Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Gyógyszerkísérletekhez adunk el állatokat Észak-Koreának, magyar húst vinnének a Fülöp-szigetekre, és az itteni cégek érdekében Közép-Ázsia diktatúráiban is udvarolnak a politikusok. Körbenéztünk a magyarok különös üzleti partnerei között.
Nagy meglepetést keltett, amikor kiderült, hogy Kim Dzson Un diktatúrájával is üzletelnek magyarok. Mégpedig valakik 4,4 millió forint értékben adnak el élő emlősállatokat Észak-Koreának, valószínűleg gyógyszerkísérletekhez. Ezen kívül 2,6 millió forintért terápiás vagy megelőzési célú gyógyszereket is kapnak tőlünk. Az talán annál meglepőbb, hogy a kereskedelmi mérlegünk negatív Kim Dzsong Un országával, amely 24,5 millió forintért ad el a magyaroknak szulfonamidokat, amelyeket bakteriális fertőzések kezelésére használnak.
Mindez valószínűleg soha nem tűnt volna fel senkinek, ha Donald Trump amerikai elnök nem közli, megszakítja a kapcsolatot minden olyan országgal, amely kereskedelmet folytat Észak-Koreával. A Külgazdasági és Külügyminisztérium gyorsan reagált: ha az amerikaiaknak ez fontos, leállítják a kereskedelmet,
de nem hisszük, hogy a mi hétmillió forintos exportunkon múlik a rezsim fennmaradása.
Más diktatúrák fennmaradása sem a magyar exporton múlik, ám nem nagy túlzás azt mondani, hogy szinte mindegyikkel üzletelünk. A KSH adatai szerint egyetlen állam van, a csendes-óceániai Tuvalu, ahonnan 2010 óta nem érkezett áru Magyarországra, és nem is vittek oda semmit a hazánkban működő cégek.
Arra is sokan felkapták a fejüket, amikor az EU külügyminiszterei közül elsőként Szijjártó Péter kezet fogott a Fülöp-szigetek gyilkosságokkal büszkélkedő elnökével, Rodrigo Dutertével. Erre sem nehéz magyarázatot találni: a 103 millió lakosú ország valóban nagy piacot jelenthet. Négy éve még az akkori külügyminiszter, Martonyi János is tárgyalt Manilában, hogy a húspiacot nyissák meg a magyar termékek előtt – csakhogy akkor még nem volt diktatúra ott.
A mostani magyar külgazdasági és külpolitikai tárcát pedig ez nem zavarja. „Együttműködni jöttünk, nem beavatkozni” – mondta Szijjártó, aki szerint nem a magyarok dolga kommentálni a Fülöp-szigetek belpolitikáját (vagyis például az utcai erőszakot, a drogdílerekre és az annak hitt emberekre kiadott kilövési engedélyt). Az együttműködés annyit jelentett: három magyar cég megkapta az engedélyt, hogy húst exportáljon, az Eximbank pedig 510 millió eurós hitelkeretet nyitott, hogy a két ország cégeinek együttműködését támogassa.
Nem sokkal később aztán egy fülöp-szigeteki államtitkár Budapesten járt, és azzal büszkélkedett: Szijjártó 6 milliárd forintot ajánlott fel a Manila-öböl és a Laguna-tó megtisztítására – előbbiről azt mondta az elnök, hogy az ottani halak majd meghíznak, mert oda fogja bevágni az összes bűnözőt. A KKM aztán pontosított: mindez nem friss pénzből, hanem a már meglévő Eximbank-hitelkeretből történne.
