Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Pakisztán leendő főnökének, akár az eddigi főnöknek, ugyanaz lesz a főnöke: a vezérkar. A voksolás győztese ugyanis lényegében a hadsereg lesz – ez az általános vélekedés a stratégiai fontosságú dél-ázsiai muszlim atomhatalomról. A helyi köznyelv – a brit gyarmati hagyományok jegyében – a general elections kifejezést titkon a „generálisok választásának” gúnyolja.
Klánok, kórok, katonák
Tény, hogy az 1947-ben a britek által a függetlenségbe taszított Pakisztánt – polgári kormányzása idején – a Bhuttó-klán alapította Pakisztáni Néppárt (PPP), illetve a legutóbb kormányzó, Navaz Saríf nevével fémjelzett konzervatív Muszlim Liga (PML-N) vezette. Kivéve, amikor a tábornokok megelégelték ezt (vagy négy ízben), és magukhoz ragadták a hatalmat.
A Bhuttóknak többször meggyűlt a bajuk a politikájukat a háttérből árgus szemekkel figyelő vezérkarral. A dinasztia-alapító Zulfikar Ali Bhutto elnököt Ziaul Hakk tábornok állította félre, majd végeztette ki. Leánya, Benazir kormányfőként került szembe a hadsereg hatalmasaival, merénylet áldozata lett. Jelenleg az unoka, az Oxfordban végzett, 29-éves Bilaval Bhutto Zardari (és korábban visszaélések vádjával bebörtönzött apja, Aszif Zardari, a „Mr. 10%”) áll a PPP élén.
A miniszterelnöki posztot korábban már háromszor is betöltő Navaz Sarífot korrupcióval vádolták. Miből futotta londoni luxuslakásra, ahol a közelmúltban még a feleségét ápolta? A „Panama Papers” nyomán fény derült jónéhány családi csalafintaságukra, amiért távollétében 10 évi börtönbüntetésre ítélték. Amikor július elején - a szintén közpénzek elsikkasztásával vádolt leányával együtt – hazatért, már a repülőtéren mindkettejük kezén kattant a bilincs. Mindezt aligha lehetett a mindvégig befolyásos tábornokok tudta nélkül, pláne akarata ellenére végrehajtani. Saríf állítja, hogy az általa sokat bírált hadsereg foglya, kiváltképp azért, mert javítani szeretett volna az „ősellenség” Indiához fűződő viszonyon. Távollétében öccse, Sahbáz irányította pártjuk választási kampányát, persze miniszterelnök-jelöltként. A nagy ügy képviselete itt is a családban marad…
Stratégiai szerepben
Pakisztán a világ (Indonézia után) második legnépesebb muzulmán állama. A 207 milliós, 95-97 százalékban muzulmán lakosság túlnyomó része változatlanul meglehetősen szegény. Ám a stratégiai fekvésű - Kínával, Afganisztánnal, Iránnal és Indiával szomszédos - atomhatalomnak mindig is fontos szerep jutott a térséggel kapcsolatos nagyhatalmi játszmákban. Tagja volt az Egyesült Államok hidegháborús regionális katonai tömbjeinek (a közép-keleti CENTO-nak és a távol-keleti SEATO-nak), sorsformáló szerepe volt Moszkva afganisztáni drámájában. Pakisztán volt a szovjet-ellenes mudzsáhedek hátországa, a tálibok szülőhelye és bábája, de még a hírhedt Oszama bin Laden búvóhelye is.
Az ország „ikertestvére”, India mindmáig veszélyes nukleáris riválisként tekint rá. Ádáz örökségük vitatott darabja Kasmír, amelyért több háborút vívtak, máig a feszültség egyik gócpontja. A hivatalos neve és államvallása szerint is Pakisztáni Iszlám Köztársaságot aligha véletlenül nevezik a „politikai iszlám globális központjának”.
Amióta Donald Trump új regionális stratégiájában nagyobb súlyt kap India, és bírálja Pakisztánt, hogy nem tesz eleget a tálibok „pacifikálásáért”, Iszlámábád az utóbbi időben méltán vívta ki a globális terveket szövögető Peking figyelmét. Ennek bizonysága az általuk birtokba vett Gvadar kikötője, az odavezető infrastruktúra, egyéb korántsem önzetlen, de nagyvonalú, milliárdos támogatások egész láncolata a kínai Új Selyemút („Egy Övezet, Egy Út”) kezdeményezés keretében.
Az új pakisztáni kormánynak a világpolitika pályáin is akad majd dolga bőven. A győzelemre eleve esélyesnek tartott, ám csekély diplomáciai tapasztalattal rendelkező Imran Khannak (akit ellenfelei előszeretettel tituláltak „Tálib Khannak”), aki délután már be is jelentette győzelmét, alighanem újra elő kell vennie harci mezét.
