az embernek bemennie dolgozni, akkor is muszáj.

A helyzetet tovább súlyosbítja az, hogy a munkanélküliségi adat amiatt is alacsony, mert sok magyar külföldön dolgozik, ráadásul ők általában a képzettebbek. Vagyis az ő munkájuk a statisztikában jól mutat, de az itt élők nem érzik annak a hasznát, hogy ők dolgoznak.

Túry Gergely

Egy hete a Világgazdaság írt arról: a műszaki szakmákban tartós a munkaerőhiány, de a vendéglátásban és a szállodai álláshelyeknél sem javult a helyzet az elmúlt időkben. A banki pozíciókban is több mint negyedével ugrott meg az álláskeresések száma a harmadik negyedévben. A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége csak a saját tagjainak adatai alapján 200-250 ezer fősre becsli a hiányzó dolgozók számát. De a probléma nem csak Magyarországé: a PwC a térségünk 15 országában készített egy tanulmányt, e szerint a régiónkban a munkaerőhiány csak a magáncégek számára évente 116 ezer milliárd forint kárt okoz, ami több, mint a magyar, a horvát és a szlovák GDP együtt. És akkor azt még nem is vizsgálták, hogy micsoda problémákat okoz, ha az állami cégeknél – mint a vasútnál, a busztársaságoknál, a közigazgatásban vagy épp a postánál – nincs elég dolgozó.

Úgy tűnik, a kormány terve sem jött be, hogy a munkába visszacsábított nyugdíjasokkal töltsék fel a hiányzó álláshelyeket. Emlékezetes, Kósa Lajos 2017-ben még arról beszélt, két éven belül legalább 800 ezer nyugdíjas vállalhat majd munkát, de akár egymillió is. Ehhez képest Tállai András azt árulta el: idén nyárra érte el a százezret a munkaerőpiacra visszatért nyugdíjasok száma. Pedig tényleg dolgozott azon a kormány, hogy az időseket visszavigyék dolgozni. A nyugdíjas-szövetkezetek megteremtése mellett a munkaviszonyban dolgozó nyugdíjasok után idén januártól már csak személyi jövedelemadót kell fizetni, járulékot nem.