Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Szorosnak ígérkezik a jövő heti szavazás a Sargentini-jelentésről. Mi az eredmény megjóslása helyett arra vállalkoztunk, hogy megnézzük, mi történhet utána Brüsszelben.
Mi kell, hogy megszavazzák?
A Judith Sargentini zöldpárti holland képviselő által összeállított jelentés elfogadásához a leadott szavazatok kétharmada, egyben az összes európai parlamenti képviselő többsége szükséges. (Utóbbi 376 támogató voksot jelent, előbbi nyilván az éppen szavazók számától függ.)
A legnagyobb kérdés az, hogy a Fidesz pártcsaládja, az Európai Néppárt 218 képviselője hogyan szavaz majd. A frakció távolról sem homogén: amíg például a holland konzervatívok egyértelműen a Fidesz kizárását követelték nemrég, Manfred Weber frakcióvezető eddig engedékenyebbnek mutatkozott Orbán Viktorral szemben.
Igaz, ez változhat, Weber ugyanis az őszi politikai szezon nyitányaként, a héten bejelentkezett Spitzenkandidatnak, vagyis az Európai Bizottság néppárti elnökjelöltjének. És ezzel nemcsak aktivizálta magát, de túlléphet eddigi békülékenynek tűnő hozzáállásán is.
És hogy nem a levegőbe beszélünk: Weber az osztrák közszolgálati tévének úgy nyilatkozott szerdán, semmilyen engedményt nem fognak tenni Orbán Viktor magyar kormányfő pártjának, a Fidesznek.
Ha mindenáron jósolni akarunk, arra sem árt emlékeztetni, hogy 2017 tavaszán, amikor az EP a most záruló vizsgálat elkezdéséről határozott, az EPP-frakció az utolsó pillanatban elvetette saját, enyhébb határozattervezetét a magyarországi helyzettel kapcsolatban, és megszavazta a szigorúbbat.
Csak emlékeztetőül: az akkori szavazáson az indítványt 393 képviselő támogatta. Ez a képviselők felénél több, de a kétharmadot akkor sem érte el a voksok száma, igaz, ott erre nem is volt szükség.
Judith Sargentini: A Fidesz több módosítóját beemeltem a jelentésbe, nem örültek neki
Ismerem a magyar kormány minden érvét, és épp ezek erősítenek meg a jelentés igazában - mondta a hvg.hu kérdésére Judith Sargentini, aki nagyon bízik benne, hogy az uniós tagállamok nem nézik tovább tétlenül a magyar jogsértéseket. A holland zöldpárti képviselő nem csak a gyűlölködést érzékeli, de azon magyarok reményét is, akik az Európai Parlamenttől várnak támaszt.
Miről szavaznak?
A jelentés a magyarországi helyzetet elemzi, és ha megszavazzák, az azt jelenti, hogy a képviselők egyetértenek azzal, hogy „az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikke (1) bekezdésének megfelelően az Unió alapértékeinek Magyarország általi súlyos megsértése egyértelmű veszélye” áll fenn.
Az ominózus cikk egyébként ezt mondja ki:
„A Tanács, a tagállamok egyharmada, az Európai Parlament vagy az Európai Bizottság indokolással ellátott javaslata alapján, tagjainak négyötödös többségével és az Európai Parlament egyetértésének elnyerését követően megállapíthatja, hogy fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy egy tagállam súlyosan megsérti a 2. cikkben említett [a jogállamiságról szóló] értékeket. Mielőtt ilyen megállapítást tenne, a Tanács meghallgatja a kérdéses tagállamot, és ugyanezen eljárásnak megfelelően ajánlásokat tehet neki.
A Tanács rendszeresen ellenőrzi, hogy azok az okok, amelyek alapján ilyen megállapítást tett, továbbra is fennállnak-e.”
Ha megszavazzák, egyből szankciók jönnek?
Nem, a parlamenti javaslatot a tagállamoknak kell jóváhagyniuk. A négyötöd ebben az esetben azt jelenti, hogy a 22 országnak kell támogatnia az eljárás megindítását.
Ez azonban még nem minden. A tanácsi vizsgálat eredményét a tagoknak egyhangúlag kell jóváhagyniuk. Ez például azt jelentené, hogy annak a lengyel kormánynak is Magyarország ellen kell szavaznia, amelyik nem csupán jó viszonyt ápol Orbán Viktorral, de ellene is éppen egy hasonló vizsgálat folyik az igazságügyi reform miatt. (Az az Európai Bizottság kezdeményezésére.) Mindent összevetve tehát – figyelembe véve azt, hogy maga a Sargentini-jelentés is azt javasolja, adjanak időt Magyarországnak a kifogásolt dolgok orvoslására – legkorábban a szerdai szavazás után 7,5-nyolc hónappal jöhetnének szankciók.
