Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A kormány szerint nincs szükség ennyi emberre a közszférában, a szakszervezet viszont úgy látja, előbb a feladatok mennyiségét kellene csökkenteni, aztán lehet beszélni létszámcsökkentésről is. A két fél egymással nem egyeztet, pedig hétfőn már bejelenthetik, hogyan bonyolítják le a beígért leépítést.
A tervezett leépítés csak egy eleme lehet az állami foglalkoztatás átalakításának, azt rövid időn belül az egész rendszer átalakítása követheti. Ennek része lehet az ügytípusok és tevékenységek áttekintése és a felesleg kiiktatása – vagyis a valódi bürokráciacsökkentés, ezzel együtt pedig a most beígértnél sokkal nagyobb leépítés. Erről a tervről a napokban Tuzson Bence, a Miniszterelnökség közszolgálatért felelős államtitkára is nyilatkozott, a politikus szerint a kormányablakokban intézhető kétezer ügytípusból hétszázat át lehet alakítani, de akár meg is lehet szüntetni.
Ez azonban nem minden: úgy tudjuk, az állami szférában maradó dolgozók jogállásának módosításával kapcsolatban is változtatásra készülnek kormányzati körökben. A Munka törvénykönyv hatályának kiterjesztése a szakszervezetek szerint tovább rontanáka dolgozók helyzetét – lassan az állami szférában alkalmazottak tényleg csak abban reménykedhetnek, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben kormányzati segítség nélkül is találnak maguknak munkát a versenyszférában.
A tervezett változtatások részleteit eddig nem közölte a kormány, egyelőre annyit lehet tudni, hogy – a Magyar Idők szombati híre szerint – a hétfői kormányülésen születhet döntés a közszféra létszámcsökkentéséről. Így a hétfői Kormányinfó lesz az első alkalom, hogy a még júniusban kilátásba helyezett elbocsátásról konkrétumokat tudhassunk meg .
A mézes madzagtól a keserű piruláig
A 2019-es költségvetési tervezet benyújtásakor előbb a köztisztviselők béremelését ígérte meg Varga Mihály pénzügyminiszter, nem sokkal később azonban az is kiderült, ez nem jelentené a bértömeg növelését. A plusz fizetés ára az, hogy 15-20 százalékkal csökkentené a kormány a központi közigazgatásban dolgozók létszámát.
Az, hogy ez csak a 14 ezres körre vonatkozik, vagy ennél nagyobb léptékű lehet, illetve, hogy mekkora időtávban pontosan mennyi embert küldenének el, azóta sem derült ki. Nemrég mindenesetre már 40 százalék körüli létszámcsökkentésről is szó esett több minisztériumban, eközben Gulyás Gergely azzal nyugtatja az érintetteket, hogy a leépítés nagyja abból állhat össze, hogy a nyugdíjba vonulók helyett nem vesznek fel új embereket.
Ez már a kormánydöntés előtt is megvalósult, hiszen június 24-e óta létszámstop van a közigazgatásban, ennek keretében nem lehet felvenni a friss nyugdíjasok helyett senkit, és a lejáró határozott idejű munkaszerződéseket sem lehet meghosszabbítani.
Kérdés van?
Az érintett szervezetekkel sem átszervezésekről, sem a leépítésről, sem a béremelésről nem egyeztettek a mai napig – erősítette meg a hvg.hu kérdésére a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (MKKSZ) elnöke. Pedig a szervezet ezt többször kezdeményezte az elmúlt időszakban. Boros Péterné reméli, hogy legalább a mostani kormánydöntés után ez megtörténhet. „Ha előveszik a leveleinket, lesz kapaszkodó” – utalt arra, hogy a kormány több tagjával igyekeztek felvenni a kapcsolatot, néhány napja például Pintér Sándor belügyminiszternek címeztek nyílt levelet ennek érdekében.
A bértömeg-gazdálkodás (vagyis az, hogy nem a létszámot, hanem a juttatások össztömegét határozzák meg) kiterjesztése persze nagy mozgásteret aligha hagy a tárgyalásokra, még úgy is, hogy a szakszervezeti vezető szerint lépéskényszerben van a kormány. Hiába nőtt ugyanis az engedélyezett állami foglalkoztatotti létszám (a közfoglalkoztatottak nélkül) 680 ezerre, a jelenlegi munkamennyiséget figyelembe véve százezer ember hiányzik a rendszerből.
A munkaadói oldal, pontosabban a Vállalkozók és Munkaadók Országos Szövetsége viszont úgy látja, 100 ezer embert lehetne az állami szférából átterelni a magángazdaságba, enyhítendő az ott meglévő munkaerőhiányt. A képlet azonban nem ilyen egyszerű, hiszen, mint Boros Péterné korábban lapunknak fogalmazott: „az íróasztal magától nem talál munkát”.
A szakszervezeti vezető különösen a diplomások elvándorlását tartja aggasztó folyamatnak, és azt, hogy az elmúlt időszakban állandósult a tízórás munkavégzés. Szerinte a szűkülő garanciák miatt egyre nehezebb lesz munkaerőt találni vagy megtartani még úgy is, ha a kisebb létszám miatti nagyobb munkaterhelést magasabb bérrel kompenzálják. A központi közigazgatásból már így is távoztak annyian – háromezren –, ahány embert a tervezett leépítés érintene.
A szakszervezeti vezető a távozások egyik indokaként említette azt, hogy a köztisztviselők között ma már több a nő, ennek ellenére nemhogy megteremtenék a lehetőségét a rugalmas foglalkoztatásnak, de még annál a kormányhivatalnál is megszüntették, ahol ez megvolt – mert nem passzolt bele a normába.
Mindez azért is érdekes lehet, mert a kormány célul tűzte ki azt, hogy elősegíti a nők nagyobb arányú bevonását a munkaerőpiacra – erről nemrég Varga Mihály is beszélt egy fórumon.
A pénzügyminiszter akkor egyébként még egy csoportot említett: a nyugdíjasokét. Az idősek munkavállalásánál egy fontos könnyítésről döntött az Országgyűlés: 2019-től bérük után nem kell járulékokat fizetni. Egy fontos akadály azonban még mindig nehezíti a munkavállalást, az, hogy a közszférában dolgozóknak le kell mondaniuk az öregségi ellátásról, ez alól csak külön engedéllyel kaphatnak felmentést.
A mostani létszámstop az enyhítéssel pont szembemegy, a szakszervezeti vezető ennek ellenére nem tartja kizártnak, hogy visszavonnák a 2010 után életbe lépett szigorítást.
De miért nem elég kevesebb ember?
A kormány ugyan a párhuzamosságok felszámolását ígéri, ám ennek egyelőre nincs nyoma, és rövid távon a digitalizálás sem feltétlenül jelent kevesebb munkát – érvelnek a szakszervezeti vezetők. A karcsúsítás még Lázár János ötlete volt, aki 2015-ben több kormányzati háttérintézmény megszüntetésével vagy tárcák alá rendelésével igyekezett elérni 100-150 ezer fős létszámcsökkentést, vagy mint fogalmaztak, a közszférában dolgozók átterelését a magánszektorba.
Sikernek éppenséggel nem nevezhető a kezdeményezés: a Policy Agenda nemrég publikált összeállításából kiderült, hogy az elmúlt három évben változatlanul 560 ezer a központi költségvetési szerveknél foglalkoztatottak létszáma. Sőt, vezetői szinten nemcsak a létszám nőtt a másfélszeresére, de személyi juttatásokra már kétszer annyit költenek.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
