Miért érezzük úgy, hogy egyre kevesebbet ér a pénzünk, miközben a statisztikák nem ezt mutatják?
Több oka is van annak, hogy az érzékelt infláció nagyobb annál, mint amennyit a hivatalos árindex sugall. Mert bár a 2015-ös és 2016-os enyhe defláció után az áremelkedés üteme nem éri el a jegybank céljaként megjelölt 3 százalékot – a legutóbbi KSH-jelentés alapján mindössze 2,5 százalék volt –, a fogyasztók, vásárlók többsége úgy érzi, már túl is lépte azt. Bennük a hiba? Netán a statisztika téveszti meg őket?
A jelenséget a szocializmus éveiben azzal intézték el a kabarészerzők, hogy a hús drágult ugyan, de a lépegető exkavátor olcsóbb lett, vagyis az árak átlagosan nem változtak. Ez még a hatósági árak világában is túlzás volt, hiszen az akkori statisztika is a forgalommal súlyozva vette figyelembe az egyes termékek fogyasztói árát. A mai is ezt teszi. Ezzel együtt az érzékszervi csalódásnak statisztikán belüli és kívüli okai is vannak. Ezek közül négy tényezőt vesz alaposabban szemügyre a HVG.
Elsőként a lakásáraknak az árrobbanás illúzióját keltő száguldásának hatását, másodjára a termékminőséget, amit a statisztika nehezen tud megragadni. Itt a tömegcikkek dömpingje áll szemben a túlárazott újdonságokkal. A harmadik tényező az árszerkezet optimalizálására való törekvés: egyes szolgáltatásokat több összetevőre bontanak, mint például a fapados járatok működtetői. A repülőjegy viszonylag olcsó, de a túlsúlyért extra díjat kell fizetni, enni- és innivaló csak pénzért kapható a fedélzeten, jó drágán, és a várostól távoli repülőtérről még be kell jutni a célállomásra. A negyedik pedig az a sajátosság, hogy néhány szolgáltatás ára szinte nem is függ a kereslettől, mert azt kényszerek diktálják. Ilyen eset, ha valaki az orvosi várólistát azzal rövidíti le, hogy fizet a magánrendelőben, vagy ha egy szülő magánórán készíti fel a gyermekét a nyelvvizsgára, ami az egyetemi felvételihez már-már nélkülözhetetlen.
A gyakorlatban persze mindenkinek egyéni árindexe, inflációs mutatója van, amely a vásárolt termékek, szolgáltatások összességét tekintve jócskán eltérhet az átlagtól. Ez önmagában is okot adhat a bosszankodásra. Ezzel együtt sem érdektelen belepillantani az árak világának rejtélyeibe, ehhez kínál a HVG most megjelenő száma sorvezetőt.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.