Igaz, az ötlet nem a sajátjuk. Kanadában és az USA-ban már a 2000-es évek elején rájöttek, hogy ha a városi szociális kassza olcsó bérlakást biztosít egy hajléktalannak, akkor kevesebbet kell költeni rá a közösből, mint az utcán élőkre. Marseille Panier negyedében kísérleti jelleggel kezdődött a program. 700 hajléktalannak felajánlották az olcsó lakhatás lehetőségét. A csoport fele elfogadta a lakást, a másik fele ragaszkodott a szabad életmódhoz, vagyis a francia „clochard” életvitelhez. 2012 óta vizsgálják, hogy alakult a két csoport élete.

A lakáshoz jutottak 90 százaléka ma is bérlő, és egy ötödük munkát talált, vagy valamilyen képzésben vesz részt. Az utcát választók túlnyomó többsége azonban most is a szabad ég alatt él és csak egy töredéküknek sikerült visszakapaszkodni. Közülük sokan szenvedtek balesetet, vagy kaptak fertőző betegséget. De a kutatás azt is feltárta, hogy a hajléktalanok sokkal jobban ki vannak téve a mentális megbetegedéseknek, amelyek aztán végképp lehetetlenné teszik a visszailleszkedést. És mindez számszerűsíthető is: a lakáshoz jutott hajléktalan, aki természetesen megkapja az állampolgári jogon járó szociális alapsegélyt, évente 14 ezer euróba kerül a költségvetésnek. Aki viszont az utcán maradt, arra 17 ezret kell fordítani évente.

Náluk gyakoribbak a betegségek, balesetek, utcai verekedések, amelyek után kórházba kerülnek és ott ellátást kapnak. A leghidegebb napokat pedig hajléktalanszállókon töltik, ezek fenntartása is pénzbe kerül. Az AFP tudósítójának egy lakáshoz jutott volt hajléktalan elmondta: az állandó lakcím alapján személyi okmányt kapott, ezzel újra „létező ember” lett és szociális jogokat is szerzett. A támogatásokból havi 45 euró lakbért fizet, a lakást lomtalanításkor talált bútorokkal rendezte be. Újra felvette a kapcsolatot családtagjaival, akik ismét rokonként tekintenek rá. Igaz ehhez az is kellett, hogy megszabaduljon alkoholfüggőségétől. Ez az utcai élet hányattatásai közben szinte lehetetlen lett volna.

 A marseille-i program eredményeként a francia szociális ellátórendszer már betervezte a hosszú távú költségvetésbe az utcán lakók lakáshoz juttatását. 2018-bam a marseille-i tapasztalatok alapján 16 franciaországi városban indítják el a lakásprogramot, amely, minden közhiedelemmel ellentétben, anyagilag is kedvezőbb a társadalomnak, mint az utcán élők létfenntartásának segítése, amely hosszú távon még reménytelenebb helyzetbe sodorja a clochard-okat és összességében még többe is kerül.