De amikor Oswaldo odaért, már vagy negyvenen álltak a sorban. A kubai szocialista állam által, elvben, garantált normák szerint minden kubai polgárnak naponta egy darab öt peso centim-es kenyérhez van joga. Ez a minimális kenyéradag amerikai dollárcentben szinte kifejezhetetlen, kb. a dollár ezreléke. De ez már régóta csak elmélet. A valóságban a kubaiak már régóta 10 peso centet, vagyis kb. negyven dollárcentet fizetnek egy kenyérért. Már ha van. De mostanában nincs.

A kormány illetékese szerint a nagy malmok alkatrészhiánnyal küzdenek. Sőt, a hat nagy kubai malom legnagyobbika, amely a teljes termelés ötven százalékát adja, csak jövő januárban kapja meg a szükséges alkatrészeket. Itt valami nagyon megreccsent a központi állami tervezésben. A búza jön, mint ahogy minden élelmiszer, sőt néha már a cukor is importcikk. De a feldolgozás befulladt, ezért a szűkös állami valutatartalékból 30 ezer tonna kész lisztet kellett vásárolni. De még így is 40 tonnás a hiány. Az AFP által idézett egyik havannai, kenyérért sorban álló idős asszony azért optimista volt: „Ennél nehezebb időket is átéltünk már” -  mondta a francia hírügynökség tudósítójának. Kérdés, hogy ezt a mentalitást osztják-e a fiatalok is, akiket már nem hajt a világforradalmi eszme, csak egyszerűen normális, a szegénységet meghaladó életnívóra vágynak. (via AFP)