Playboy világfiból populista muszlim?
Az egykori pakisztáni krikettsztár és aranyifjú megtért. Egy ideje az iszlám szelid báránya, sőt a tábornokok kedvence. Kampányának legfőbb „hívószava” a korrupció- és a dinasztikus politizálás elleni hadüzenet volt.
A Lahorban született, 65 éves Imran Ahmad Khan Niazí (ez a teljes neve), az 1992-ben világbajnok pakisztáni krikettcsapat kapitányaként tett szert hírnévre. Az Oxfordban politikatudományi és közgazdasági diplomát szerzett, jóképű férfiú ezután inkább a bulvárlapok, az előkelő szórakozóhelyek sztárjaként, netán három házassága kapcsán került a hírekbe.
A tékozló fiú sportsikerei csúcsán visszavonult, majd playboyból lett prédikátorként a pakisztáni politika pályáin próbált szerencsét. Ezután folyamatosan finomított szexszimbólum arculatán. 1996-ban alapította meg a Pakisztáni Igazság Mozgalmát (Tehrík-e Inszáf), de eddig soha nem indult eséllyel a kormányhatalom megszerzésére.
Az utóbbi időben a stadionokban ismét a tőle megszokott heves vérmérséklettel harcolt – a választási győzelemért. Kampánya ezúttal sem nélkülözte a populista lózungokat. Hadat üzent a korrupciónak és a szegénységnek, alázta a politikai nómenklatúrát, az eddigi váltógazdaságban hatalmon lévő két nagy pártot. Csak a hadsereget, kivált annak vezetését nem. Ellenfelei szerint intenzív tábornoki támogatással (amit ő persze vehemensen tagad) lendült támadásba a hatalom megszerzésére.
Ám hiába jut kormányra a fegyverek árnyékában, a kőkemény küzdelem még hátra van. A muszlim atomhatalom súlyos gazdasági gondokkal küzd. Az új, gyaníthatóan koalíciós kabinet 37,7 milliárd dolláros rekord kereskedelmi deficitet örököl, megrendült tőzsdével. Az ország exportja három egymást követő évben folyamatosan csökkent. Nemzeti fizetőeszközét, a rúpiát az elmúlt hét hónap során háromszor, összesen 15%-kal kellett leértékelni. Fizetési mérlege válságba került, adósságát csúcsra járatták. Devizatartalékait előbb 1 milliárd dolláros kínai kölcsönnel segítették ki, majd ottani kereskedelmi bankok további 3 milliárddal támogatták közös projektjeik aládúcolását. De az új kormány alighanem kénytelen lesz további hitelmankóért az IMF-hez fordulni. A cáfolatok ellenére nyílt titok, hogy az előző kormány pénzügyminisztere áprilisban már ezért kilincselt a Világbank és a Valutaalap vezetőinél.
„Pakisztánnak nincs dolga a liberalizmussal vagy az iszlám fundamentalizmussal – hajtogatta vezérszólamát a bajnok. - A legfontosabb dolga, hogy végre megoldja a kormányzás ügyeit.” Márpedig logikusnak látszik, hogy a gazdasági helyzet további romlása a szélsőséges erők térnyerésének, akár terrorista akciózásának nyit teret. (Még a voksolás napján is véres atrocitásra került sor, egy választási helyiségben is öngyilkos merénylő robbantott. Az áldozatok száma csak itt meghaladta a 30-at.)
Imran Khan a csütörtöki hírek szerint a 272 most megnyerhető egyéni választási körzet jelentős részében első helyen fut be a Muszlim Liga és a Néppárt képviselőjelöltjei előtt, alighanem koalícióra kényszerül. Ellenfelei máris a választások tisztaságát vitatják. A számítógépes rendszer összeomlott, másutt a voksolás ellenőreit szorították ki a mintegy 55 millió szavazat kézi számlálásából. A voksolás „biztonságát” országszerte 370 ezer egyenruhás felügyelte – néhol a választási helyiségeken belül is!
A menetrend
A 106 millió választásra jogosult 50-55 %-a szavazott, de a választás vesztesei csalást, katonai beavatkozást emlegetnek, így heves politikai összecsapások következnek. Bár Pakisztán csak tavaly ünnepelte fönnállásának 70. évfordulóját, ezen a téren máris jelentős hagyományokkal rendelkezik. És ha az elégedetlenség átlépi a vezérkar tűréshatárát, a hadsereg karnyújtásnyira van a hatalomtól. Hagyományosan saját befolyását őrzi és védi.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
