Életemben nem láttam még olyan gazdasági projektet, amely politikailag ennyire megosztaná a világot

– jelentette ki Maros Seferovic, az EU energiaügyekben illetékes biztosa. A gazdasági képlet viszonylag egyszerű: az Északi Áramlat 2. úgy hoz földgázt Európába, hogy nem érinti Ukrajnát és Lengyelországot. Ha elkészül, akkor 55 milliárd köbméter földgáz érkezik majd Oroszországból Németországba a Balti-tenger alatti vezetéken. Ez az EU földgázigényének körülbelül a 60%-át fedezi. Minthogy Hollandiában kimerülőben vannak a gázmezők Groningen környékén, ezért az orosz földgáz importja teljesen érthetőnek tűnik. Gazdaságilag az is, de a politikai számítások felülírhatják a gazdasági tényeket.

Itt van mindjárt Amerika, amely óva inti Európát az orosz gázfüggőségtől. Erre már Donald Trump is felhívta a figyelmet, amikor tavaly Varsóban találkozott 16 közép- és kelet-európai állam vezetőivel. Mindjárt ajánlotta is az orosz földgáz helyett a cseppfolyósított amerikait. A lengyelek, akiknek ellenszenve Oroszország iránt évszázados, le is csaptak erre az ajánlatra, noha a cseppfolyósított földgáz különleges kikötő kell – méregdrága berendezésekkel. De hát Varsóban az Egyesült Államokat stratégiai szövetségesnek tekintik, így ilyenkor a pénz nem számít.

A washingtoni kongresszus mindkét pártjának szenátorai és képviselői felszólították a német kormányt, mondjon nemet az oroszoknak! Berlin azonban megmakacsolta magát, és igent mondott az Északi Éramlat 2. gázvezetékre. Kik lobbiztak ezért a német fővárosban? Mindenekelőtt a szociáldemokraták – írja a Deutsche Welle. Sigmar Gabriel exkülügyminiszter különösen aktív volt, és nem feledkezhetünk meg Putyin kedvenc német lobbistájáról, Gerhard Schröder exkancellárról sem. Schröder jelenleg a Rosznyefty orosz olajtársaság elnöke, és dollárban is milliárdos. Rajta kívül még egy német nagyság felbukkant Putyin beiktatásán a Kremlben: Matthias Warnig. Az ő cége építi az Északi Áramlat 2.-t.

Ő egyébként a keletnémet titkosszolgálat egykori főtisztje, aki a német–orosz kapcsolatok egyik kulcsembere. Vlagyimir Putyinnal állítólag még Drezdából ismerik egymást. Oroszország jelenlegi elnöke az egykori NDK-ban a KGB-t szolgálta

Nemcsak hívei, de ellenzői is vannak Németországban a projektnek, méghozzá a kancellár asszony pártjában, a CDU-ban. Angela Merkel hosszas habozás után döntött az Északi Áramlat 2. mellett, hiszen tisztában volt vele: mind Németországban, mind az EU-ban sokan bírálják majd ezért. Sőt, az EU-n kívülről érkezhet a leghevesebb bírálat. Porosenko ukrán elnök kerek perec megmondta áprilisban Berlinben, hogy itt nem gazdasági, hanem politikai döntésről van szó, és a döntés ellentétes Ukrajna érdekeivel. Amerika ugyanígy nem tágít, és az orosz fenyegetésre utal. Mike Pompeo amerikai külügyminiszter Németország szemére hányta a NATO miniszteri értekezletén, hogy a pénzét az oroszoknak előnyös gázvezeték építésére fordítja ahelyett, hogy teljesítené az észak atlanti szervezet előírását, és a GDP 2%-át költené katonai célokra.

A politikai fenyegetés nem használt, a németek megadták az engedélyt az orosz gázvezeték építésére, de pénzügyileg még mindig meg lehet torpedózni a nagy tervet. A kulcs az lehet, hogy a Gazprom értéke – a földgáz árának csökkenése miatt – 350 milliárd dollárról 50 milliárdra csökkent. Vagyis a bankok számára nem épp vonzó partnerré változott. Ezenkívül ott vannak a szankciók Oroszország ellen. Trump bármikor újra lecsaphat. Úgyhogy valószínűleg nem túlzott az EU energiaügyi biztosa, amikor kijelentette a Deutsche Welle portálnak, hogy életében nem látott még olyan gazdasági elképzelést, mely oly nagy vihart kavart volna, mint az Északi Áramlat 2.