Donald Trump nagy kamatcsökkentést sürget, sőt követel Jerome Powell-től, az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve elnökétől, aki pénteken mondja el nagyon várt beszédét Jackson Hole-ban, a Fed éves gyűlésén. A Bloomberg szerint konszenzus van abban, hogy lesz újabb kamatcsökkentés a júliusi kamatvágás után, de távolról sem abban a mértékben ahogy azt az amerikai elnök sürgeti. Negyed százalékot tart valószínűnek a megkérdezett szakértők többsége - Trump szerint ez édeskevés a recesszió elhárítására.

Az USA elnöke szokásos nagyzoló stílusában azt állította, hogy egy nagy kamatcsökkentés nagy fellendülést okozna az Egyesült Államokban. Ehhez képest most a dollár árfolyama túlságosan magas, rekordokat dönget, ezt törnék le az alacsonyabb kamatok - állította az USA elnöke. Arra számít, hogy hallgatóinak és olvasóinak a többsége nem néz utána a számoknak, azokból ugyanis kiderül, hogy az úgynevezett dollár-index, amely egy valutakosárhoz viszonyítja a zöldhasú bankó árfolyamát, ma alacsonyabban áll, mint amikor Donald Trump hatalomra került. 2002-ben volt a legmagasabb a dollár árfolyama, ma ez 20 százalékkal alacsonyabb.

A Kínával kapcsolatos tervei sem jöttek be, bár úgy nyilatkozott az USA elnöke, hogy a sors őt jelölte ki arra: rázza gatyába a globális gazdaság első helyére pályázó vetélytársat. A dollár árfolyama a jüanhoz képest 3 százalékkal magasabb, mint amikor Donald Trump beköltözött a Fehér Házba, pedig a Mennyei Birodalomban az infláció jóval magasabb, és a kereskedelmi háború is jobban megviseli mint az Egyesült Államokat.

AFP / Karen Bleier

Csakhogy Pekingben ügyesebben menedzselik a pénzügyi politikát, mert a döntéshozók mind jónevű amerikai egyetemen végeztek és hosszú távon gondolkodnak. Ehhez képest Trumpnak egyetlenegy célja van: mindenáron elkerülni a recessziót az Egyesült Államokban, ahol jövő novemberben elnökválasztást rendeznek, ő pedig nyolc évet akar a Fehér Házban tölteni.

A recesszió elkerülésében mindenki érdekelt

Az amerikai visszaesés szinte az egész globális gazdaságot magával sodorhatja - hívja fel a figyelmet a Bundesbank szakértőinek elemzése. Olaf Scholz német pénzügyminiszter, aki politikájában Wolfgang Schäuble vonalát követi, most először pendítette meg: immár nem elképzelhetetlen egy keynesianus fordulat, vagyis az állam a költségvetési többlet egy részét a gazdaság élénkítésére fordítaná. A németek nyugtalansága érthető, hiszen a gazdaságuk stagnál, ami rossz hír az eurozónának és az egész Európai Uniónak.

Ezért is várja nagy érdeklődés Jackson Hole-ban Christine Lagarde-ot, aki a Nemzetközi Valutaalap éléről kerül át november elsején az Európai Központi Bank élére. Christine Lagarde nem közgazdász, hanem jogász, de jól ismeri az Egyesült Államokat, mert ott alapozta meg a karrierjét egy hírneves ügyvédi iroda élén. Ott tanulta meg a konszenzusteremtés fontosságát, amelyet azután remekül kamatoztatott az IMF vezérigazgatói posztján, ahol jóval rugalmasabban alkalmazta a korábbi neoliberális elveket, mint elődjei, vagy Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter, aki a görög válság utolsó felvonásakor, 2015-ben, Lagarde-dal is szembemenve a szigorú pénzügyi vonalat erőltette, akármilyen nagy társadalmi és politikai ára volt is ennek Görögországban.

Jelenleg a görögök helyett az olaszok okoznak fejfájást, ahol Trump legjobb tanítványa, Matteo Salvini is adócsökkentést akar. Ha ez bekövetkezne, akkor az sokkolná az eurózónát és az egész Európai Uniót is, Itália államadóssága ugyanis oly hatalmas (mintegy 2500 milliárd euró), hogy annak kezelése szinte lehetetlennek látszik, ha az eurozóna harmadik legerősebb gazdasága adósságcsapdába kerülne. Matteo Salvini Trumpra hivatkozik, aki fütyül arra, hogy az USA államadóssága minden rekordot megdönt. Csakhogy a dollár világpénz és az Egyesült Államok gazdasága jelenleg még a legerősebb a világon – szemben a pangó olasz gazdasággal.

Brendan Smialowski / AFP

A részvénypiacok kivárnak

A Reuters elemzői szerint a Federal Reserve Board döntéshozóinak a dilemmája az, hogy a globális gazdaság helyzetét vizsgálják-e vagy az Egyesült Államok legfrissebb számait vegyék-e figyelembe? Ha az előbbit vizsgálják, akkor nyilvánvaló a recesszió fenyegetése, amit az amerikai kamatláb változása alapvetően befolyásolhat. Csakhogy közben az amerikai adatok meglehetősen jók: a munkanélküliség mélyponton, a belföldi fogyasztás rekordokat döntöget.

Persze mindez jórészt hitelből megy. A nagy hitelpiramisok összeomlására jó példával szolgált a 2008-as globális pénzügyi válság, amely az USA ingatlanpiacáról indult és szinte mindenkit magával sodort a világon. Kivéve Kínát, amelynek akkor döntő szerep jutott a globális válság leküzdésében. Erre Hszi Csinping elnök gyakorta figyelmezteti is az ő "Donald barátját".

Csakhogy akkoriban Kína még pénzügyi fallal választotta el magát a világtól, vagyis képes volt a szuverén döntésre. Ma viszont Pekingben is azt figyelik, hogy mi történik Jackson Hole-ban, ahol a világ pénzügyi vezetői egyetlen dologra koncentrálnak igazán: ez pedig a Fed által meghatározott kamatláb.