Akkor megmenekültünk?
A parlamenti felhatalmazás komoly fegyvert jelenthet az Európai Bizottság számára, amely korábban azzal az indokkal nem indított a lengyelországihoz hasonló eljárást Magyarországgal szemben, hogy
- a kormány nyitott a párbeszédre Brüsszellel (értsd: bizonyos kérdésekben – például a pálinka adóztatása – akár hajlandó vissza is lépni);
- a jogállamiság működésében nem látnak olyan rendszerszintű kockázatot, mint Varsó esetében, ahol a bírósági rendszert gyakorlatilag a végrehajtó hatalom alá terelték be.
Megint csak politikai döntésről lehet azonban szó, amely nagyban függ attól, hogy hivatala utolsó szűk egy évében Jean-Claude Juncker bele akar-e menni egy ilyen horderejű akcióba. Elképzelhető az is, hogy ehelyett Juncker a már elindított (és jó eséllyel elindítandó) eljárásokat igyekszik felgyorsítani. Ilyen a Stop Soros, a Lex CEU, a civiltörvény – a teljesség igénye nélkül.
Ezeknél azonban az Európai Unió Bíróságának jut a főszerep. A kötelezettségszegési eljárásoknál ugyanis – szemben a 7. cikkel – ez a független testület hozhat kötelező erejű döntést, nem a tagállamokat tömörítő Tanács. És az csak egy dolog, hogy a testület jogi és nem politikai döntést hoz, az sem mellékes, hogy ezt saját menetrendje alapján teszi. Arra pedig a tagországok rá is játszanak, hogy erre néha éveket kell várni.
És ha mégis lesújtanak, kizárhatják Magyarországot az EU-ból?
Nem, az unióból nemhogy kizárni nem lehet egy országot, de még a kilépni se nagyon tudnak – elég arra gondolni, milyen bénázás megy több mint két éve a Brexit ügyében.
Mellesleg a cél nem is az ország büntetése, hanem azé a kormányé, amelyik a jogállamisági normákat sérti meg. Méghozzá úgy, hogy ha semmiképpen nem hat a jó szó meg a politikai nyomás, kizárják a döntéshozatalból. És ez addig nem is fog megváltozni, amíg az intézkedések „elrendeléséhez vezető körülményekben változás következik be”, akkor megint csak a tagállamok négyötöde vonathatja vissza a döntést.
Ez a kizárás mit jelent?
Egy gyorstalpaló: az unióban a – valamennyi tagállamra érvényes – jogszabályokat általában az Európai Bizottság indítványozza, elfogadásához pedig az Európai Parlament jóváhagyása is szükséges. A végső döntést azonban nem ez a két nemzetek felett álló testület hozza meg, hanem a tagországok szakminisztereinek Tanácsa, vagy még felsőbb szinten az Európai Tanács, amely a huszonnyolcak állam- vagy kormányfőit tömöríti.
Ha tehát valakit kizárnak a döntéshozatalból, az azzal jár, hogy olyan dolgokat kényszerítenek rá, amelyekbe nincs beleszólása.
Idáig senki nem jutott el, és egyedül Ausztriával szemben vetették fel egyáltalán, amikor 2000-ben Wolfgang Schüssel kancellár kormánykoalíciójába bevette a Szabadságpártot (FPÖ). Már akkor is felmerült azonban az a kérdés, ami most még aktuálisabb: mennyire üt vissza az, hogy egy amúgy is EU-ellenes kormánynak hirtelen indoka is lesz, hogy szapulni kezdje választóinak az uniót?
Mit veszítünk, ha az Orbán-kormánnyal szemben mégis meglépik?
Bár a következő hónapok már a ciklus végét hozzák az EU döntéshozatalában, távolról sem lesz uborkaszezon, sőt.
Az országok előtt pedig ott van az egyik legsúlyosabb kérdés – ami így nélkülünk dőlne el –, a 2020 utáni hétéves költségvetés (azzal, hogy mennyi pénzt bocsátanak Magyarország vagy az itteni agrártermelők rendelkezésére).
Az új javaslatokat pedig Jean-Claude Juncker jövő szerdán – a Sargentini-jelentésről szóló szavazás előtt néhány órával – ismerteti éves, az EU helyzetéről szóló beszédében. Előzetes hírek szerint itt – az óraátállítás eltörlésének kapitális problémáján túl – a migráció kezeléséről szóló reformok kerülnek szóba. Biztosak vagyunk abban, hogy a témával kapcsolatban még mindig van mondanivalója Orbán Viktornak.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