| Nem működő országba is sikerül eladni magyar terméket |
A KSH évről évre összesíti a magyar külkereskedelmi termékforgalmat minden egyes országgal. Aki ebben kutakodni kezd, találhat érdekes adatokat – igaz, sok esetben egy-egy év kiugró számát egyetlen nagy üzlet magyarázhatja. Csak néhány példa: - Chilébe a magyar kivitel értéke 2013 óta megtriplázódott, már 25 milliárd forint - felpörgött a kereskedelem Etiópiával: a tavalyi és tavalyelőtti 6 milliárdos kivitelünk a 2009-es 20-szorosa - Szomáliába általában évi 12-16 millió forint értékben tudnak a magyarok eladni árukat, de tavaly 33 milliós forgalom is összejött - felfedezték a magyar üzletemberek a Kajmán-szigeteket: az elmúlt két évben már több mint 100 millió forintért vittek oda itteni árukat - egy év alatt másfél millió forint értékben kapott magyar árukat a Vatikán |
A magyar diplomácia nem sokkal a Fidesz 2010-es hatalomra kerülése után indított offenzívát, hivatalosan a keleti nyitásnak nevezett stratégia keretében. Ekkor vettük fel a kapcsolatot tucatnyi egzotikus, többségében óceániai országgal, amelyek nagy része értékelhetetlen a magyar üzletemberek számára. Már akkor is sokan arról beszéltek, hogy a cél annyi volt, nyerjék el 2011-ben ezeknek az államoknak a szavazatát, amikor az ENSZ Biztonsági Tanácsába választottak tagokat – tény, hogy miután buktuk a szavazást, már csökkenő lendülettel keresett a magyar külügy új partnereket.
Nagyítóval kell viszont keresni, mit üzleteltek a magyarok az ottaniakkal, ráadásul a nagyságrendeket elnézve feltételezhető, hogy a kormányoknak mindehhez sok közük nem volt. A Fidzsi-szigetekre el tudtak adni magyar hűtőket, Szamoától valaki bútorokat vásárolt, Palaunak 27, Niuénak 5, a Salamon-szigeteknek 9 millió forintért lehetett magyar árukat eladni, de a legtöbb miniállammal az évi egymillió forintot sem érte el a kereskedelmünk.
| A chilei cseresznyével kezdődött |
A politikusok nagyotmondásának gyönyörű példája volt, amikor Torgyán József 2001-ben bejelentette, hogy hatalmas lehetőséget talált a magyar–chilei cseresznyeüzletben: amikor itt nyár van, ott tél, és fordítva, így az együttműködéssel folyamatosan lehetne cseresznyét enni mindkét országban. Nem ez volt az egyetlen extrém ígéret a minisztertől: elbüszkélkedett például azzal, hogy a thai király titkos tanácsadójával megállapodott: magyar zöldséget és dísznövényeket adunk el Thaiföldnek, és libafarmot is létesítünk ott. Marokkónak azt ígérte, hogy Magyarország észak-afrikai búzabázisává teszi az országot, ahonnan eláraszthatja búzával a kontinenst, Japánnak pedig magyar dinnyét kínált (és mellesleg Chilébe vitte volna edzőtáborozni a Ferencvárost). Az ötletek aztán épp akkorát buktak, mint az FKGP – igaz, másfél évtizeddel később megtudtuk, hogy egy magyar szakértő évek óta segédkezik a chilei cseresznyenemesítés szervezésében, és a munkája valóban hatékony. |
Ázsia diktatúráit újabban szívesen udvarolják körül a magyar politikusok, és ezzel a magyar cégek is jól járnak: Szijjártó Péter a vállalatok nagy türkmenisztáni lehetőségeiről beszélt, Orbán Viktor elmondta, hogy magyarként otthon érzi magát Kazahsztánban, és persze Azerbajdzsánnal is jó kapcsolatot ápol a kormány. Persze ez nem hungarikum, a nyugati politikusok sem mindig finnyásak az emberi jogokra, ha az ázsiai piacokról van szó.
A három ország közül egyedül Kazahsztán árui kellenek a magyaroknak (évi 10-20 milliárdos a forgalom), de sokkal fontosabb szempont, hogy az ottani piacokat megnyissák a magyar cégek előtt. A mostani barátkozásból sok haszon azért nem származott, egyetlen igazán látványos kiugrást találunk a számokban, amikor tavaly egyetlen év alatt kétszázszorosára nőtt az ide hozott azeri áruk összértéke. Persze miután kiderült, hogy az azeriek miképp próbálják kilóra megvenni az európai politikusok és üzletemberek jóindulatát, hozzá kell tennünk: mindez csak az, ami a hivatalos adatokban megjelenik.
Nem kísérték ennyire szép szavak azt, amikor idén a kormány Iránnal állapodott meg: szinte teljesen megpróbálták eldugni a hírek között, hogy összesen 26 milliárd forinttal támogatjuk Irán atomprogramját. Ekkora hitelszerződést ajánlott fel Semjén Zsolt az irániaknak idén, és arról is megállapodtak, hogy a két ország közösen kis atomreaktorokat épít, amelyeket Afrikában és Ázsiában adnának el.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
